Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-39
134 39 * országos ülés 189J. február 3-án, szerdán. tagoknak általában lehetőséget és módot nyújt arra, hogy tanulmányozhassák a kérdést. Én tehát igen kérném a t. belügyminiszter urat, ne legyen fukarabb ebben a tekintetben t. kollegájánál, b. Fejérváry Gézánál, és ha óhajtás nyilvánul, — ahhoz, a mit Visontai t. képviselőtársam nyilvánított, magam is csatlakozom — hogy úgy az operaházról, mint a nemzeti színházról jelentések osztassanak ki, akkor ne méltóztassék ezt ellenezni, hisz ez csak egyszerű alkotmányos kívánság és érdeklődés az ügy iránt, hiszen nem is pártkérdés, ha az ellenzéki padokról hozták is véletlenül elő. Én nem is hiszem, hogy ellenezni fogná Fenyvessy t. képviselőtársam vagy más arról az oldalról ezt a kérést. Én tehát midőn felmerült ez az alkalom, főleg azért szólaltam fel, minthogy a főintendáns úr felsőbb utasítás nélkül nem akar ilyet beadni, legyen kegyes a miniszter úr a házban felmerült óhajtások alapján odautasítani őt és a nemzeti szinházat, hogy ilyen jelentést oszszanak ki közöttüuk, a képviselőház tagjai között, annak idejében, hogy módunk, alkalmunk legyen, mint érdeklődőknek és mint a szubveneziót megszavazóknak tanulmányozni a kérdést és mindkét sziliháznak örvendetes fejlődését látni és arról meggyőződni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csak ezeket akartam megjegyezni. B. Nopcsa Elek: T. ház! Gróf Zichy Jenő t. képviselőtársam és t. barátom félreértett engem s azt mondta, hogy ő nem találja azt, hogy azelőtt nagyobb mérvben uralkodott volna a németség a magyar királyi operaházban, mert hiszen elődöm is odatörekedett. Én kérem, nem mondtam, neu is vontam kétségbe, hogy elődöm az intendánsi székben ne törekedett volna oda, de ezen törekvését meghiúsította az igazgató. Nem is az intendánsról voltam bátor szólani, hanem Nikisch igazgatóról, a ki igazgatója volt a magyar királyi operának. Ugy hiszem, hogy ezzel talán megnyugtathatom gróf Zichy Jenő t. képviselőtársamat. A mi pedig Thaly Kálmán t. képviselőtársamat illeti, úgy boesánatot kérek, de egy szóval sem elleneztem azt, hogy ilyen jelentéseket beadjak és még bátor voltam figyelmeztetni, hogy tavaly szerencsémnek tartottam itt a törvényhozásban szóval tenni jelentést. Thaly Kálmán: Szóval igen! B. Nopcsa Elek: Nagy örömmel fogok eleget tenni a t. képviselő úr kívánságának és jövőre Írásban is be fogom terjeszteni a jelentést. (Helyeslés.) Gr. Zichy Jenő: Csak egy szót! Konstatálom, hogy tévedtem. De még egy dolgot szeretnék itt konstatálni, azt, hogy örömmel látom, hogy a főigazgatója az operának (Derültség.) a ki köztünk helyet foglal, a mióta Nikischt kitette, figyelemmel van a karmesterekre a magyarság szempontjából. Ajánlom becses figyelmébe, tegnap voltam együtt vele az operában, . . . Elnök (csenget); Kérem, ez nem szavainak megmagyarázása. Gr. Zichy Jenő ... s ott az összes kották felirata tiszta német. Csak ezt akartam megjegyezni. Elnök (csenget): Ez nem szavai értelmének megmagyarázása. (Igás! a jobboldalon.) Gr. Zichy Jenő: Hiszen azt mondtam, hogy tévedtem, azon kezdtem . . . Elnök: Ennél meg is lehetett volna maradni. (Élénk derültség.) Kivan még valaki szólani? Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Á kérdés az, megszavazza-e a ház a 215.000 forintnyi állami javadalmazást, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik megszavazzák, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház megszavazza, Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): A magyar királyi operaház 315.000 forintos kölcsönének törlesztésére 19.750 forint. Elnök: Megszavazza a ház? (Igen!) Megszavaztatik. Itt azt hozom javaslatba a t. háznak, hogy a 3—9. tételekre nézve méltóztassék a ház elhatározni, hogy ezek együtt tärgyaltassanak. (Helyeslés.) A szavazás minden tételre külön fog megtörténni. (Helyeslés.) Tehát a ház elhatározza, hogy ezen 3 — 9. tételeket együtt tárgyalja. Lakatos Miklós jegyző : Molnár János! Molnár János: T. ház! Sok szépet, dicséretest és magasztalót irtak és írnak, beszéltek és beszélnek az emberek a szinművészetről, melyre vonatkozólag, a költségvetést illetőleg, én is általában kívánok hozzászólani. Azt mondják tudniillik, hogy a színpad az élet iskolája, a nemzeti önérzet ébresztője, a hazai nyelv fejlesztője, a jellemek kiképzője,és az erkölcsök nemesítője, elannyira, hogy a színházakat Thália templomának, a színészeket és Színésznőket pedig Thália papjainak és papnőinek nevezték el. Nem tagadom, sőt készséggel elismerem, hogy voltak idők és helyek, a hol és a mikor a színművészet valóban iparkodott is ezen nemes feladatának megfelelni. De viszont, azt meg velem szemben kell mindenkinek megengednie, hogy kivált Francziaországban, de világszerte is, a szinmíívészet szemérmes múzsája ma már nem egyszer el-elveti szűzi fátyolát és lehanyatlani látszik azon inagas piedesztálról, melyre őt az emberiséget megnemesíteni kívánó géniuBZ helyezte.
