Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-39

39. országos ülés 1897. febrnär 3-án, szerdán. 139 Vagy nekünk nincs már szükségünk közerkölcsiségre ? Fel kell hívnom a t. belügyminiszter úr figyelmét a német szini előadásokra is. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, — vagy talán megunta a t. ház? — (Halljuk! Halljuk!) hogy engem sem elfogultság, sem sovinizmus nem vezet. Mindig örülök, ha a művészet egy-egy napsugara beragyog hozzánk az idegenből. De elfogult vagyok a német művészettel szemben, a mely úgyis legázolt minket. Az önfentartás ösztöne szólal meg bennem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A rendőrségnek van egy szabályrendelete, mely tiltja, hogy az orftumokban és mulatóhelyeken szini előadásokat tartsanak. A magyar színházakkal szemben egész a boszantásig akadékoskodik a rendőrség a közbiztonság és tűzbiztonság kérdéseivel, de szemet huny, ha Bécsből jön egy német szinésztársulat játszani. Hát más az igazság a magyar és más a német színészettel szemben? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vagy a magyar közönséget bátran érheti baj, ha a német múzsa kedvéért lehelli ki a lelkét? Kérem a belügyminiszter urat, intézkedjék, hogy a rendőrség teljesítse kötelességét ©S ä szini előadásokat a mulatókban tiltsa be. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Végre áttérek a magyar vidéki színészet kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) A t. belügyminiszter úr indokolásában azt mondja, hogy tavaly arra lett utasítva, hogy a vidéki magyar színészet rendezése ügyében előterjesztést tegyen. »Tekintve azonban, hogy az ezen kérdésben való nyilatkozásra elsősorban hivatott s a megfelelő javaslattételre felhívott országos mapyar szinészegyesület a költségvetés összeállítása időpontjáig hozzám előterjesztést nem tett, a vidéki magyar színészet rendezésére vonatkozólag ezúttal konkrét javaslatot nem tehetek.« Én megengedem, hogy a magyar szinészegyesület erre nem felelt, de úgy a magyar színész-egylet, mint a szinószeti kongresszusok egész garmadáját ós halmazát terjesztették fel a kérelmeknek és beadványoknak. Mi tűnik ki ebből ? Hogy a belügyminisztérium 31 éven át nem jött tisztába azzal, mi a vidéki színészet baja és hogyan kellene azt rendezni. Hát, t. belügyminiszter úr, ha az országos színész-egyesület nem adott is választ most, adott már előzőleg egész halmaz feliratot, tervezetet. Az országos szini kongresszusoknak egész halmaz jegyzőkönyvei feküsznek már a belügyminisztérium irattárában, csak várjuk a feltámadást, várják a belügyminisztert, a ki lelket leheljen beléje. Én csak egyre figyelmeztetem a miniszter urat, hogy a vidéki magyar színészet haldoklik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha sokáig tanulmányozza a miniszter úr a kérdést, megtalálja a csodaszert, de nem lesz kin vele segíteni. Befejezem felszólalásomat. Kérdésemet egész egyszerűen így teszem fel: (Halljuk!) A nemzeti színház és a vidéki magyar színészet együttvéve közművelődési és mint a magyarság terjesztőjének tényezője, ér-e annyit, mint az opera? A felelet kétségtelen. Igenis ér. Ha pedig megér, akkor kérem, hogy e kettő részére ugyanoly segélyösszeg adassék, mint az operának. Ez az, a mit a t. háznak nem javaslat, hanem kérelem alakjában terjesztek elő; a tételt — úgy, a mint van — 53.000 forintban nem fogadom el. (Helyeslés a seélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: Igen tisztelt ház! Igen helyesen utalt Eátkay László t. képviselőtársam arra, hogy a színészetnek közművelődési, ethikai és erkölcsi hatása van; azt is hozzátehetjük joggal, hogy a magyar színészetnek Magyarországon még nemzeti missziója is van, és épen azért látjuk, t. ház, hogy minden esztendőben, mikor a színművészeire szánt tételek tárgyalására kerül a sor, fokozott érdeklődést kelt a költségvetésnek az a része, mely különösen a vidéki színészetnek javadalmazására vonatkozik. Rátkay László t. képviselőtársam azonban tévedésben van, ha azt hiszi, hogy az igen tisztelt belügyminiszter úrnak indokolása, meíylyel a színművészeti kiadásoknál előállott, s mely indokolásban azt mondja, hogy azért nem terjesztett be javaslatot eddig a vidéki színészet rendezése dolgában, mert a szinész-egyesület nem nyújtott be hozzá, felhívása daczára, memorandumot, mondom, nagyon téved, ha azt hiszi, hogy a t. belügyminiszter íirnak az indokolás tekintetében igaza van. Magának a t. belügyminiszter úrnak — sajnos, hogy ki kell jelentenem — e tekintetben téves informáczióí vannak. Téves az a jelentése, melyet a t. ház elé terjesztett, mert én úgy tudom, hogy épen a t. belügyminiszter úrnak felhívása folytán s kapcsolatban azzal a határozattal, melyet a képviselőház a múlt költségvetési vita alkalmával hozott, a színész-egyesület már 1896. évi június hó 24-én nyújtott be emlékiratot a belügyminiszter úrhoz. Minthogy már most több mint fél év választ el bennünket azon időponttól az ország18*