Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-41

ál. orsaágos ülés 1805. íehraér 6-én, pénteken. 173 hallgatni. Épen a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával a belügyminiszter úrnak azt tetszett mondani, hogy jelenleg az ügy az országos közegészségügyi tanácsnál van és a lehetőség szerint rövid idő alatt a belügyminisztériumba vissza fog kérődni. Én, mikor az országos közegészségügyi tanácsról szólok, egy fontos körülményre vagyok bátor az igen t. belügyminiszter úr figyelmét felhívni és ez az, hogy én az országos közegészségi tanácsnak a gyógyszerész-ügyben való elbírálásától nem sokat remélek, mert nyilt titok az, hogy az országos közegészségi tanács a gyógyszerészet mai szervezetének ellensége, az országos közegészségi tanács a gyógyszerészetet egészen más alapra akarja fektetni és pedig vagy az államosítás vagy a szabad ipar terére akarja azt utalni. En tehát egy oly testülettől, a mely a gyógyszerészet mai szervezetének ellensége, nem várhatok elfogulatlan ítéletet. Thaly Kálmán: Pedig igaza van neki! Buzáth Ferencz : Azt mondja Thaly képviselő úr, hogy igaza van. Nem tudom, mire értette, arra-e, hogy a gyógyszerészeinek más szervezetet kell adui ? Thaly Kálmán: Igen ! Buzáth Ferencz: Erre nézve én vitatkozásba bocsátkozni most nem fogok, mert a gyógyszerészekre vonatkozó része a közegészségügyi törvénynek revizió alatt van. Azt hiszem, hogy midőn a belügyminiszter úr ezt a képviselőház elé fogja terjeszteni, és ez rövid idő alatt meg fog történni, akkor e tekintetben körülményesebben és bővebben eszmét cserélhetünk és egymás indokainak kicserélése által egymást meg is győzhetjük. Én tehát arra kérem az igen tisztelt belügyminiszter urat, hogy a gyógyszerészeti törvénynek módosításánál figyelemmel legyen a gyógyszerészetnek nemcsak kizárólagos érdekeire, hanem figyelemmel legyen a közegészségügyre, a közérdekekre és egyúttal az állami érdekekre is. Hanem midőn ezen faktoroknak együttes elbírálása mellett kérem a t. belügyminiszter urat, hogy a törvényt ilyen keretbeu valósítsa meg, ugyanakkor azt mondhatom a t. képviselőháznak, hogy a gyógyszerészeti ügy, a mely eddigi fejlődésében és törekvéséhez mérten oly óriási áldozatokat hozott a gyógyszerészeti ügynek, mondhatom, kiállja a versenyt a czivilizált államok gyógyszerészetével, megérdemli a törvényhozás pártfogását. A gyógyszerészi törvénynek tehát úgy kell megoldatni, hogy a gyógyszerészeinek úgy anyagi biztosítása, mint a tisztességes megélhetése szem előtt tartassák. Én hiszem és remélem, hogy a t. belügyminiszter úr, a kinek a magyar gyógyszerészet iránti jóindulatát el kell ismernem, mert tapasztaltam már akkor, midőn nem várva be az 1876-iki közegészségügyi törvénynek revízióját, hanem belátva a helyzet tarthatatlanságát és már mostan kiszakította belőle a gyógyszerészügyet és azt külön akarja törvényhozási úton, külön törvényben megalkotni és a magyar gyógyszerészek érdekeit benne kifejezésre juttatni. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Nem kívánom továbbra a t. ház becses türelmét igénybe venni, csak azt kívánom még megjegyezni, hogy az ipar és kereskedelem fejlődése, a tudomány és művészet széppé tehet egy nemzetet, de hat dmassá a nemzet csakis a tiszta erkölcs alapján lehet és miután a társadalomnak kell, hogy az erkölcs képezze alapját, a társadalomban pedig a lélek tisztaságának kell kiíükröznie, akkor, a midőn azt mondhatjuk, hogy csakis egézséges testben lakhatik egészséges lélek, akkor határozottan mondhatjuk azt, hogy a társadalom különböző rétegei a köz egészségügygyei összefüggésben vannak, a közegészégügyet nem lehet kicsinyleni, hane-n azt teljes mérvben kellő figyelemben kell részesíteni és az állam részéről is lehetőség szerint minden áldozatot meg kell hozni ezen intézménynyel szemben. Én bevallom őszintén, hogy mint ellenzéki ember azt szerettem volna, ha az igen tisztelt belügyminiszter úr nagyobb összeget hozott volna javaslatba a közegészségügyre nézve, de a szenvedő emberiség érdekében, természetes dolog, ezt a csekélységet sem utasíthatom el és a költségvetésnek a közegészségügyre vonatkozó részét elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Major Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Engedje meg a mélyen tisztelt ház, hogy a közegészségügyi tételnél egynéhány megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Nem szándékozom ez alkalommal közegészségügyünk tüzetes bírálatával foglalkozni, fentartom ezt magamnak arra az időre, a midőn a közegészségügyi törvényreviziója itt e házban tärgyaltatni fog. Mindazonáltal nem hagyhatom szó nélkül a közegészségügyi tétel nagy hiányait. Ma már be kell látnunk, hogy jó közegészségügy nélkül európai műveltségre igényt tartani nem lehet, de másrészt be kell látnunk, azt is, hogy a közegészségügy egyik legfontosabb tényező hazánknak egészséges alapon való felvirágzására. De vájjon az 1876 : XIV. törvényczikk meghozta-e a kívánt eredményeket ? Pedig ezen törvény rossznak nem mondható, de igenis megvannak a nagy hiányai, a melyek abban rejlenek, hogy nem számolt a mi helyzetünkkel, a mi specziális viszonyainkkal és ennek lett következménye, hogy ezen törvénynek jó része végrehajtva nem lett. Ebben volt oka annak