Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-43
43. országos ülés 1897. február 8-án, hétfőn. 22'J azt látjuk, hogy a földadó; 1867-ben 22 millió forint volt; 1896-bau pedig 36 millió forint, tehát a földadó 61 1 /2°/°* ka l szaporodott. Csakugyan nagyfokú elfogultságnak kell lenni ahhoz, hogy ily helyzetben valaki megelégedését lelje. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, azon téves kereskedelmi politika, a melyet (Halljuk!) folytatunk, minket oda is vezet, hogy Magyarországból folyvást kivándorol a pénz, és a pénz e nagy mérvű kivándorlása nyugtalanító mérveket öltött. így a többlet következtében, melyet a behozatal a kivitel felett mutat, 1895-ben már 39 millió forint vándorolt ki Magyországból a külföldre, és ezen 39 millió forintból 81°/o jutott Ausztriába. Továbbá míg a közös vámterület nem engedi a magyar iparnak fejlődósét, addig azt látjuk, hogy az iparczikkeknél is óriási összegű magyar pénz vándorol ki a külföldre, illetőleg Ausztriába, így például 1895-bea behoztak 2347a millió forint árú iparczikket csupán a fonó-, szövő-, ruházati és bÖViparczikkek sorozatából, holott mindössze kivittünk 3272 millió forint árút, tehát tényleg a külföldnek fizettünk 202 millió forintot, mely összeg sohasem jön többé vissza Magyarországba. Ebből a 202 millió forintból ismét Ausztriának jutott 81°/o. E nagy összeg megalkotásához járulnak a következő tételek : a pamutszövetekért 60 milliót, a gyapjuárúkért 44 2 /s milliót, a selyemárúkért 2472 milliót, a bőrárúkért 22 milliót; már most kérdem^ t. ház, nem volna lehetséges felállítani Magyarországon pamut-, gyapjú-, selyem és bőrgyárakat? Talán mégis lehetséges volna és ekkor f-z említett nagymennyiségű pénz nem vándorolna ki évenként a külföldre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, gondoljuk meg, hogy ha folytatja az ország a küszöbön levő vám- és kereskedelmi szerződés megkötésével is ezt a téves kereskedelmi és vámpolitikát, akkor csupán az alatt a tiz év alatt, a mely időre szólni fog az újonuan megkötendő szerződés, egyedül az említett három árúcsoportért 2020 millió foriut fog kivándorolni a külföldre, illetőleg Ausztriába; ez pedig oly óriási mérvű kivándorlása lesz a magyar közvagyonnak, hogy ezt Magyarország el nem bírja, de nem bírná el még akkor sem, ha Kánaán földje volna. (Ügy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, még ha a vámközösségnek elvét, a mely ellen mindig küzdeni fogunk, el is fogadnók, még akkor sem helyeselhetném azt a kereskedelmi politikát, melyet Magyarország 30 év óta folytat és a mostani kormány is teljes mérvben űz; mert az általános vám tarifának tételei oly helytelenül állapíttattak meg, és oly régen nem voltak megváltoztatva, hogy magából ebből óriási kár háramlik Magyarországra, így például mi, a kik mezőgazdasági ország vagyunk, és helyzetünk olyan, hogy az ország összes learatott területéuek 62°/o-a búza és gabonanemtíekkel van bevetve; mi, a kiknek szükségünk volna arra, hogy Magyarország védve legyen a külföldi gabonaneműek beözönlése ellen, épen mi vagyunk gyengeségünk folytán az az orszég, mely miuden országok közt a legalácsonyabbra szállította le a vámot a gabonanemüeknek, a helyett, hogy legmagasabbra emelte volna; így például az általános vámtarifa a búzára csak 1 forint 50 krajezár vámot szab, mely vám alacsonyabb a búzafogyasztó államok vámjánál, a helyett, hogy magasabb lenne; e vám Németországban 2 forint 50 krajezár, Francziaországban két forint stb. így tovább a tengeri nálunk 50 krajezárt fizet, Németországban 1 forint 15 krajezárt forintokba számítva át; az árpa nálunk 75 krajezárt, Németországban 1 forint 45 krajezárt. Már most kérdem én minden embertől, a ki józanul fontolja meg a közgazdássati kérdéseket, vájjon helyes-e, hogy olyan ország, a mellnek nyersterményekből kivinni valója van, épen a nyersterményekre oly alacsony vámokat szabjon, hogy ezen vámok alacsonyabbak legyenek, mint bármely más országnak vámjai, és erre ép azt az időpontot válaszsza ki, mikor az egész világon a protekezió-rendszer kapott lábra, é-j miuden egyes ország védi a maga terményeit; valóságos botrány az, hogy csakis Magyarország nem védheti terményeit, még pedig azért nem, mert, ha megengednék e védelmet, akkor az osztrák fogyasztó kénytelen volna drágábban megfizetni a magyar czikkeket, és ez az osztrák iparnak kárára lenne. De, t. ház, mi itt magyar orsziggyűlés vagyunk, és nekünk kötelességünk a magyar érdekeket védeni, (Helyeslés a ssélsH baloldalon.) nekünk kötelességünk azt előmozdítani, hogy a magyar termékeknek ára növekedjék, és nem kötelességünk ajtót nyitni annak az áramlatnak, hogy az osztrák érdekében a magyar termékeknek az ára veressék le, mint a hogy le fog veretni mindig, hogy ha a létező általános vámtarifa továbbra is fennáll; (Ügy van! a szélső baloldalon.) nagy mulasztás tehát az, hogy az általános vám-tarifa megváltoztatására már igen régóta nem gondoltak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, nemcsak a gabonanemííeknek hibás a vámtarifája, de hibás minden egyes czikké, mintha csak készakarva akartak volna nekünk ártani; vegyünk más példákat: a baromfinál, mely nálunk nagy exportezikket képezhetne, az általános vámtarifa 6 fit, Németországban 15 frt, Francziaországban 8 frt. így van az iparczikkeknél is; például a nyers gyapot-
