Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-42

212 42. országos ülés 1897. február 6-án, szombaton. mába nem megyek be, csak annyit jelentek még ki, hogy véghetetlenül sajnálatosnak és Magyarország történetében nagy árnyfoltnak tekintem azt, hogy ilyen kérvények jöttek a képviselőházba. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) Ezekre más választ adni házszabályaink szerint nem lehet, mint hogy igenis irattárba helyeztessenek, de úgy, hogy valahogy egy történetíró meg ne lássa soha. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De van még egy kérésem, ha már ennyire jutottunk. Már a múlt alkalommal, midőn a költségvetés általános tárgyalása volt napirenden, voltam bátor ráutalni arra, mennyire szükséges a legnagyobb óvatosság a kifejezések használatában. Hiszen tudjuk, hogy például annak idején Lustkandl az ő egész közjogi theóriáját a kifejezésekre alapította a nélkül, hogy azt, mi rejlik mögötte, vagy azt figyelembe vette volna, hogy azok tulajdonképen a magyar történelmi fejlődésnél fogva mit jelentenek? így kénytelen vagyok itt is egy kifejezés ellen felszólalni és annyival is inkább pártolom azt az indítványt, a mely az irattárba helyezést javasolja. Mi mondatik ebben? Adassék ki az »összkormánynak«. Mutassanak, t. uraim, egyetlenegy magyar törvényt, a melyben összkormányról van szó. (Igazi Űgy van! a szélső baloldalon.) Az 1848-iki törvényekben igenis van magyar felelős minisztériumról szó, ha ki akarnak önök adni valamit, akkor mondják, hogy kiadjuk a kormánynak vagy minisztériumnak, de ne hozzuk ide is az »összkormány« kifejezést és ne adjunk jövendőbeli félreértésekre okot. Ez is egygyel több ok, a melynél fogva én Lukáts Gyula t. képviselőtársam javaslatát pártolom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Gajári Ödön képviselő úr kivan szólani. Gajári Ödön: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Készségesen megengedem azt, hogy az összkormány kifejezés csakugyan nem helyes és helyesebbnek tartanám azt, hogy ezen kérvény azon intenczióhoz képest, a mint az illelő határozati javaslat fogalmaztatott, a miniszterelnök útján a kormánynak adassék ki, mint az eddig is szokásos volt. Azonban ha már felszólalok, lehetetlen, hogy némely megjegyzést ne tegyek az előttem szólott t. képviselő úr nézeteire. Egyáltalában nem tartanám helyénvalónak, hogy ha egy kérvénynek kapcsán, legyen a kérvény tartalma bármily nemű, találva érezzék magukat azon kérvény tendencziája által egyesek vagy egyes pártok és a kérvényezők maguk a ház határozata által bizonyos stigmatizálásokban részesüljenek. A kérvényezési és felirati jog igazi jelentősége főleg abban áll, hogy az által a ház állandó kontaktusban lehet a közvéleménynyel, a köztudattal, a közvéleményben helyet foglaló irányokkal és áramlatokkal, és én nem hunyhatok szemet azon igazság előtt sem, hogy akkor, midőn a szólás-szabadsággal visszaélés történhetik a házban, a midőn a szólásszabadság túltengése a parlament színvonalának alászállításával egyértelmű, hogy akkor hangok emelkednek a közvéleményben, a melyek ugyan elítélendő irányzattal — mert a szólásszabadság korlátozása semmi esetre nem lehet a szabadelvű irányzat folyománya — azt akarják, hogy a szólásszabadság korlátozását előbbre tegyék, mint azt a sérelmet, a mely beáll azáltal, hogy a szólás-szabadsággal való visszaélés következtében a parlament tekintélye sülyed. Ezt a momentumot szintén tiszteletreméltó momentumnak kell elismerni a kérvényezők intenczióinak megítélését illetőleg, és ha lehet is téves azon törvényhatóságok törekvése és téves azon eszköz, a melyet a czél elérésére ők felhasználni akarnának, az még nem szolgálhat okul arra, hogy azok a törvényhatóságok itt a ház határozatával ilyen stigmában részesüljenek. Épen azért én teljesen osztozom azon felfogásban, a melyet a t. belügyminiszter úr kifejtett az imént, azon módosítással, mint t. képviselőtársam is kifejtette, hogy tudniillik a kérvények a miniszterelnök útján a kormánynak adassanak ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Én egyidőben állottam fel, hogy hozzászóljak a kérdéshez Győry Elek t. barátommal, azonban szívesen átadtam neki a szót és ő az e kérdésben való lényegesebb momentumokat úgy kifejtette, hogy reám nézve nem marad egyéb hátra, mint konstatálni, a mit Gajári Ödön t. képviselőtársam is kénytelen volt elismerni, hogy a Győry Elek t. képviselőtársam definicziója a kérvényi bizottság definicziójánál sokkal korrektebb, aa »összkormány« kifejezés semmi esetre sem fogadható el, mert félreértésekre szolgáltathatna okot és épen az önök szempontjából, a kik a 67-es alapon állnak, azt is érthetnék, hogy a Bécsben székelő közös minisztériumok, miután azok ott Ausztriában — fájdalom — nagyon is sokszor beavatkoznak Magyarország ügyeibe. Mondom, valami ilyen abszurdum felfogásokra is vihetne ez az alkotmányunkban ismeretlen kifejezés, hogy »összkormány«. Különben ha tudom előre, hogy a t. kormány sajtója az ilyen inczidenseket, melyek egy kérvénynél, vagy bármily kisebb alkalmakkor merülnek fel és ha oly nagy fegyverrel akarnak visszaveretni, mint a miképen a t. belügyminiszter úr mindjárt ránk vonatkozólag kimondta az anathémát, hogy mi a kérvényezési jogot támadjuk meg; mondom, tudom előre, hogy holnap kórusban fog zengeni a kormány sajtója ezen oldal ellen, hogy a sajtószabadságot, a kérvényezési jogot támadta /