Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-42
42. országos ülés 1897. meg a függetlenségi párt. Pedig kijelentették itt a szónokok mindnyájan, kijelentem újra én is, hogy ha valakinek, úgy épen nekünk nem volt soha egyikünknek sem eszeágában megtámadni a kérvényezési jogot, sőt mi keltünk ki akárhányszor e kérvényezési jog mellett — erről tanúskodnak a ház naplói — lettek légyen akár egyesek, akár testületek, vagy pláne törvényhatóságok a kérvényezők. De igaza van Győry Elek t. barátomnak abban, úgy el kell a kérvényeket rejteni, hogy irtóztató dekadencziának ne tűnjék fel, hogy a jövőkor történetírói ne találjanak rá, hogy még olyan törvényhatóságok is akadtak ez országban, a melyek a parlamenti klotürt is be akar< ták hozni a__szólás- és sajtószabadság ellenére. Grajári Ödön t. képviselőtársam is czélzást tett, remélem, nem erre az országgyűlésre, mert ezen az országgyűlésen alig történt valami erősebb vita, hanem az azelőttire, hogy némelyek a szólásszabadsággal való visszaélések — gondolom ezeket a szavakat használta — meggátlása végett, a melyek történtek volna, intéztek ilyen kérvényeket. Nem tudom, mikor történtek ilyen viszaélések a parlamenti szólásszabadsággal ; hanem azt gondolom, hogy annyira semmi esetre sem, hogy azok a törvényhatóságokat jogosan ösztönözhették volna arra, hogy ezen kérvényeket beadják. Hivatkozom önök t, régi vezérére, a ki épen ama viharos időkben, a mikor a kormányelnöki székben ült, a mikor neki tanácsolva volt bizonyos környezeti tagok által, hogy tegyen rendszabályokat a szólásszabadság ideiglenes megrendszabályozására: ő volt az, Tisza Kálmán, a ki elleneszólt, a ki a felelősséget magára vállalni nem akarta és azt a nagy dolgot, hogy a sajtó megrendszabályoztassék, bármennyire is megtámadtatott személye, visszautasította. Ez az ő magatartása a sajtószabadsággal szemben oki összefüggésben áll a jelenleg tárgyalás alatti kérdéssel annyiban, hogy itt pláne a parlamenti szólásszabadságot akarják egyik-másik oldalról megrendszabályozni. Azt gondolom, hogy önök is csak konzequenter járnak el az önök régi vezére akkori nemes felfogásának megfelelőleg, hogy ha hozzájárulnak nem a kérvényi bizottságnak, hanem Lukáts Gyula t. barátomnak indítványához és ezen kérvényeket, a melyek beadásának jogszerűsége ellen szó sem emeltetett, — hiszen a kérvényezési jogot mindnyájan tiszteljük, — hanem méltó helyükre: az irattárba minden tárgyalás nélkül tétessenek ezek a kérvények. Ebből a szempontból is csak konzequenter járnának el volt vezérüknek Tisza Kálmán képviselő úr felfogásához, ha elfogaduók a Lukáts Gyula által tett indítványt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza István: T. ház! Én szemközt ülő február 6-án, szombaton. 213 képviselőtársaimat csak röviden kívánom figyelmeztetni arra, (Halljak! Halljuk!) hogy ma már a magyar parlament az egyedüli hely tudtommal a világon, a hol mindeddig lehetséges volt a szólásszabadságot minden korlátozás nélkül fentartani. Minden más parlamentben hozattak be a szólásszabadsággal űzött visszaélések megakadályozására hivatott rendszabályok, s ott, a hol a parlamentarizmus legerősebben össze van nőve a nemzeti élettel; ott, a hol a parlamentarizmusnak klasszikus talaja van: Angliában, a legmesszebbmenő intézkedések történtek. Szomorú kényszerhelyzet vitte bele mindazon parlamenteket, a hol szabadságszerető emberek ültek, ilyen intézkedések meghozatalába. És én azt hiszem, hogy minket is csak egy szomorú kényszerhelyzet vihetne arra, hogy e tekintetben a magyar parlament tradiczióival szakítsunk (Helyeslés jobbfelöl.) De ha ez a szomorú kényszerhelyzet — a mit ne adjon Isten — beállana, akkor egyszerűen avval kell tisztába jönnünk, kivánjuk-e megőrizni a parlament tekintélyét, kívánjuk-e biztosítani azt, hogy a parlament megbízatásában eljárjon, kötelességét teljesítse, és a mi Magyarországon azzal egyértelmű, kívánunk-e mint magyar nemzeti állam fenállni, és van e bennünk elég erkölcsi bátorság a visszaélések megakadályozására hivatott intézkedések ódiumát elviselni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ismétlem, hogy csak egy szomorú kényszerhelyzet vihetne minket ezen elhatározásra, és hogy mindnyájan melegen óhajtjuk, hogy ne kerüljünk bele ebbe kényszerhelyzetbe. (Igaz! Úgy van! jőhbfelöl.) És épen ezen szempontból gondoljuk meg mindnyájan, hogy a szólásszabadságot csak azok veszélyeztetik, a kik e joggal visszaélnek és kövessünk el mindnyájan, és teljes készséggel elismerem, hogy a legutóbbi időben erre minden jel meg is volt, mindent, a mi módunkban van, hogy ezen visszaélések többé elő ne forduljanak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha a múltnak bizonyos jelenségei komoly aggodalmakat ébresztettek e tekintetben, és ha ezen aggodalmak nyilvánultak már egyes törvényhatóságok kérvényezési jogának gyakorlásában, . . . Endrey Gyula: Kommandóra. (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Tisza István: . . . ebből ne vonjunk le egyéb konzequencziákat, ezért ne a kérvényezőket tegyük felelőssé, de a múltnak azon egyes jelenségeit, a melyek — bizonyára nem szándékosan — épen a korlátlan szólásszabadság fentartása szempontjából komoly veszélyt rejtettek magukban. (Úgy van! jobbfelöl.) Ezt kívántam megjegyezni, különben hozzájárulok a kérvényi bizottság javaslatához. (Élénk helyeslés jobbfelöl.)
