Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-39

39. országos ülés 1897. ftbrnár 8-án, szerdán. 141 német színészet hódítóbb erővel bir, mint a magyar. Vagy nézzük csak Nagy Szebent. Ennek is van színháza, de ott sem képes magát egy magyar társulat hosszabb időn át fentartani, mert nem segélyezik. Ott vannak az erdélyi kisebb városok : Fogaras, Szászváros, Segesvár, Szászrégen Besztercze. Ezekben csak néhány hétre lehet megállapítani a szini évadot, mert magyar társulat e városokban, a hol pedig kiváló nemzeti missziója lehetne, fentartani magát nem tudja. Mit szóljak azon szomorú jelenségekről, melyeket Pozsonyban, Sopronban és Temesyárott tapasztalunk, Magyarország e három, mondhatni empóriumában, a hol a kereskedelem virágzik, a hol mégis gazdagabb lakosság van, a hol a művészet iránt nagyobb az érzék, a művelődés fejlődött, és mégis ezen három város, Pozsony, Sopron, és Temevár ma is az országban azon városok közé tartozik, a melyek elsősorban a német, tehát nem magyar és nem nemzeti színészet feutartásában vetélkednek. Ezen városok is olyanok, hogy erősebb segély mellett, vagy hogy ha a belügyi kormány gondot fordít arra, — a mint az a hozzá benyújtott memorandumban is ki van fejtve — hogy a vidéki színészetet kerületenként szervezze, ha tehát ezen városok is azon helyzetbe jutnak, hogy a magyar színészetet hosszabb időn át fentarísák: mindezzel is elérünk bizonyos nemzeti czélt, ezeknek a városoknak a magyarosítása dolgában, De, t. képviselőház, azok a városok, a melyek már lakosságuknál fogva magyarok és a liol a színészet úgy, a hogy már bizonyos időn át meg tud élni, például Arad, Debreczen, KassaSzeged : ezek a városok is csakis bizonyos időkön át tartják fenn a színészetet. Állandó színházak itt nincsenek. (Ellenmondás jobbfelől.) Szőts Pál: Aradon van ! Visontai Soma: Bocsánatot kérek, sem Aradon, sem Debreczenben, sem Kassán, sem Szegeden tíz hónapon át tartó színtársulat tudtommal nincs. A memorandum épen ezt czélozza. Csakis Kolozsvárott van Budapesten kivííl. Már most, ha azt tapasztaljuk, hogy épen a nemzeti szinház és operaház vezetősége is folyton arról panaszkodik, hogy az itt levő szini iskola, vagy az ország által e czélra szánt segélyek és ösztöndíjak sem képesek egy megfelelő magyar színészi vagy énekesi generácziót nevelni, és ha azt latjuk hogy abban az esetben, ha a vidéki színészet nívóját emeljük és legalább a nagyobb városokban a színházakat állandósítjuk s az operákat is meghonosítjuk lehetőleg a nemzeti zenének művelésével kapcsolatban, és ha tekintetbe reszszük, hogy mindezen intézetek valóságos elöiskolái lesznek a budapesti színházaknak és az operának, s nemcsak egyszerű ösztöndíjakkal lehet hatni az elméleti képzésre, hauem gyakorlati kiképzéssel is, s a magyar alakító műs'észet és énekművészet ily gyakorlati iskolákat fog találni: akkor ezen szempontok eléggé figyelemre méltók arra, hogy a t. kormány a vidéki színészet rendezésével behatóbban foglalkozzék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mint felszólalásom elején már említettem, a vidéki színészet ezéljainak emelésére a költségvetésben 20.000 forint van fölvéve; azonban én azt hiszem, hogy ezen 20.000 forint csak akkor fog megfelelni a czélnak, ha helyesen használtatik föl. Nem tudom, hogy a t. belügyminiszter árnak mi szolgál alapúi ezen 20.000 forint felhasználására, kiknek tanácsát veszi igénybe ; de mindenesetre tekintettel lesz arra is, hogy ezen 20.000 forintból egy rész a vidéki nyugdíjintézetnek is jusson. Mert nem tudom, hogy a magyar szinészegyesületnek szánt 5000 forintból fordít-e valamit erre a vidéki nyugdíjintézetre. Annyit tudok, hogy a múlt költségvetésből kifolyólag 5000 forintot adtak a vidéki nyugdíjintézetnek, de ez nem ily czím alatt volt a költségvetésbe beállítva, hanem úgy tudom, az udvartartási kiadások azon részéből volt kihasítva, mely a színmű vészetre fordíttatik. Én mindenesetre felfaivom a t. belügyminiszter úr figyelmét ezen ügyre, a vidéki szegény és elaggott színészek segélyezésének ügyére. Ezeknek a száma körülbelül százra rug és csak egy részük van abba a vidéki menházba fölvéve. Ez a nyugdíjintézet is — a mint méltóztatik tudni — deficzittel küzd, alig képes a legkezdetlegesebb igényeknek megfelelni. Nagyon megfelelne a segélyezés czéljának, hogy ha ez kapcsolatba hozatnék ezen vidéki nyugdíjintézet segélyezésével, de nagyon természetes, — a mint említettem is, — hogy ezen 20.000 forintnyi segélyezés csak akkor lesz hatékony, ha elosztása czélirányosan történik. A szinészegyesület, melyet a t. belügyminiszter úr felhívott, nagyon beható munkálatot terjesztett a belügyi kormány elé. Én ezen munkálatot a t. kormány becses figyelmébe ajánlom ; nagyon helyeslendő az a rendszer, a melyet ezen memorandum követ, midőn az egész országot — kivéve Pozsonyt, Szegedet, Aradot, Debreczent és Kassát — szini kerületekre akarja osztani. E szini kerületekben levő városokban fölváltva tarthatna a magyar színtársulat előadásokat. Másrészt kikerekítendők ezen szini kerületek, hogy ugyanazon színtársulatok, a melyeknek módjukban van helyes előadásaikkal magyar városokban és magyar vidékeken eredményt felmutatni, arra utaltassanak, hogy nemzetiségi vidékeken is a magyar nemzeti szellemet terjeszszék. A tervezetnek ezen része tehát, a mely az országnak szini kerületekre való