Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-39

132 39, országos ülés 1897. február 3-án, szerdán. elrontott ízlésből emeljük ki a mtívelt magyar társadalmat magasabb régiókba és fejleszszük Ízlését nemesebb irányba. (Helyeslés a jobb oldalon.) T. ház! Elmondatott itt a többek között, hogy jó volna bérbe adni a magyar királyi operaházat. Gr. Zichy Jenő: Isten mentsen! Fenyvessy Ferencz: Azok után, a miket a t. hkz szives engedelmével elmondani bátor voltam, hogy igenis, az államnak egyenesen hivatása a zenei képzés: ha ezt a tételt elfogadjuk, pedig véleményem szerint el kell fogadni, akkor a bérbeadás eszméje épenséggel ellenkezik ezen felállított tétellel 1843-ban került szintén szóba, hogy adjuk bérbe a nemzeti színházat. Akkor gróf Széchenyi István gyönyörűen kikelt ez ellen és egy szép, bár rövid, de érdekes essayben kifejtette, hogy egyenesen bűn volna, ha oly színházakat, a melyek speczialiter a nemzeti, magyar államipedagógia szempontjából isegynagy missziót képviselnek, privát gsefteléseknek, vállalkozásoknak martalékává tenniök, azért véleményem szerint a bérbeadás eszméjét, mélyen t. ház, ideje volna egyszerűen levenni a napirendről és a helyett, ha már eszmét akarunk produkálni, engedje meg a t. miniszter úr, hogy azon alázatos kérésemet terjeszszem színe elé, hogy talán jobb lenne minden utat-módot felhasználni arra, — én ugyan nem tudom, hogy mi lenne az út és mód erre nézve — hogy a magyar királyi operaház is, a bécsi operaház színvonalának megfelelőleg, udvari színházzá tétetnék. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nem azért, mintha azáltal én magasabb jelleget óhajtanék neki kölcsönözni, mert tagadom azt, hogy alkotmányos országban a nemzeti és "magyar királyi operaház czím esetleg kevesebbet jelentene egy udvari színháznál, hanem csak azért gondolnám ezt, hogy necsak az úgy is meglévő magyar királyi operaház czímzésben legyen ez meg, hanem hogy a magas udvar talán — a mennyiben ezt a kérdést itt szellőztetni lehetséges — nagyobb dotáczióval járulna az operához. T. ház! Gondolom, még felhozták azt is, hogy a ruhatár milyen rossz volt és hogy az mennyibe kerííl? Igen köszönöm, hogy e kérdést is felvetették, mert hiszen ebből látható, hogy az ilyen színházak, melyek nagy költséget igényelnek, nemcsak kulturális szempontból fontosak. Méltóztassék csak megnézni, mily temérdek embert foglalkoztat a fővárosban, még pedig hazai magyar iparosokat, úgy az operaház, mint a nemzeti színház. A ruhatár és a díszletek szempontjából egyenesen vagyoni forrást képez a fővárosnak a magyar királyi operaház. Brüszszelben, midőn megszavazták a szubvencziót az operának a parlamentben, ezt azzal az indokolással tették, hogy nemcsak művészeti szempontból szükséges e szubvenczió, hanem azért is, hogy a belga iparosok kenyeret kapjanak. Gondolom, ezekben megfeleltem, legalább megfelelni iparkodtam mindazokra, a mik itt érintettek és így nem marad egyéb hátra, mint hogy befejezzem igénytelen felszólalásomat, most már a zászló becsületéért azzal a sürgetéssel, a mi tekintetben már maholnap jubilálni fogok, hogy általában a színházi kiadások czímei és tételei az egyedül illetékes helyre, a kultuszminisztériumba soroztassanak. (Élénk helyeslés.) Különben magát a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés jóbbfélől.) Molnár Antal jegyző : Thaly Kálmán! Thaly Kálmán : T. ház ! Nem szándékoztam a tárgyalás alatt levő rovathoz szólni; de oly inezidens merült fel, a mire ki akarok terjeszkedni. Mielőtt azonban azt tenném, a Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársamnak felszólalására bátorkodom — a parlamenti szokásnak is megfelelőleg — egypár megjegyzést tenni. T. képviselőtársam, a ki nálam kétségtelenül sokkal járatosabb a külföldi opera- és egyéb színházi viszonyok ismeretében, felhozta például a mi operaházunkra Parist, Bécset és Milánót, hogy mekkora azokban az opera jövedelme, és méltóztatott említeni a Scala-szinházat, mely épen csak két hónapig van nyitva — ezt máién is ismerem, már többször megfordultam ott — és mégis jövedelmező. Ha összehasonlítjuk a Seala-szinháznak teriméjét — belső térségét értem — a mi operaházunk teriméjével, ez már mindjárt megadja a kulcsot ahhoz, hogy a mi operaházunk a legremekebb előadás mellett sem képes akkor a jövedelmet biztosítani, mint a Seala-szinház. A t. képviselőtársam azt mondja, hogy Milano városa mekkora szubveneziót ad ennek a színháznak. Igen, de Milano Olaszországnak a leggazdagabb városa, a melyben igen sok milliomos lakik és a hol sok százezer ember tartózkodik telem egypár hónapig és ott általában magasabb műélvezettel akarja eltölteni azt az időt. Hozzáadva még ehhez, hogy a zeneérzék és értelem, ha valahol ki van fejlődve, úgy a zenének klaszszikus hazájában, Olaszországban van kifejlődve. Mi nen vádolhatjuk a mi közönségünket, mert az vád volna, hogy ha azt vetnők szemére, hogy miért nem hoz például a főváros az operaház részére oly áldozatokat, mint a minőt Milano ; mert ezt nem teljesítheti a mi fővárosunk, mely még mindig a fejlődés állapotában van, míg Milano, mint fő kereskedelmi empórium, a maga gazdagságának és lakossága számának megfelelőleg, könnyen hozhatja azt az áldozatot, a melyet a Scala-szinháznak hoz.