Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-39

3&. országos ülés 1897. február 8-án, szerdán. 133 Parist, ezt a nagy világvárost is méltózta.tott a képviselő urnak például felhozni. Erről jobb nem is beszélni, mert a mi fővárosunk talán sohasem jut oda, a hol a világnak ez a legcsodálatosabb városa van. De Paris önczél, úgy mint Francziaország önczél. (Úgy van! Igaz! a szélső baloldalon.) Méltóztassék Magyarországot független országgá tenni, mint Francziaország, majd akkor lesz fejlődés Budapesten is. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha nem is érhetjük el a sokkal fejlődöttebb n?;gy világvárost, Parist, de mindenesetre majd nagyobb áldozatokat lesz képes fővárosunk is hozni az operaházra is, a mire nézve majdnem vádként méltóztatott felhozni azt, hogy hiszen az nem udvari színház, míg a bécsi opera udvari színház és sok egyéb forrása is van, a mi a miénknek nincs meg. Jó, hogy azokról a padokról hozták ezt fel. Én meg utalok egy kisebb város, de zenei tekintetben magas nívón álló operaházára, Drezdára. Méltóztassék csak utánanézni, vagy úgy is fogja tudni a t, képviselő úr, hogy mekkora szubveucziót kap a drezdai opera a szász királyi udvartól. Én megelégedném, ha a miénk annyit kapna. Méltóztatott említeni, tehát azért hoztam elő ezt, és nagy hálával fogadná kétségtelenül a magyar nemzet, ha az út és mód megtaláltatnék arra, hogy azon forrásoktól, a melyekre először a t. képviselő úr hivatkozott, olyan arányban, mint például a drezdai opera a Szász királyi ház dotácziójából, részesülhetne a mi operánk is. Ha a szubvenczió kevés, igen helyesen méltóztatott utalni azon forrásokra, a melyek megnyithatók lennének és ezen szubvencziót megszaporíthatnák, úgy, hogy az operának míívészi értéke is emelkednék, a mely épen nem mondom, hogy jelenleg alacsonyan áll, sőt el kell ismernem, hogy az iránya Káldy igazgatása óta sokkal magyarabb, mint volt a germanizátor Nikiseh — vagy nem tudom, hogy hittak — idejében. Ezeket akartam teljes jóakarattal az ügy iránt és teljes méltánylattai előttem szólott t. . képviselőtársamnak felszólalása iránt megjegyezni. Csak még egyet, és ez az, a miért talajdonképen felszólalok. Visontai t. képviselőtársam említette, hogy miután az operaház is és a t. elnök úr engedelmével a nemzeti színház is — mert némely tekintetben elválaszthatlan és lehetetlen külön szólni — tehát bocsánatot kérek . . . Elnök (csenget): Engedelmet kérek, a nemzeti színház később jön. Visontai Soma: Ugyanazt akarja mondani ! Elnök: Ezen tétel után proponálni fogom, hogy minden későbbi tétel együtt tárgyaltassék, hogy a képviselő urak ne legyenek korlátozva beszédeik elmondásánál. Hanem most nem lehet a nemzeti színházra kiterjeszkedni, mert azt majd külön tárgyaljuk. Thaly Kálmán: Engedelmet kérek, én csak egy jelentésről akarok szólni, a melyet egyformán megkövetelnék úgy az operaháztól, mint a nemzeti színháztól. Ha méltóztatik parancsolni, most csak az operától köve elem és később ugyanazt követelem majd a nemzeti színháztól; (Derültség.) de együtt akartam volna rövidség okáért elintézni. Tudniillik ilyen jelentést követelt mindkettőre vonatkozólag Visontai Soma t. képviselőtírsam, hogy a parlamentnek legalább tudomása legyen ezen intézmények fejlődéséről. Azt hiszem, hogy a követelés teljesen jogos. Erre t. képviselőtársam, mert ebben a minőségben szólhatok hozzá, mint főintendáns (Derültség.) azt mondta, hogy ő nem fogja ezt teljesíteni, mert ő alárendeltje a belügyminiszter úrnak, ha • csak meg nem parancsolja — ezt a szót méltóztatott használni — az ő följebbvalója. Engedelmet kérek, a törvényhozás is talán valami és a törvényhozás az ő ftdebbvalóját is utasíthatja, és ha a törvényhozásban hangok emelkednek arra nézve, hogy alkotmányos princzipium és a közérdeklődés is kívánja, hogy ilyen jelentések évenkint mégis adassanak ki, akkor nem lehet ezt megtagadni. Hivatkozom arra, hogy például a honvédéi mi miniszter úr — a miniszterek közt őt emelem ki, a ki a legkatonásabb és legjobban függ Bécstől (Derültség.) — a honvédelmi miniszter úr maga is . . . (Halljuk! Halljuk! Perczel Dezső belügyminiszter, b. Nopcsa Elek és Fenyvessy Ferencz egymással beszélgetnek.) Engedelmet kérek, épen a három urasághoz szólok, (Élénk derültség.) hát nagyon óhajtanám, ha valamelyik legalább figyelmére méltatna. Mondom, maga a honvédelmi miniszter úr is, a ki leginkább függ Bécstől, megtette azt, hogy, felkéretvén: a Ludovika-akadémiáról, a közös hadseregbeli és honvédségi öngyilkosokról, az önkéntesek vizsgájáról, az alapítványok állásáról, most már hatrendbeli jelentést ad be évenkint. A belügyminiszter úr közegei közül, itt a kezemben ez a rózsaszínű, nem valami szerelmes levél, (Derültség.) hanem jelentés dr. csatári Csatáry Lajos miniszteri tanácsos úrtól, mint a közegészségügyi tanács jegyzőjétől. íme, még meg sem kezdtük a közegészségügyi rovatot tárgyalni s már napok óta kiosztották köztünk, nem tudom, a belügyminiszter úr egyenes utasítására-e; ű.gy tudom, hogy a ház nem is utasította, de ő buzgalomból, érdeklődésből az ügy iránt és mint nem kétlem, ebben t. képviselőtársam is osztozik, a törvényhozás iránti tiszteletből is, kioszttatta és kiosztja évenkint jelentését és így a képviselőknek és a törvényhozási