Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-41

172 41, országos ülés 1897. február 5-én, pénteken. évi átlagaként a szükséghez mérten a költségvetésben 86.B21 forint szerepelt; ma a jelen költségvetésben pedig csak 20.000 forint van e czélra felvéve. Míg tehát a három évi átlag azt mutatja, bogy 86 ezer forintra volt szükség e járványok elfojtására és egyéb ilyen kiadásokra ; most egyszerre e tételnél mindjárt 60 ezer forintnyi megtakarítást hozott a t. belügyminiszter úr javaslatba. Hisz nemcsak az tekintendő járványnak, mikor kolera és pestis van az országban, hanem annak tekintendő a difteritisz és más betegségek, már pedig azt hiszem, az államnak feladata nemcsak az óriási, hanem a kevésbbé veszélyes bajok ellen is állandóan védekezni és miután a községek óriásilag igénybe vannak véve úgy közegészségügyi, mint közigazgatási kiadások által, az állam ezeket lehetőleg segélyezze és gyámolítsa. Még csupán egy tétellel akarok foglalkozni, mielőtt beszédemet bezárnám s itt Benyovezky t. képviselő úrnak az olcsó gyógyszerekre vonatkozó megjegyzéseire is megadom a választ. Az olcsó gyógyszerekre nézve az állam már elment azon határig, a mely már mostan is ezen gyógyszerészeti ügyet fennállásában a legnagyobb mértékben veszélyezteti. S e tekintetben rá kívánok utalni az országos közegészségügyi tanácsnak évi jelentésére. Mikor erre ráutalok, t. ház, egyúttal ebben kifejezést fog nyerni az is, hogy a gyógyszerészeti ügy a közönség által nem oly mértékben van elbírálva, mint a milyen mértékben az megkívánhatná a gondoskodást. Azt mondja nevezetesen az új árszabvány készítéséről az országos közegészségügyi tanács jelentése, hogy: revízió alávette az érvényben volt gyógyszer-árszabványt és annak leszállítását hozta javaslatba, tekintettel a megváltozott viszonyokra és a szenvedő emberiség érdekében. Hát helyes, ha erre való tekintetből hozta javaslatba. Csakhogy én azt mondom, hogy nemcsak azt kellett volna mondania az országos közegészségügyi tanácsnak, hanem a mellé, hogy tekintettel a megváltozott viszonyokra és a szenvedő emberiség érdekeire a gyógyszerészek ügyét is oda kellett volna tenni, hogy a gyógyszerészek érdekeit is számba véve hozta javaslatba a módosított árszabványt. így mit értünk el? Azt, hogy a szenvedő emberiség érdekében nem történt az új árszabvány készítése, sem a gyógyszerészet érdekében. Nem történt pedig azért, mert a magyar gyógyszerészet ma már a legnehezebb viszonyok között van és ezen új árszabvány által még lehetetlenebb viszonyok közé sodortatik, oly viszonyok közé, hogy e gyógyszerészek, a kikkel szemben a közönségnek egyetlenegy biztosítéka van, a bizalom, az ily fokozott árleszállítások által a közönségnek ezt a bizalmát jogosan elveszíthetik. És nem is volna czélszeríí, t, ház, a gyógyszerészeket ily mértékben eJnyomni. Nem czélszeríí pedig azért, mert ily eljárások által a gyógyszerészeket a társadalmi pozicziójukból szorítják ki és elvonják tulajdonképeni irányeszméjüktől, mely mindenkor az volt, hogy ezen fontos közegészségügyi intézmény fejlődhessék; mert ennek következtében tisztán és kizárólag a megélhetés nehéz viszonyai lesznek irányadók a gyógyszerészeknél. Hát, t. ház, ennek meg is van a maga értelme most, mikor a t. belügyminiszter úr kijelentette, hogy az 1876. évi közegészségügyi törvénynek a gyógyszerészekre vonatkozó részét, nem várva be ezen törvénynek általános revízióját, hanem igen helyesen, belátva a gyógyszerészet mai viszonyainak nehézségét, kiszakította az 1876. évi közegészségügyi törvény kebeléből, azt külön akarja szabályozni, tehát mondom, ezáltal már maga a t. belügyminiszter úr is belátta azt, hogy a gyógyszerészet ügye csakugyan válságos helyzetbe került. Igen nagy baj az is, hogy a törvényhozás a gyógyszerészeti ügyet még mindig úgy ismeri, abból a régi világból, a mikor közbeszéd tárgyát is képezte különösen a vidéken, hogy senkinek sincs olyan jó dolga a világi életben, a különböző társadalmi állásokat véve tekintetbe, mint a gyógyszerésznek. Ez a téves felfogás megvan ma is; ez pedig igen nagy tévedés. E tekintetben csak egyszerűen a statisztikai adatokra utalok. Míg ezelőtt tíz évi időtartamban a gyógyszerészetnek 300 hallgatója volt, ma csupán csak 150 hallgatója van. Továbbá ez idő szerint statisztikailag ki van mutatva, hogy körülbelül 400 okleveles gyógyszerész van, a ki pályájával szakítani volt kénytelen. S itt mutatok még egy igen fontos körülményre, és ez az, hogy míg a gyógyszerészek azelőtt gyermekeiket rendesen gyógyszerészeknek nevelték, úgy, hogy ez körülbelül kilenczven százalékot tett ki, ma legfeljebb csak tíz százalék azon gyógyszerészek száma, a kik fiaikat gyógyszerészeknek nevelik, ellenben nagyrészt a megváltozott viszonyokra való tekintettel egészen más pályára adják őket. Én azt hiszem, hogy a gyógyszerészeti ügy rendezése igen fontos kérdés, és az a javaslat, a melyet az igen t. belügyminiszter úr készített, a legnagyobb nyugtalansággal tölti el a gyógyszerészeket, mert az teljességgel nem felel meg a gyógyszerészek igényeinek. Ez irányban mozgalom is indult meg a gyógyszerészek közt, és a t. belügyminiszter úr megnyugtatta őket, hogy az a törvényjavaslat, a melyet volt szíves készíttetni, végleges megállapodásnak nem tekintendő, hanem úgy a gyógyszerészeknek véleményét, mint az országos közegészségi tanácsnak véleményét ezen tervezetre nézve meg fogja