Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-41

186 41. országos ülés 1897. február 5-én, pénteken. ahhoz, hogy a költségek szaporítása indokolt-e, fővárosi közrendészeti érdekek szempontjából szükséges-e, hozzászólási joga nincs; szerveztetik, szaporíttatik a rendőrség, eszközöltetnek nagymérvű kiadások a főváros meghallgatásanélkül, a főváros csak viseli a költséget és semmi joga nincs, csak kötelessége: a kormány által megállapított és közölt évi költség 50 százalékának kifizetése. Már pedig legalább a méltányosság megkívánná, hogy a fővárossal a költségek rohamos emelésének szükségessége közöltessék. Az 1881. évi XXI. törvényezikk benyújtása alkalmával a törvényjavaslat indokolásában az 53. §-ra vonatkozólag az akkori igen tisztelt belügyminiszter úr a következőket vette fel: (olvassa): »E szerint a főváros ezentúl is 404.789 forintot fizessen s annál nem többet mind addig, mig az állam ugyanannyit nem fizetend, míg tehát a főváros rendőrségi összes költségei 809.758 forintot nem teendenek. Minden ezen Összeget meghaladó többletnek ismét felét az állam, felit a főváros fizetendi. Én részemről ugyan melegen óhajtottam volna a főváros hozzájárulási arányát a fővárosra nézve már ez alkalommal kedvezőbbé tenni, s a város terheit kisebbíteni, mert nem tagadható, hogy más fővárosoknak hozzájárulási aránya kevesebb, így példának okáért Bécsé is.« Ezekből, mélyen tisztelt képviselőház, nyilvánvaló, hogy már az 1872. évi XXXVI. törvényezikk megalkotásánál hangsúlyoztatott, hogy oly rendőrség szervezete, a minőre egy nagy ország központját képező fővárosnak okvetlen szüksége van, a főváros erejét túlhaladja, sőt az 1881. évi XXI. törvényezikk indokolásában már annak is kifejezés adatik, hogy az akkor 404.880 forinttal felvett hozzájárulási Összeg nagy terhet ró a fővárosra, és hogy ennek azon alkalommal enyhítése az ország pénzügyeire való tekintettel nem volt eszközölhető. Elismerem, hogy a főváros lakossága 1882 óta szaporodott, de ezen szaporulat távolról sem áll arányban a rendőrségi költségek rohamos emelkedésével. Tisztelt ház! Ezen nagy terhet a székes főváros közönsége nem képes elviselni, mert a főváros rohamos bár örvendetes fejlődése azon terhes következményekkel jár, hogy a főváros oly munkákat és közműveket kénytelen létesíteni, melyek, tekintve azt, hogy a kiadások a bevéte1 ékkel arányban nem állanak, csakis kölcsönpénzekből létesíthetők ég így az amúgy is terhes közadók emelése, hosszabb időre alig lesz elodázható. Ily körülmények közt méltán figyelembe vehető a székes főváros kérelme, mert a székes főváros átruházott hatáskörben, számos oly teendőket lát el, melyek a fővárosra érzékeny teherként nehezednek, és a melyeknek elvégzése, vagy legalább a felmerülő költségeknek egészben vagy részben viselése az állam feladatát képezné. A főváros szedi be az állami adókat, és míg más államok fővárosában, így Bécsben is az állam által fentartott kórházak vannak, a Székes főváros az utolsó 15 év alatt négy kórházat — a Szent István, Szent László, a budai kútvölgyi és az óbudai kórházakat — felállította körülbelül 4,000.000 frt költséggel, ezenfelül fen tartja a Rókus* kórházat, az új dologházi és a kerepesi-úti dologházi kórházakat és miután az 1876 : XIV. törvényezikk 58. §-a szerint a közkórházakba minden jelentkező beteg, legyen az idegen illetőségű, magyarhoni, vagy külföldi, személykülönbség nélkül ápolás és gyógyítás végett felveendő, ennek az a terhes következménye van, hogy az ápolási díjak hátraléka évről-évre szaporodik, ezeknek nagy része be nem folyik. Az 1896. évben a fővárosi közkórházak hátralékos gyógydíjkövetelése 1.257.347 forint 13 krajezárt tett ki, mely összegnek nagy része nem budapesti illetőségű betegekre esik. A közegészségügyi törvény 73 §-a szerint az állami elmebeteg-gyógyintézetekre nézve a megfigyelési rendszer léptetendő életbe, mégis a főváros elmebeteg-megfigyelő osztályt kénytelen fentartani saját költségén több mint 500 betegre. A székes főváros két reáliskolát, három közép kereskedelmi iskolát és két felsőbb leányiskolát tart fenn, minden állami szubvenczió nélkül. Ez alkalomból a tisztelt ház kegyes engedelmével röviden reflektálni óhajtok Ruffy tisztelt képviselőtársamnak a múlt héten elmondott igen érdekes beszédén is annyiban, a mennyiben a tisztelt képviselő úr a munkáslakásoknál megemlékezve, ezt méltóztatott mondani, hogy »Budapesten a munkásházak kérdése talán olyannyira megoldatlan, hogy e tekintetben a székes főváros az összes európai városoknak mögötte áll.« Bocsánatot kérek, ez a kérdés Budapesten nem olyannyira megoldatlan, mert ezzel a kérdéssel maga a főváros törvényhatósági bizottsága foglalkozott, sőt — miután magánvállalkozás a munkáslakások építésére nem akadt, végleg határozott is akként, hogy maga a főváros épít munkáslakásokat; kijelölt a főváros mindegyik kerületében telkeket, a hol ily munkáslakások építendők. Az első telep, mely mintául fog szolgálni, a Ferencz városban éptíl, minthogy ott sok a gyár és aránylag kevés a munkáslakás Négy egyemeletes block fog épülni egyenként 24, egy tágas szoba és konyhából álló lakással. Egy ilyen lakásért heti 2 forint bér fog szedetni, holott hasonló lakások ugyanazon,