Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-41

41. országos ülés 1897. febrnár 5-én, pénteken. 177 A gyógyszerészügyre vonatkozólag én a gyógyszerészintézményt szorosan vett közegészségügyi intézménynek tartom és óhajtom, hogy ez még közelebb hozassék a közegészségügyhöz. Valamint a közel küszöbön álló gyógyszerészügy rendezésénél megkívántatik a fokozott felügyelet gyakorlása, épúgy kívánatos íizonban, hogy a közegészségügyre fontos és tekintélyes kar, mint a gyógyszerészkar, nehogy lefokoztassék, de sőt inkább társadalmilag emeltessék. És azért nem látom indokát fannak, hogy e kar vagyoni biztonsága, megélhetése, egyéni függetlensége kellőleg nem indokolható drákói szigorral megbénítva, megingatva legyen, a mint ezt a már tervbe vett gyógyszerésztörvény sejteni engedi. A harmadik főtényező, t. ház, a mely körííl a közegészségügynek csoportosulnia kell, és a mely egyenlő mértékű az állami tevékenységgel : ez a társadalmi tevékenység. A társadalmi tevékenység az a nemes rugó, a mely leginkább be tud férkőzni a szegények kunyhóiba, és a mely leginkább megtalálja az időpontot, midőn azokat segélyezni és gyámolítani kell. Mert el kell ismerni, hogy úgy a lelki, mint az anyagi szegénységnek legnagyobb ellenségei, a gyermekek nagy száma. Hogy sikerrel működhessünk, egy sarkalatos tételt kell először alapúi felállítani, és e sarkalatos tétel az, hogy a közegészségügyet közkincscsé kell tenni és ennek birtokába kell jutni úgy az intelligencziának, mint a köznépnek. T. ház! A közegészségügyet, elkezdve már az elemi osztályban, minden intézetben és pedig mint kötelező tantárgyat kell behozni; a közegészségügyet és annak ismeretét a qualifikáczió feltételének kell tekinteni; a közigazgatásban működő egész tisztikartól; mert lehetetlennek találom, hogy valaki tudja, hogy mit kell tenni öntudatosan, hogy ha ahhoz nem ért. Hiába a legjobb törvény, a legjobb intézkedés, ha az illető lelkiismereti furdalást nem ismerve, könynyen átesik rajta. Ép ezért, t. képviselőház, a közegészségügyi oktatással a középiskolákban maradni nem lehet, s óhajtom, hogy az egyetemen, a jogi fakultáson kötelezőleg tanítsák, hogy tudják a közegészségügyi tisztviselők, mi a közegészségügy, tudják azt az állam legfőbb érdekében és tudják azt öntudatosan szolgálni. (Helyeslés a szélső báloldalon.) T. képviselőház! Míg e téren a szükséges javítások megtétetnének, szükségét látom annak, hogy népszerű könyvecskék, a melyekben a közegészségügy egyes tételei, főleg pedig a fertőzőkor elleni védekezés és a gyermekek okszerű ápolása népszerűen ismertetve van, hogy ilyen könyvecskék nagy számban bocsáttassanak a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. községek, főleg pedig azok közegészségügyi bizottságai rendelkezésére, hogy ott a tanítók, lelkészek és körorvosok és egyáltalában, a kik magasabb intelligencziával bírnak, a népnek ezen könyvet megmagyarázva, gyökerét vethessék a tulajdonképeni helyes alapra fektetett közegészségügynek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nézetem szerint ezen irányelveknek kell létesűlniök a közegészségügy terén, a társadalomban és az államban. E tekintetben minden lehetőt el kell követni. Itt, azt hiszem, t. ház, a pártkérdés ki van zárva, ez a ház minden egyes tagjának erkölcsi és hazafiúi kötelessége, és ha örömmel lehetett tapasztalni, hogy mily áldozatkészséget mutatott a t. ház a levéltár rendezésénél, hol történelmi kincsekről van szó és láttuk azt az áldozatkészséget, a melyet a magyar nyelv terjesztésénél, a szinházügynél a t. ház tanúsított, úgy azt hiszem, hogy fokozottabbb mérvben kívánatos, hogy a közegészségügynél a legmesszebbmenő áldozatot meghozza a t. ház, és e tekintetben nem ismerek semmiféle akadályt, hogy azt, a mit közegészségügyünk érdekében előterjesztenek, azt meg ne szavazzuk. Kívánatos, t. ház, hogy ezen ügy napirenden maradjon a képviselőházban és itt is fog maradni ! Addig ezt nem szabad levenni a napirendről, míg a közegészségügy meg nem fog gyökeresen oldatni, úgy, a miként az a mai művelt államokban megkövetelhető. E tekintetben elvárjuk a kormánytól, hogy jövőre ilyen közegészségügyi költségvetésnél ne jöjjön a ház elé, a melyből — ha leszámítjuk a tébolydai és ápolási költségeket — alig marad 200.000 forint a tulajdonképeni közegészségügyi szolgálatokra. Midőn mindnyájan feljajdulunk a fertőző és ragályzó kórok ellen és erre csak 25 ezer forint van a költségvetésben felvéve. Akkor, midőn oly nagy hiányok vannak tébolydákban, lelenczházakban: ily költségvetést látunk! Én tehát, t. ház, midőn ezen igazán szégyenletes minimumot a közegészségügy tételnél elfogadom, ismételten felhívom a t. ház figyelmét, hogy addig ne méltóztassék a közegészségügyet a napirendről levenni, míg a nemzetünk felvirágzása érdekében nagyfontosságú ügy gyökeres megoldása be nem következik. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldal hátsó padjain.) Elnök: Kíván még valaki szólni ? Senkisem kívánván, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Mindenekelőtt legnagyobb örömömet kell hogy kifejezzem azon nagy érdeklődés felett, mely a közegészségügyi tételek megvitatásában a ház minden részéről nyilvánult; a mit különben másként nem is lehetett várni. Midőn ezen örömömet kifejezem, nem tehetem,