Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-43

236 43. országos Illés 1897. február 8-áu, hétfőn. táblaüveg- és egy viaszosvászon-gyárra. Marad tehát 27 gyárra összes üzemi, alap- és forgalmi tőkeként 207 ezer forint, vagyis egy gyárnak átlagos tőkéje 7600 frt. Hogy milyen gyárak lehetnek ezek, azt a t. ház elképzelheti. A mi a munkásokat illeti, ez a 27 gyár, levonva a négy első gyár 495 munkását, összesen 295 munkást, tehát átlag gyáranként 11 munkást foglalkoztat. Hogy így haladva mezőgazdáink mikor fogják az annyira óhajtott beifogyasztást elérni, az a kérdések kérdése. Kisiparunk a legnagyobb krízisben, gyáriparunk a legnagyobb stagnáezíóban van. Ez a helyzet képe, t. ház. (Helyeslés.) Távol áll tőlem a gondolat, hogy én bármely csekély mérvben is a kormányt okolnám ezért. A mi egymást követő kormányaink 12—15 esztendő óta nagy buzgósággal és jóindulattal követtek el mindent arra, a mi tőlük telt, hogy a gyáripart fejleszszék. De, t. ház, gyáripart kormányok sehol a világon még nem teremtettek. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) A világon ipart csak az érdekeiket helyesen megítélő, józan felfogású, küzdelemre és kitartásra képes népek teremtettek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ott van Anglia példája, mely a. XVII. század végén még oly őstermelő állam volt, mely a nála termett gyapjút drága pénzen vette vissza posztóként Hollandiából, és a mely Anglia 100 év alatt állandó politikai belharczok és külháboruk közepette a világ első iparííző államává küzdote fel magát. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Csakis egy nemzet harmonikus összműködése képes ily alkotásokra. (Egy hang balfelől: Az önrendelkezés!) Midőn a tőkepénzes pénzét koczkáztatva, a kereskedő a magyar árút terjesztve, a fogyasztó a magyar árút vásárolva, érzik, hogy egy nagy ügyet, a nemzeti jövőnek nagy ügyet szolgáljak, és midőn a tőkepénzes dúsabb jövedelemről, a kereskedő nyugalmasabb munkáról, a fogyasztó talán kényesebb ízlése kielégítéséről mondva le, érzik, hogy ezáltal a jövő nemzedékek jólétének alapját vetik meg és a mikor minden magyar ember, a helyett, hogy a homokban szétfutó, nagyhangzású védegyleti mozgalmakhoz csatlakoznék, belső becsületbeli kötelességének tartja, hogy minden kiadott garasával a lehetőség határain belül a magyar ipart gazdagítsa : csak akkor lesz iparunk, előbb nem, szavazzon meg bár a törvényhozás e czélra 10, 20 vagy akár 30 millió forintot is. (Helyeslés.) Bocsánatot kérek, t. ház, hogy új ember létemre talán szerénytelenül hosszú ideig vettem igénybe szives figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) de az elmondottakat kétszeresen időszerűnek tartottam most a gazdasági kiegyezés előestéjén, midőn azt tapasztaljuk, hogy Ausztriában valóságos legendák keletkeztek már jólétünk óriási fejlődéséről. Thaly Kálmán: Az ám, fejlődés! Szemere Attila : Tudjuk, hogy ezen legendáknak mi a ezélzata; de fájdalom, igazaknak tartja azokat Ausztria egész közvéleménye. (Egy hanga szélső baloldalon: DeJiogy!) Én elismerem, t. ház, hogy haladtunk, fejlődtünk, ha talán nem is olyan nagy mértékben, mint a sajtónak egy része kevés előrelátással hirdetni szereti. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, a nemzeteknél épen úgy, mint az egész világegyetemben stagnáczió nincs, s a mely nemzet nem halad, az hanyatlik. De azt kérdem, t. ház, hogy a 30 év előtti parlagot ki tette termékeny földdé, ha nem mi magunk, a 30 év előtti középkori államból ki csinált modern államot, ki hozta érte az áldozatokat, ki viseli annak terheit, ha nem mi magunk ? (Általános helyeslés.) ÉB én azt hiszem, t. ház, az elmondottak is azt látszanak igazolni, hogy még nagyon messze vagyunk attól, hogy áldozataink gyümölcseit élvezhessük is. Ausztria közvéleménye az én nézetem szerint egy más benyomás hatása alatt áll. (Halljuk ! Halljuk!) Ausztriában látják, hogy Magyarország a szabad eszmék, a vallási türelem, a politikai szabadság és a liberális intézmények hazája, (Helyeslés a jobboldalon.) s az osztrák közvélemény összehasonlítván a saját retrográd irányzatát a mi szabad haladásunkkal és fejlődésünkkel, azt a téves következtetést vonja le ebből, hogy immáron megelőztük az anyagi téren is. (Közbeszólások szélső baloldalon: Bár úgy volna!) Erről azonban szó sem lehet, t. ház, és ez a fogalmaknak oly összezavarása, mely ránk nézve végzetes következményekkel járhat, (Igaz! Úgy van ' Helyeslés.) mert alapját képezheti oly követeléseknek, a melyeknek mi megfelelni képpsek nem vagyunk. (Általános, élénk helyeslés.) Ennek kell idején útját vágni, s ezért tartottam időszerűnek iparunk bajaira ma rámutatni. (Helyeslés) A tételt elfogadom. (Általános, élénk helyeslés. Szónokot számosan üdvözlik.) Lázár Árpád jegyző: Horánszky Nándor! (Zaj. Elnök csenget.) Horánszky Nándor: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Horánszky Nándor: T. ház! A nélkül, hogy a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésével s annak feladataival politikailag, gazdaságilag vagy igazgatásilag foglalkozni kívánnék s annak kapcsán az előttem szólott t. képviselőtársamnak igen érdekes beszédjére csak reflexiókat is tenni akarnék, és pedig különösen azon irányban, a melyben némi tévedéseket is fedeztem fel az állam feladatai tekintetében, én