Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-39

142 •*• országos ülés 1S97. fefornár i-án, szerdán. osztását javasolja, azt hiszem, a t. belügyminiszter úr támogatásával is találkozni fog. Ugyancsak ez a memorandum egy másik, fontos körülményre is felhívja a t, miniszter úr figyelmét, tudniillik a budai várszínház kérdésére. Nagyon sajnálom, hogy a budai színháznak kérdése vagy nem, vagy csak nagyon mellékesen érintetik itt e házban, pedig a magyar színészet, ha valahol, úgy a múltban Buda varosában nagyon hódított nemzeti erejével és nagyon előmozdította a Buda városában keletkezőben levő magyar szellem keletkezését, ennélfogva nagyon helyes azoknak a felfogása, a kik nem akarnak letenni arról, hogy a színművészet nemzeti és kulturális czéljainkra itt is felhasználtassák, hanem odatörekeduek, hogy igenis, kellő intenzivitással azoknak emelésére hassunk. És helyes azoknak a törekvése is, a kik azt mondják: a budai várszínházát egyesíteni kell a budai színkörrel és így Buda városában egy állandó színházat kell létesíteni, a mely úgy télen, mint nyáron előadásokat tartván, állandó fluktuáczióban tartaná a magyar nemzeti szellemet a budai részen. Méltóztatik tudni az igen tisztelt belügyminiszter úrnak, hogy a budai várszínház mostani fentartása kapcsolatban a nemzeti színházzal úgyis nehézségekbe ütközik. Az előadások csak nagyon kelletlenül folynak; úgy látszik, a nemzeti színház tagjai részéről valóságos áldozat, ha oda átmennek és kimerített erejüket, a melyet a nemzeti színházi előadásokra kell fordítaniok, ezen előadások annyira igénybe veszik, hogy nem szívesen mennek át Budára. Különben is a javadalmazás oly csekély, hogy azt csak egyszerű zsebpénznek tekintik, a nélkül, hogy az reájuk anyagi ingerrel birna. És így nagyon természetes, hogy csakis az erős kötelességérzet az, a mely a budai várszínházban az előadásokat fentartja. Mindenesetre tehát oda kell törekedni, hogy egy állandó színház fentartása által a fővárosnak ezen még nem egészen magyar részében a magyar nemzeti szellem fentartassék és fejlesztessék. Ezeket kívántam megjegyezni, és tekintettel arra, hogy a vidéki színészet rendezése fontos, kulturális missziót képez Magyarországon, hogy nekünk nemcsak politikai eszközökkel és fizikai erővel kell a magyarságot terjeszteni, hanem a művészetnek rendelkezésünkre álló sokkal könnyebb eszközeivel is, a melyek észrevétel nélkül bele viszik a magyar érzést, a magyar szót a szivekbe, mint azt az utolsó húsz év alatt a fővárosban tapasztaltuk, minthogy mondom, a vidéki színészetnek, ezen fontos kulturális és nemzeti tényezőnek rendezését máig sem tudtuk elérni, annak daczára, hogy ez irányban utasítás is történt: ennélfogva a következő határozati javaslatot vagyok bátor a t. háznak benyújtani: (Halljuk! Halljuk ! Olvassa:) »Utasíttatik a belügyminiszter, hogy a vidéki magyar színészet rendezése tárgyában mielőbb javaslatot terjeszszen a ház elé.« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ot perczre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök (csenget): Kérem, tessék helyöket elfoglalni. Az ülést újra megnyitom. Lehoczky Vilmos jegyző: B. Nopesa Elek! B- NopCSa Elek: Molnár János főtisztelendő úr, t. képviselőtársam egyáltalában nem szavazza meg a szubvencziót a színházaknak azon indokoknál fogva, melyeket nagyon szép beszédében előadott. De bocsánatot kérek t. képviselőtársamtól, ha azt merem állítani, hogy szép beszédében talán igen feketén ecsetelte az ügyet, igen feketére festette a színműirodalom dekádencziáját; mert higyje meg t. képviselőtársam, hogy egyáltalában a magyar színműirodalom iránya nem oly erkölcstelen, mint a hogy ecsetelni méltóztatott, de a külföldi irodalomé sem. Hisz nagyon jó franczia darabokat is adunk a nem zeti színházban. Úgy látszik, a főtisztelendő úr és t. képviselőtársam csak informácziók után járt és theóriából beszélt. (Derültség. Zaj. Elnök csenget.) Vannak igen szép erkölcsös franczia darabok. Ott van például, » Abbé Constantin«, melyben a lelkipásztor úgy van ecseteire, hogy jobban és szebben ecsetelni ezt nem lehet. Ott láthatja t. képviselőtársam mi az igazi felebaráti szeretet, az igazi keresztény katholikus toleranczia. Ajánlom t. képviselőtársamnak, nézze meg egyszer »Abbé Constantiat«. (Tetszés jobbfelől.) Különben a szubvenczió eltörlésével nem érné el azt a czélt, melyet t. képviselőtársam nagyon szép beszédében jelzett, tudniillik az erkölcsiség emelését. Mert a szubvenczió megtagadása vagy nagyon alacsony művészi nívóra sülyesztené a szubvenczionált színházakat, vagy azok egyikét vagy másikát be kellene csukni. Ennek az volna következménye, hogy a színházlátogatáshoz szokott közönség elmenne az orfeumokba, a Folies Capriee-be, vagy egyéb café-chantant-okba, a mi, azt hiszem az erkölcsiséget t. képviselő úr szerint sem emelné. De ugyanez okból nem lehetne a helyárakat sem felemelni, mert ez ugyanoda vezetne, mint a szubvenczió megtagadása. Gróf Benyovszky Sándor t. képviselőtársam a nemzeti irányt nagyobb mérvben kívánja előtérbe helyezni a nemzeti színháznál. Az idő rövidsége miatt nem olvashatom fel az egész