Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-34

34. országos ülés 1897. január 26-án, kedden. 9 van! a szélső baloldalon.) Kísérlet történt; de az egészséges nemzeti közérzület megbotránkozással utasította vissza ezt a kísérletet. Pedig akkor több értelme, több oka és több jogosultsága lehetett. De most, mikor a közigazgatás minden ágazata egyedül és kizárólag a kormány kezében van; most, midőn még a választott tisztviselők ellenőrzését is, a felettük való fegyelmi jogot utolsó fórumban maga a miniszter gyakorolja vagy kezeli; most, mikor az önkormányzat kezében nincs már semmi, midőn a vármegyében az intézményes szabadságok legnagyobb része elenyészett és semmivé vált, most is fentartani még régi nagy nevében, de azután az intézményt átalakítani, hajhász szereppé, titkos kémmé, feljelentővé tenni, ezt meg nein engedhetjük. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Voltaképen nem egyéb a főispánság ma, daczára, hogy igen tisztességes és előkelő úri emberek vannak benne ma is, voltaképen nem egyéb, mint titkos besúgó a társadalom ellen a kormánynál, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) és a kormány titkos rendeleteinek végrehajtására ösztökélő, buzdító és fenyegető közeg. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Tehát ily intézményt állítani, mint önök szeretik mondani: a modern, mint én szoktam mondani: a korszerű állami közigazgatás keretébe; egy ily hatalommal biró nagy intézményt állítani, melynek viselője nincs kötve semmiféle qualifikáczióhoz, még az írni-olvasni tudáshoz se, (Úgy var.! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás és ellenmondás jobbfelől.) — tudtommal nincsen — fentartani egy oly intézményt, a melynek igen nagy hatásköre és igen nagy hatalma van és ezt a hatalmat a nyilvánosság teljes kizárásával, a nyilvánosság minden ellenőrzése nélkül gyakorolhatja; felállítani egy oly hatalmat, a melyet felelősségre nem vonhat senki azok közül, a kiknek jogos érdekét vagy jogát igen gyakran sérti, a mely intézményre nézve fegyelmi törvény, szolgálati pragmatika nem áll fenn; mely a minisztereknek mégis olyan tedd ide, tedd oda közegük, mint akármelyik más, a mely velük szervilis viszonyban áll és a mely annak daczára mégis állami hatalom, mégis állami intézmény, mégis állami méltóság: a tisztelt belügyminiszter űr keressen a világ jogtudósai közt oly embert, a ki igazolni, a ki helyeselni, a ki indokoltnak kimutatni tudná, hogy ilyen intézmény a korszerű, állami közigazgatás keretében hogyan állhat fenn ? Erre példa nincs. (Tetszés a szélső baloldalon.) Midőn önök a közigazgatás általános hibáiról, hiányairól és rosszaságáról beszélnek, miért nem kezdik önök itt a javítást, (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) a hol egy intézménynyel állanak szemben, a mely elméletileg képtelenség, a gyakorlatban pedig minden KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. okos közigazgatás ellensége. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Azután az önök intézkedései, tisztelt kabinet! Nincs helye, nincs ideje annak, hogy a belügyminiszteri tárcza keretében én kitérjeszkedhessem az önök által végzett és teljesített közigazgatás minden ágazatára, de, a mint önök az állami közigazgatási hatalom teljes birtokában végzik ez ország közigazgatását csaknem minden téren, az valóban a lehetetlenséggel határos; ha annak egyes részleteit elmondja az ember szűkebb körben, olyan körben, a melynek tagjai nem ismerik a tényleges viszonyokat, hihetetlennek találják. Csak egyetlenegy példát hozok fel. Itt vannak a közutak, az állami, törvényhatósági, azután azok a — nem tudom, hogy hívják — községi és közlekedési többi utak. Már azt minden józaneszű ember tudja, hogy egy és ugyanazon közigazgatási területen fennálló és végigvonuló összes utak kezelésének valami értelemben központosítottnak, egységesnek, egyformának kell lenni. Az is volt eddig. De mit csináltak önök belőle? Ezeket az utakat is felosztották, az egyik utat elnevezték ilyen útnak, a másikat olyan útnak, az egyiket áttették a kereskedelmi minisztériumba, a másikat a belügyminisztériumba és a belügyminisztérium is egyik részét nevezi törvényhatósági, a másikat községi, közlekedési vagy szomszédos vagy nem tudom micsoda útnak. Az út egy és egyforma, egy területen van, egy a ezé!ja s egy a módja fentartásának, kezelésének, megalapításának és önök azt feltagolják különböző minisztériumok, különböző hatóságok közt, különböző pénzkezeléssel, különböző ellenőrzéssel, csupán egyben egyenlő az önök kezelése, abban, hogy mind egyforma rossz. És ha önök összehasonlítják a közutak költségvetését, a mint az áll, az 50 év előttivel, vagy nem megyek annyira vissza, összehasonlítják az azon időbeli utak költségvetésével, a midőn még az állami központosítás oly veszedelmes mértéket nem nyert, okvetetlenül meg fogják látni azt, hogy ezen utak alapítása, fentartása, kezelése és ellenőrzése sokszorosan kevesebb költségbe kerültek az országnak és a társadalomnak, mint most és még sem voltak rosszabbak, mint most. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Magában Pest Pilis- Solt-Kis-Kún vármegyében, ezen úgynevezett minta-vármegyében — kíváncsi vagyok Földváry tisztelt képviselőtársam helyreigazító felvilágosítására — a legfontosabb utak egy része oly rossz lábon áll, a mily rossz lábon a középkor óta sohasem állott. (Derültség.) És pedig az utak fentartására Szükséges czímeken bizony Pest-Pilis-Solt-Kis-Kán vármegye közönsége is meg van adóztatva igazán s ezen adóösszegek — lesz alkalmunk nekem és barátaimnak is erre még kiterjeszkedni — elpocsékoltainak protekcziós viczinális vasutakra. 2