Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-43

232 43. országos ülés 1897. feftruár 8-án, hétfőn. a következő iparágakra nézve, a mit a vas­iparra és a gépiparra nézve tett. A gyapjúszö­vet, a gyapjnfonal czikkekbó'l minden évben ötvennégy millió forint árú jön be az országba; parautszövetből, pamutfonálból hetvennégy millió forint árú, bőrárukból huszonnyolcz millió forint árú és a többi; így állván a dolog, kérdem, nem volna-e tanácsos itthon gyártani ezeket a tárgyakat, a melyekért most a külföldnek fize­tünk ily óriási összegeket? (Helyeslés a szélső baloldalon.) és nem volna-e tanácsos, hogy ha az állam a helyett, hogy a már meghonosított vasiparral vagy gépgyárral a magánvállalatokkal versenyezzen és még kartelleket is kössön, még idegen termelőkkel is rátérjen az említett ipar­terekre, melyeknél 70, 50, 30 millió forintot fizetünk évenként a külföldnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minthogy megemlítettem a kartell kérdését, legyen szabad megjegyeznem, hogy én a kartell­kötéseket immorális dolgoknak tartom, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a kartellekkel artifieziális módon alterálják az áralakulásokat, melyek a fogyasztók anyagi helyzetét nagyon is közelről érintik. A kartellek által a szabad­kereskedelem az ország belső területén is kor­látozva lesz és az egyének a kartellkötéfek ál­tal erősen károsulnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon). T. ház! Azt hiszem, eléggé kimutattam, hogy a kereskedelmi tárcza irányzata nem helyes, és hogy eddig is óriási nehézségeket és káro­kat okozott az országnak. (Úgy van! Úgy van! a szého baloldalon.) Nem akarok igaztalan lenni. Ismétlem, hogy sokszor jóakarattal találkoztunk ebben a tárcza vezetésében, de az az irány hely­telen most is és káros mint minőig és ép ez az, mi nyugtalanít engem, mert ismétlem, mit már mondtam, hogy a helytelen irány valószínű­leg nem szabad, de téves meggyőződés szüle­ménye az egymást követő minisztereknél, hanem a kényszerhelyzeté, melybe jutottunk azon az alapon, a melyen állottak az egymást követő kormányok és így a helytelen, káros iránytól eltérni nem is fognak. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez alap ellen mi az ellenzék ezen oldaláról sohasem fogunk megszűnni egész erőnk­ből küzdeni. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: üt perez re felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Kérem, foglalják el helyöket. Molnár Antal jegyző: Szemere Attila! Szemere Attila: T. ház! (Halljuk!) Kossuth Ferencz igen tisztelt képs'iselőtársam beszédére csak röviden reflektálva, egyszerűen az általa a közös vámterületre mondottakra kí­vánok néhány rövid megjegyzést tenni. (Hall­juk!) A nemzetgazdaság az a specziális tudo­mány, a hol a legabszolutabb igazságok a pra­xisba átvive a legnagyobb hazugságokká válnak és a milyen abszolút igazság az, hogy az ipar­nak leghathatósabb fejlesztési, előfeltétele a kü­lön vámterület, respektive az ipari behozatalnak magas védvámok által való védelme: a mi spe­cziális magyar viszonyaink közt ez a vámelkü­lönítés feltétlenül azzal a káros következmény­nyel járna, hogy mezőgazdasági terményeinket beledobná a világversenybe, a mi Kossuth Fe­rencz t. képviselőtársam szerint igen előnyös, de a magyar mezőgazdaság többsége szerint igen hátrányos volna (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) és megszüntetné azt az egyetlen zárt területet, a hol a magyar mezőgazdasági termények ma még előnyösen értékesíthetők. (Úgy van! Úgij van! a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Mesterségesen lenyomott árakkal! Szemere Attila: Beszédem folyamán le-^z még alkalmam erre a vámterületi theóriára több­ször is rátérni. Mindenesetre Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselőtársam felszólalása üdítő oázisként hatott reám, mert a t. ház eddigi tanácskozásaiban leginkább a politikai e]}izód kérdései domináltak: olyan kérdések, a melyek meglehetősen hozzájárulnak ugyan a közvéle­mény szórakoztatásához, de viszont azzal a ká­ros következménynyel járnak, hogy elvonván a közönség figyelmét és érdeklődését a nemzet érdekpolitikájának kérdéseitől, azoknak tárgya­lása csak nagyon megoszlott figyelemre számít­hat. (Úgy van! Úgy van! jőbbftlől) Eminenter az érdekpolitika kérdése az ipar­és kereskedelemügy. Ma már a nemzetközi kon­fliktusok és a nemzetközi szövetségek alapját mindig a gazdasági érdekek képezik és egy nemzet hatalmi fejlődésének a legbiztosabb alapja az anyagi fejlődés. (Ügy van ! Úgy van! a jobb­oldalon.) Kereskedelemügyi minisztériumunk költség­vetését tanulmányozva, azt találjuk, hogy a 93 milliónyi költségvetésnek alig l°/o-a, körülbelül 940.000 forint az az összeg, a melyet iparunk és kereskedelmünk támogatására fordítunk. Az összeg nem nagy, t. ház, bár kénytelen vagyok elismerni, hogy a minisztérium kiadási tételeink zömét épen az állami üzemek képezik, tehát azok, a melyek a bevételi rovat alatt bőven kárpótolják a reájuk kiadott költségeket. Ez azonban még mindig nyílt kérdésnek hagyja azt, vájjon eleget tettünk-e ezzel az ipar és

Next

/
Thumbnails
Contents