Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-43

43. országos illés 1897. február 8-án, hétfőn. 237 a t. ház szíves figyelmét ez alkalommal csupán egy fontos kérdésre kívánom felhívni, a mely e tárcza költségvetésével — nézetem szerint — szoros összefüggésben van annyiban, a mennyiben az a magyar államnak egyik fontos pontjának, Fiúménak viszonyait is illeti, a melynek viszonyai szorosan összefüggnek a magyar kereskedelmi politikával és a politikának azon feladataival, a melyek, mint agendák a központ gondozására is rá vannak bízva. Ezen nexus folyamán kívánom felhívni a t, képviselőház figyelmét arra a fontos kérdésre, a mely természeténél fogva olyan, hogy még azoknak is kihívja a figyelmét, a kik a jelenlegi politikai szituácziót és a parlamenti viszonyokat nem találják elég alkalmasaknak arra, hogy egyébként a politikának napi kérdéseivel foglalkozzanak. Ismétlem, a fiumei kérdést értem, t. képviselőház, a melyre vonatkozólag mindnyájunk előtt tudva és ismerve van az a körülmény, hogy ott ez idő szerint a szokottnál nagyobb élénkség, hogy ne mondjam, nervozitás mutatkozik. A kérdés fontos is, kényes is. Lehetőleg rövidre szabandó beszédemben tehát kénytelen vagyok egynéhány részlettel foglalkozni azért, hogy az egésznek képét adhassam. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Quieta non movere. Ez az én álláspontom minden kényes politikai kérdésben, a mely nem éget, vagy pedig a megoldásra és elintézésre még kellőleg előkészítve vagy megérve nincs. Mert a politikában is érvényesül az a nagy igazság, hogy mindent a maga idejében, ha nem akarjuk, hogy a felkarolandó és elintézendő kérdések vagy időelőttiek, tehát éretlenek legyenek, vagy pedig meghaladottak és olyanok, melyek ennélfogva a haszon természetével nem birnak. Fiúméra vonatkozólag hivatalosan — ismétlem, hivatalosan — előttünk mindössze csak annyi ismeretes, hogy az ottani kormányzó néhány hónappal ezelőtt lemondott, és ez az állás még máig sincs betöltve. Közbevetőleg kénytelen vagyok megjegyezni, t. ház, hogy én ezt súlyos hibának tartom. Hibának tartom egyfelől azért, mert a képviselőház nagyon jól tudja, hogy Fiúménak kormányzati és igazgatási viszonyai ez idő szerint egy provizórium alapján nyugszanak, a mely provizóriumot annak idején a törvényhozás felhatalmazása folytán a minisztertanács terjesztette ő Felsége elé, a ki ezt jóváhagyta és mint ilyen ma is direktívául szolgál, nyugszik továbbá egy statútumon, a mely ezen provizórium alapján lett kidolgozva. Már pedig ezeii provizórium épúgy, mint a statútum is, az ottani kormányzóra oly agendákat rónak, a melyeknek fontossága és állandósága Fiúménak kormányzati és igazgatási viszonyaival szoros összefüggésben van. Stagnálni sem az egyiknek, sem a másiknak nem szabad, mert a kettő együtt képezi a forrását azon tevékenységnek, a melyben Fiume közélete megnyilatkozik. De hibának tartom a fiumei kormányzói állás betöltetlenségét, t. képviselőház, még afért is, mert annak a felügyeletnek és ellenőrzésnek, a mely a fiumei kormányzóra van bizva, ezen az exponált helyen magasabb politikai ezéljai is vannak, a melyeknek tehát ottan szünetelni egy perczig sem szabad, íme, a felmerült események is tanúbizonyságát szolgáltatják annak, hogy hitem és felfogásom szerint, ha a kormányzói állás Fiúméban be lett volna töltve, akkor ezek az esetek valószínűleg nem fogtak volna előfordulni vagy legalább az ellenkező igazolva nincs; ha pedig akkor is előfordultak volna, akkor ott a bajok sokkal mélyebben gyökereznének, a mit én a magam részéről nem hiszek. De mindenesetre konstatálom azt, hogy egyik motívum úgy mint a másik, feltétlenül indokolja és szükségessé teszi azt, hoarv Fiúméban a kormánvzói állás betöltetlenül egy perczig se maradjon, mert ennek következményei hogy milyen hátrányosak, azt a felmerült események előttünk fényesen igazolják. Ismétlem tehát, t. ház, hogy Fiúméra vonatkozólag előttünk hivatalosan csak az van ismerve és csak azt tudjuk, hogy a kormányzói állás ez idő szerint ottan betöltve nincs. És íme, t. ház, váratlanul, minden előzmény nélkül, Fiume közéletében egy jelenség merül fel, a mely azt mutatja, hogy ott izgatottság van, hogy ott egy politikai természetű küzdelem folyik, hogy ebben a választási küzdelemben azon elemek, a melyek addig a kormányzás nyugalmát fentartották, hogy, mondom, ezen elemek lábaik alól egészben vagy részben, azt nem tudom, a talajt elvesztették, hogy ott az eseményeket megelőzőleg egy kormánykiküldött működött vagy talán lábatlankodott, hogy mindezek a kormányzói állás be töltetlenségének ideje alatt történtek, és hogy ezen mozgalomnak eredményéről félhivatalos színezetű nyilatkozatok jelentek meg, melyekben az úgynevezett autonom-párt tiltakozik minden olyan feltevés ellen, a mely politikai természetű, mert hiszen ezek a sorok között olvashatók, s melyben az illetők azt látják, hogy ellenök bizonyos vádak emeltetnek, a melyeket ők elhárítani, szerintem joggal és helyesen, igyekeznek. T. ház! Nekem a magam részéről egyáltalában niucs az a felfogásom, és távol áll tőlem minden olyan feltevés, hogy a Fiúméban fenforgó nervózus állapotok betegség természetével bírnak, sőt szívesen elismerem, és meg is vagyok róla győződve, hogy ott ma még ez az eset fenn nem forog, sőt a magam részéről hozzá teszem még azt is, hogy a legközelebbi időben kínálkozni fognak bizonyos felmerülő kérdések, a melyeknek megoldása körűi az ottan nyilatkozó autonompárt nyilvánvaló tanúbizonyságot fog tehetni arról,