Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-34
8 34. országos fllés 1897. január 26-án, kedden. helytelenségeknek, a közigazgatási lehetetlenségeknek, a rendőri képtelenségeknek rettentő sokasága az, a mely az önök vezetése mellett ezen államrendőrség kebelében és által folyton tenyészik? (Úgy van! a szélső baloldalon) Ezen rendőrség mellett és az önök által vezetett színművészet mellett lett Budapest Magyarország fővárosa, az idegen német nyelvű legtrágárabb, legalávalóbb orpheumok tárházává. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Oly mértékben, fokban és minőségben és oly alávalóságok halmazával, mint ez, fenn nem áll a világ egyetlen városában sem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mintha csak készakarva akarnák önök az ország fővárosa lakosságának erkölcseit tökéletesen megrontani. (Úgy van! a szélső baloldalon.', mintha csak készakarva akarnák a főváros társadalmát németté és aljassá tenni gondolkozásban és törekvésben, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mintha csak egy ily világvárossá emelkedő fővárossal akarnák a magyar nemzet erkölcseit megmételyezni; az erkölcstelenség kíséretében, a germanizmus mindenható erejével. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedi<r az önök kezében van a rendőrség, ellenállhatatlan hatalommal használják. És ez csábítson minket arra, hogy az önök kezéből elfogadjuk az államosítást még ott is, a hol eddig még nincsen meg? De hiszen, t. ház, a főispánok is az önök kezében vannak, (Derültség bal felől.) önök teremtik őket és úgy megteremtették a mai főispánokat, olyan intézményt csináltak belőlük, a minő intézményre, ha önök akármiféle ügyvédet vagy mm ügyvédet kiküldenének a külföldre tanulmányozni, nem hiszem, hogy Perzsián innen akadnának. (Derültség balfelöl.) Nyugat felé nem találnának semmiesetre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi az a főispáni intézmény? Nézzünk a szeme közé ennek. (Halljuk!) Mert hiszen a főispánokat látjuk, a főispáni intézményt súlyosan érezzük, de voltaképen lényegének az ismeretéhez a nemzeti köztudat tökéletesen ma sem jutott el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És bár nekünk három vagy nem tudom hány királyi egyetemünk van, és azon 33 profeszora a közjognak, még nem született oly közjogi tanár a világon, a ki a magyar főispáni intézmény természetét leírni, azt megoldani, valami okos államjogi, kormányzati, vagy államművészeti theoriába beleilleszteni tudta volna. (Úgy van ! a szélső baloldalon. Egy hang: Nem is lehet!) Nem is lehet. Ez a főispáni intézmény régi, legalább név szerint, de lényegére nézve is. Régi intézmény, mert hiszen már szent István arra inti az ő szentséges fiát, Imrét, hogy: Édes fiam, becsüld meg a főispánokat, mert azok téged tönkretehetnek, ha megharagusznak. (Derültség.) Szent István már ezen kezdi tanítását, hogy úgy tekintse ő a főispánokat. Azóta fennállanak ezek a főispánok mindig. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) De 1848 előtt, régi intézményeink keretében a főispáni intézmény efféle alakulatának, a miféle alakúlatban akkor volt az az intézmény, volt értelme, volt jogosultsága is; mert ha nem lett volna, akkor ezer esztendő óta nem állhatna fenn. (Közbeszólás: Árpád óta!) Ámbár, hogy Árpád is főispánok segélyével foglalta volna el az országot, arról nem tud a történelem semmit, de én nem is hiszem. Azonban elvégre ez az intézmény, ha jogosultsága, értelme, jelentősége, haszna nem lett volna, talán annyi időn át fenn nem állana. De mi volt annak értelme és jogosultsága 48 előtt? Akkor a vármegyék az úgynevezett állami közegek nélkül voltak; a vármegyékben az igazságszolgáltatástól kezdve a közigazgatásnak minden ágazata; az adók, s ezekkel kapcsolatban a pénzügyi összes kezelés, az ujonczozás, a katona-beszállásolás, a katonaság élelmezése, az útügy, a birtokrendezési dolgok, melyek voltaképen a közigazgatás és igazságszolgáltatás mindkét ágazatához tartoznak, az iparjogosítványok, az iparügy kezelése, ellenőrzése, igazgatása, minden és minden a vármegye önkormányzati közegei által teljesíttetett. Akkor a vármegyéket, az 52 vármegyét egy egységes ország részeiként alig tartotta más valami össze, mint a központi hatalom által odaküldött főispán személye, személyes tekintélye, hatalma és befolyása. Akkor a főispánra szükség volt, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert az egységes államot ő képviselte ott; a királynak kiküldött kormányzója abban a vármegyében, a melyben a királynak egyéb közege semmisem volt, ő volt egyedül; tehát jelentősége, szükségessége nyilvánvaló volt. Azért kellett neki haderővel birnia, brachiummal birnia, azért kellett neki bizonyos mértékig bírói hatalmat gyakorolnia. Mert lehettek a vármegyék közt olyanok is, melyek a magyar állam iránt kellő odaadással és ragaszkodással időnként nem viseltettek, tehát szükséges volt, hogy a királynak legyen ott egy hatalmas embere, a ki a királyban személyesített Magyarországot ott képviselje, igazsággal, de erővel, de hatalommal is. Egy ilyen intézménynek 48 előtt tehát volt joga, jogosultsága, értelme, jelentősége. És volt haszna is. Igaz, hogy a 30-as években ég kivált a 40-es években már kísérlet történt arra, hogy — mint akkor nevezték — ezek a főispánok úgynevezett adminisztrátorok által helyettesíttessenek. Kísérlet történt arra, hogy a főispáni hatalom átalakíttassék egy oly hajhász szereppé, a minővé most már tényleg lett. (Úgy van I Úgy
