Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-43

43. országos ülés 1897, . február 8-án, hétfőn. 231 lepetésemre szolgált, hogy a kormánypárt pad jairól hangzott ily helyes irányú beszed és intéztetett a miniszter úrhoz, talán túlságos alázatos hangon, de elég helyes kérelem, míg eddig bizony csak az ellenzéknek a szerepe volt, nem ugyan kérni, de követelni javításokat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon helyeslem azt, a mit előttem szóló mondott, hogy korlátozni kell a fegyenczek munkáját; a mint egyáltalában korlátozni kell az államnak azt a viszketegét, hogy az állam legyen iparossá, már pedig ha a fegyenczek úgy űzik az ipart, hogy nemcsak kezeiket foglalkoztatják, de gyári gépekkel is, akkor velük az állam valóságos ipart üzt, a mi a polgárok általános iparűzési lehetőségének van kárára. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Vegyük mint példát Angliát és seukisem fogja tagadni, hogy ez nem jó iparos ország és nem helyes irányban fejleszti iparát, továbbá hogy anyagi érdekeit nem helyesen védelmezi meg Európában; de ott a fegyenczek mivel foglalkoznak? A mit angolul úgy hívnak, hogy oakum picking, a mi annyit tesz, hogy odaadnak nekik régi hajóköteket és ezeket tépik darabokra. Ezt azért tetetik velők, hogy a munkára kényszerítsék, és hogy így a munka moralizáló hatását érvényesítsék, de úgy, hogy valahogy ez az ország iparának kárára ne lehessen. (IIelyeslés.) A mi a külkereskedelmet illeti, arra nézve megjegyzem, hogy nagyon kevésnek találom azt az összeget, a mely ennek istápolására a költségvetésbe fel van véve. Mindössze 150.000 forint az, a melynek legnagyobb része a kereskedelmi múzeum által van igénybe véve. T. ház! Én arról meg vagyok erősen győződve, hogy Magyarországnak legfontosabb érdekei közé tartozik az, hogy külkereskedelmét igyekezzék előmozdítani, (Helyeslés.) ezt teljes mérvben tehetné, ha független lenne. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) de a mai viszonyokban is kivihető lenne az, hogy oly helyekre, a hol a magyar kereskedelemnek vannak nagyobb érdekei, mint az osztrák kereskedelemnek, legalább magyar születésű konzulokat alkalmaznak, érvényesítse a magyar kormány befolyását, ha van, legalább oly irányban, hogy e nagyon szerény, de igen jogszerű követelmény érvényesülhessen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ez meglesz, lehetetlennek tartom azt, hogy az, a ki magyarnak született, annyira elzárkóznék a haza érdekei elől, hogy egy bizonyos fokig ne istápolná hazájának és szülőföldjének érdekeit. (Úgy van! Vgy van!a szélső baloldalon.) Még csak két kérdést akarok elintézni, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) mert nem akarom a részletes vitát anticzipálni. Az egyik kérdés a vasutiigy. A mi ezt az ügyet illeti, már megjegyeztem, hogy elkertílhetlen szükségesnek tartom azt, hogy urai maradjanak a vasúti politikának; (Helyeslés a szélső baloldalon.) de azt is elkerülhetetlenül szükségesnek találom, hogy ne űzzünk vasutaink kezelésével oly visszaéléseket, hogy a vasutak jövedelmét beiktassuk mint tiszta jövedelmet a költségvetésbe az aktívák közé akkor, a midőn kölcsönöket vagyunk kénytelenek kötni azért, hogy még oly beruházásokat is, melyek folyó beruházások, kifizethessük, a mely költségek már igen nagy összegre rúgnak, tekintve, hogy évek egész során át nem csináltunk elégséges folyó beruházásokat talán azért, hogy a xónarendszer dicsőségére nagyobb előnyöket mutathassunk ki. Egyébiránt az okot nem vitatom, csupán a tényt konstatálom, a melyet maga a kereskedelmi miniszter úr is bevall relácziójában, hogy tudniillik kénytelen kölcsönnel fedezni ezen összegyűlt költségeket, máskép az ország mérlege fölbillen. Ezt, t. ház, én helytelennek tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon helyesnek tartanám ellenben azt, ha új építkezésekre vennénk fel kölcsönöket, mert a tőkeberuházást nem helyes a jövedelemből eszközölni, de hogy kölcsönt vegyünk fel azért, hogy úgy nézzünk ki, mintha vasutaink nagyon sokai jövedelmeznének, ez már csakugyan helytelen. (Úgy von! a szélső baloldalon. A miniszter tagadólag int.) Nagyon fogok örülni, ha a t. miniszter úr oly tényeket tud felhozni, a melyekkel engem megezáfol, mert nem czélom minden áron hutákat találni, hanem czélom az ország érdekeit szerény felszólalásommal előmozdítani. (Halljuk! Halljuk !) Most még csak egy kérdésre akarok kitérni, (Halljuk! Halljuk!) az állami gyárak kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Én nagyon helyesnek tartom azt, hogy az állam gyárakat létesített azért, hogy bizonyos iparágakat meghonosítson; de helytelennek találom, hogy midőn ezen iparágakat az állam már meghonosította, akkor ezen gyárak üzemét folyvást fentartja. Ezzel azt éri el, hogy épen azon iparágak, melyeket meg akart honosítani, nem honosúlhatnak meg teljesen az országban, mert meghonosodásukat a kormán} versenye lehetetlenné teszi. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, nagyon helytelen dolog. Azt hiszem, sokkal helyesebben cselekednék a kormány, hogy ha az ilyen gyárakat magánvállalatoknak, társaságoknak igyekeznék eladni, és azt a tőkét, a melyet az ily eladásokból bevenne, oly új iparágak meghonosítására fordítaná, a melyek Magyarországon még nagyon is kezdetleges állapotban vannak, vagy egyáltalán hibáznak. így például igen nagy szükség volna arra, hogy az állam ugyanazt tegye