Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-41

41. országos ülés 1897. február 5-én, pénteken. 189 megnézni, nemesak azt, hogy mennyire van lefoglalva e fizetés; hanem méltóztassék bölcs figyelmét kiterjeszteni arra is, hogy kik a foglalók, és hogy kik állanak a foglalók mögött. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha ezt a t. miniszter úr tisztázni fogja, akkor az egészségesebb alapra fog állani az államrendőrség, akkor ott új élet pezsdül és nem fog a közvélemény előtt halálos döfést mérni az államrendőrség tekintélyére egy Chudy-eset, mert akkor az ilyenek ki volnának kerülve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A fizetésről lévén szó, bátor vagyok a t. miniszter úrnak figyelmét a tisztviselőkön kivfíl 200 szerencsétlen rendőrre is fölhívni, a kiknek egy részét egy-két évvel ezelőtt, másik részét pedig közvetetlenűl a kiállítás előtt az államrendőrségnél fogadtak fel. Tisztességgel és becsületességgel vállalkoztak egy hathónapi próbaszolgálatra azzal, hogy a hat hónap leteltével rendes fizetésbe jutnak. Letették mind a 200-an a hivatalos esküt abban a reményben, hogy ezen esküt tisztességesen megtartva és kötelességeiket pontosan teljesítve kenyérkeresetet fognak találni. A hat hónap letelte után azonban csak huszonöt forint fizetésük van, és a mikor a 400 forint évi fizetés megadását sürgették, halogatták ezt hónapról-hónapra és még ma sem dőlt el ügyük, és az a 200 ember, a ki próbaidőre volt felfogadva, még ma is csak huszonöt forint fizetést húz. Azt kérdem én a r. háztól, hogy hogyan képzelheti azt, hogy huszonöt forint fizetésből családos ember megéljen, a ki egész nap a szabadban van, így a fogyasztás is kettős erővel folyik, az emésztés is nagyobb; hogy képzelhető el, hogy az az ember ne álljon elkeseredve a poszton és a legkisebb balesetre, vagy akármi történjék, némelykor csakugyan elragadtatja magát. Nem bír józanul, tisztességesen gondolkodni, mert Budapesten huszonöt forintból családos ember, mint rendőr, a kinek a tisztességre és becsületre is kell néznie, nem élhet meg. De hogy mennyire agyon vannak nyomorítva a rendőrtisztviselők és mennyire nem felel meg a mai rendszer, azt nem akarom hosszasan fejtegetni. Csak egyre hívom fel a t. ház figyelmét. Az elnöki osztályban . egy tisztviselőre évente 2435 ügydarab jut, a közigazgatási osztályban 5683, a bűnügyi osztályban, mely egy hatalmas főosztálya a rendőrségnek, mely a közbiztonság szálait a kezében tartja 4044 vizsgálati darab jut egy évben elintézésre. Az egyes kerületi kapitányságoknál egy tisztviselőre 3657 ügyirat jut. T. ház! ha tekintjük azt, hogy 168 tisztviselő van, s ezen számból a kerületi kapitányságokra hetveunyolcz jut, hogy akkor a közrend és közbiztonság ily munkafelosztás mellett milyen eredményeket mutathatnak fel, azt mindenkinek a megítélésére bízom, mert az képtelenség, hogy azok a tisztviselők ily nagyszámú ügyiratokat lelkiismeretesen elvégezzék. Áttérek már most az egyes osztályokra. És itt először is a kihágási ügyeket veszem szemügyre. Ebben a házban, különösen a háznak ezen oldalán, mindig hangoztattuk és követeltük, hogy a katonai bíráskodást el kell törülni, mert annál a vádló, a védő, az ítélkező ugyanaz az egy személy, No hát, t. ház, 54.069 kihágási ügyben volt az 1895. évben rendőr a feljelentő, vádló, első- és másodfokú intéző. 54.069 esetben! Itt van a főbibéje a rendőrségnek a kihágási ügyek vezetése körííl. Mert ha egy rendőrtisztviselőnek 10—12 kihágási ügyet kell egy nap elvégeznie, hogy akkor hogyan felelhet meg többi hivatásának, az elképzelhetetlen. Pedig van mód rá, hogy ennek elejét vegyük. Méltóztassék minden kerületi kapitány mellé egy-egy másodosztályú kapitányt rendelni, a ki 1200—1400 fit díjazással van a költségvetésben felvéve, bizzék rá a kihágási ügyek végleges elintézését, mert hiszen az I. osztályú kapitányoknak mindenről kell gondoskodniuk. Tessék a II. osztályú kapitányokra bízni a kihágási ügyeket s tessék azokat kivenni az általános kapitányság ügyköréből s akkor segive lesz a bajon. Tudom, hogy a kihágási bíróság felállítására hiányzik ma még a pénzfedezet, de a jelenlegi a keretben és lehető a segítség. T. ház ! Legérdekesebb része a rendőrség működésének a nyomozás. Hogy hogyan történik nálánk Budapesten a ryomozás, az igazán nagyszerű dolog. A törvény rossz intézkedése folytáu a kerületi kapitány útján rendeli a főkapitány a nyomozást. A kerületi kapitánysághoz mindig egy felügyelő van beosztva, a ki a nyomozást vezeti. Hát ha a főkapitány nyomozást akar rendelni, előbb a kerületi kapitánysághoz kell átírni, a kerületi kapitánynak a felügyelőt behívni, a megbízást neki megadni s így közvetve történik meg a nyomozás, mi alatt aztán szalad a tolvaj, a betörő, a gyilkos. T. ház! Minálunk a rendőrség ugyanannyi rayonba van beosztva, mint a főváros közigazgatási kerületei, tízbe. Bécsben a rendőrségnek 40 rayont állapítottak meg, mert lehetetleség, hogy a felügyelő és a mellérendelt tisztviselők azt az óriási teriiletet maguk képesek volnának rendben, nyilván tartani, Ezért igen t. ház, óhajtandó volna és nem is kerülne oly nagy költségbe, hogy kisebb rendőrségi rayonokba oszszuk be a fővárost, a hol az a felügyelő minden embert ismer, mindenkiről tudja, kicsoda, micsoda, mert ez az ilyen kis rayonoknál igen könnyű T. ház! A fővárosnak 96 detektivje van. Ezen detektívek működése szét van osztva. Buda-