Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-40

40. országos illés 1897. február á-én, csütörtökön. 147 nem lehetséges, óhajtom, — és remélem, hogy az idővel nálunk is így fog történni, — de addig kívánom, hogy a színházak a belügyminisztérium hatásköre alatt maradjanak. De ha át is tennők a kultuszminisztériumhoz, mit érnénk ezzel ? Azt, hogy ottan ismét hosszú időt veszítenénk el a különféle tanulmányozásokkal és ankétekkel. A belügyminisztériumban ismerik már minden baját az ügynek; évek óta foglalkoznak vele ; tudják, hogy mi a hibája, árny és fényoldala; tudják, hogy azon miként lehet segíteni, hogy lehet a nemzeti színházat megóvni azon nem mondom, hogy konkurrens váilalatoktól, mert ezt a szót nem akarom applikálni, de nem is lehet, de más e fajta és a mtíizlés színvonala alatt álló intézetekkel szemben. Az iránt nem volt, a mint nem is lehet véleményeltérés, hogy Magyarországon a szín­művészetnek igenis nagy kulturmisszíója van, épen azért én a vidéki színészet rendezését és javadalmazását helyesnek és szükségesnek tartom. De épen azon szempontból, mert a vidéki szín művészetet pártolom és segélyezni akarom, még fokozottabb szempontból, még fokozottabb mértékben ez az álláspontom a fővárosi színé­szetre is. Ott van a nemzeti színház; nem aka­rok én az előadásokról szólani, azokról már tegnap nyilatkoztam. Ebben a közönség egy oly magas nivón álló művészeti élvezetet lel, a mely a maga nemében csak a legműveltebb államok­ban lelhető fel, úgy, hogy e tekintetben sokkal magasabbra emelkedtünk, mint bármely más kultúrintézményünkkel és itt nem zárkózhatom el az előtt, hogy elismerésemet ne fejezzem ki azon tagokkal szemben, a kik temérdek mizé­riájuk közepette, a melyeket a sors csapásai reájuk mérnek, feladatuk magaslatán állva, ihletett­séggel és odaadással fáradoznak ezen intézmény emelésén és kötelességük teljesítésében. De szó­lani kívánok magáról a színház épületéről. A nemzeti színház hatvan évvel ezelőtt, tehát egy évvel az árvíz előtt épült és ma is abban az állapotban van. Nem felel az meg sem az eszthetika, sem a teehnika kívánalmainak. Ha megnézzük a színházat, ott van mindjárt a be­járatnál egy ruhatár, a mely egy abszurdum ; ha bemegyünk a nézőtérre, és a színpadot nézzük: látjuk, hogy nincsen annak semmi mélysége, a miért is nem lehet egy Shakespeare-daraboí, vagy egy »Fra Girolamot« megfelelően előadni, a hol ötven, hatvan embernek kellene egyszerre mozogni, a mi teljesen lehetetlen. Ma már a színművészet annyira fejlődött, hogy a szem­távlat nagyban közbejátszik az előadás hatá­sára. De nézzük meg a színház belső szerve­zetét. A színpad mögött meg sem fordulhat az ember; tessék benézni az öltözőkbe, (Derültség.) azok valóságos »dunklinak« illenek be. (Igás! Úgy van!) így vagyunk a készlettárral és minden egyéb a színházaknál szükséges mellék­helyiségekkel. Én nem ismerem eléggé a techni­kus kifejezéseket, de én megnéztem egy pár­szor azt a színházat, mert van ott néhány jó ismerősöm és barátom és mert érdeklődöm min­den ilyen kulturintézet iránt és azt látom, hogy ott tarthatatlan az állapot. Erről beszél az egész világ; mindenki mondja: ez így nem maradhat; halljuk azt, hogy akarnak valamit tenni, de az, a mit tenni akarnak konkrét formát nem nyer. Én arra kérem a t. házat, ne párt- és ne politikai szempontból nézze ezen intézetet, hanem tekintse itt tisztán és egyedül a kulturintézet fejlődését, a melyre szükségünk van, és a mely­nek reánk, pártatlan támogatásunkra szüksége van. Arra kérem tehát a t. miniszter urat és a t. házat, szíveskedjenek határozati javaslatomat meghallgatni s azt megszívlelve elfogadni. (Hall­juk! Halljuk!) Határozati javaslatom így hangzik: »Utasíttatik a kormány, hogy a lehetőségig a nemzeti színház tulajdonában lévő telek fel­használásával tegye tanulmány tárgyává egy új nemzeti színház építését állami költségen, mely a színpadi technika és a színművészet iránt táplált igényeknek megfelel s ezen tanul­mány műszaki és költségvetési eredményéről tegyen a képviselőháznak jelentést.« (Általános helyeslés.) Én nem szorítkoznám arra, hogy épen azon helyen történjék az építkezés; azért mondom határozati javaslatomban, hogy a lehetőségig*. Financziális szempontból ez kívánatos volna; ehhez a helyhez már a nagy közönség hozzá van szokva és csakugyan kitűnő jó hely; de hogy ha itt nem volna lehetséges az építkezés, a régi kúriával szemben volna egy másik telek, mely erre a czélra megfelelő volna. Ebből a szempontból nem kötném meg a miniszter úr kezét, s kérem intézkedjék e tekin­tetben belátása szerint, de kérem, ne odázza hosszú időre ezen, majdnem mondhatnám, szé­gyenletes állapot megszüntetését. (Általános he­lyeslés.) Lehoczky Vilmos jegyző: Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. ház! (Halljuk!) A tegnapi napon az idő előrehaladottsága miatt nem juthattam szóhoz, s így nem tehettem meg igénytelen észrevételeimet azokra nézve, a mik a megindult új vitában itt felhozattak. Részben ez okból, de részben azért is, hogy gróf Zichy Jenő t. képviselő úrnak imént felolvasott s a ház asztalára letett határozati javaslatára észre­vételt tehessek, bátor vagyok szót kérni, s a t. ház türelmét pár perezre igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) 19*

Next

/
Thumbnails
Contents