Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-41

178 41. országos ülés 1897. február 5-én, pénteken. hogy az előttem szólott t. képviselő urak legnagyobb része által tett megjegyzésekre röviden ne válaszoljak, és előre is elnézést kérek, ha előadásom hézagos lesz, mert inkább az egyes felmerült észrevételekre teszem megjegyzéseimet, mintsem hogy általában tartott összefüggő beszédben tájékoztatnám a házat a közegészségügy állapotáról. De erre nincs is annyira szükség. Méltóztatnak tudni, hogy nem rég volt alkalmam benyújtani a közegészségügy állapotáról szóló évi jelentésemet, melyet az 1876: XIV. törvényczikk értelmében köteles vagyok a t. ház elé terjeszteni. T. ház! Kétségtelen, hogy igazuk van azoknak a t. képviselő uraknak, a kik állítják, hogy a közegészségügy terén még nagyon messze vagyunk attól, hogy ez az ügy kedvezően álljon, hogy még igen sok tenni való van hátra az egész vonalon az eláő ponttól az utolsóig. De viszont azt hiszem, mindenki be fogja látni, hogy ezt egyszerre megtenni nem lehet. Először pénzügyi tekintetekből, másodszor egyéb tekintetekből sem, melyek közt nem utolsó az, hogy kellő egyének nem állanak rendelkezésre. Felhozták a körorvosi intézményt. Látjuk, hogy daczára annak, hogy a belügyminisztérium mindent elkövet, 178—182 közt váltakozik azon egészségügyi körök száma, hol ismételt pályázatok daczára sem akadt jelentkező. Itt vannak a tébolydák. Nincsenek nálunk oly nagy számban pszichiáterek,' a kikre egy tébolydában a szerencsétlen elmebetegek gyógyítását bízni lehetne. Tehát úgy ezen, mint minden más téren, nem tehetünk mást, mint hogy a fokozatos javítás és haladás útját követjük. Ezen az úton halad a jelen költségvetés is. Magam is beismerem, hogy nem sok, a mi a költségvetésbe fel van véve, de mindenesetre alkalmas arra, hogy ezen a téren a múlthoz képest lendületet adjon a közegészség ügyének, mert sehogysem adhatok igazat az előttem szólott két képviselőtársamnak, mintha e tekintetben a múlthoz képest semmi haladás nem történt volna. Méltóztassanak végignézni bárhol. Itt van az orvosi személyzet kérdése. A ház elé terjesztett jelentésemből kitűnik, hogy az orvosok száma ismét 144-el szaporodott az előző évhez képest, vagyis többel, mint a megelőző két év bármelyikében, mert ezekben 106 és 127 volt a szaporulat. Miután felhozatott, hogy az országban működő orvosok nagy része nem hazai diplomával lép az orvosi pályára, meg kell jegyeznem, hogy ebben van valami, de nem oly mértékben, mint állították, mert a jelenleg működő orvosoknak csak 30°/o-a nem bír magyar diplomával, és így 70°/o-uliDak magyar diplomája van, mely utóbbiaknak 90°/o-a a budapesti, 10°/o-a a kolozsvári egyetemen szerzett diplomával ment az orvosi pályára. T. ház! Örvendetes haladás észlelhető abban is, hogy az itt működő orvosok és sebészek közííl hány van egyúttal nyilvános alkalmazásban, tudniillik nemcsak magánpraxisból élő. 4424 orvos közül 2109 egyén áll részint mint törvényhatósági tiszti orvos, részint mint városi, községi és körorvosi alkalmazásban. Azon átlagjavadalmazás, a mely ily nyilvános alkalmazásban levő orvosra esik, a megelőző esztendőben volt 624 forint. Ebben a legutóbbi esztendőben, a melyről utolsó jelentésem szól, ez összeg már 643 forint, tehát igaz, hogy jelentéktelen, de mégis egyik bizonyítéka a haladásnak, hogy 19 forinttal e részben is emelkedés történt. A halottkémlés ügyére is kiterjeszkedett Major Péter t. képviselőtársam, és felhozta, hogy micsoda botrányos állapot az, hogy az országban még mindig van 167 olyan hely, a hol halottkémlés egyáltalán nem történik. Igaz, hogy ez nem áll a közegészségügy érdekében, de végre fizikai lehetetlenség volt, teljes lehetetlenség volt ez idő szerint olyan egyéneket találni, a kikre ott a halottkémlést bízni lehetett volna, és ezen szám is jelentékenyen apadt ahhoz képest a mit a múlt deczenium évenkénti kimutatása tüntetnek fel. így, hogy csak a közvetlen megelőzőre menjek vissza, az 1894. esztendőben halottkémlést teljesített az országban 1453 orvos, 9343 nemorvos halottkém, 849 községben a községi elöljáróság közegei látták el a halottkémlést, és nem volt senki, a ki halottkémlést ellátta volna 282 községben, míg az 1895. esztendőben orvos-halottkém volt 1435, nemorvos halottkém volt 9640, olyan község, a hol az elöljáróság teljesítette a halottkémlést, volt 735, és nem teljesíttetett 167 községben; e községek száma tehát 282 ről 167-re apadt, tehát, miként a személyzet tekintetében, úgy minden tekintetben örvendetes haladás észlelhető. Felhozatott a fertőztelenítés ügye. E tekintetben is emelkedett az országban elhelyezett, és alkalomadtán igénybe vett gőzfertőztelenítő gépek száma; ma már 800 körűi jár azok száma, melyek részint a törvényhatóságok, részint egyes városok vagy községek rendelkezésére állanak. Mindezekből látni méltóztatik, hogy nem állja meg az objektív kritikának mérvét azon állítás, mintha ebben a tekintetben nem konstatálhatnánk haladást. A törvényhozási téren orvoslandó dolgokra nézve volt szerencsém ismételten nyilatkozni a költségvetés első tételénél történt felszólalásom alkalmával. Mivel e dolgokkal itt t. képviselőtársaim részletesebben és behatóbban foglalkoztak, meg fogja engedni a t. ház, hogy én is