Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-39
39. országos ülés 1897. február 3-án, szerdán. 131 hogy abszolúte nem ismeri a külföldi színházaknak szubvenezióját. (Felkiáltások a szélső balolda Ion: Ások gazdagabb államok!) Hisz elég csak egyre utalnom. A milanói hires Scala-szinház, hol esak két, legfölebb két és fél hónapig játszanak, 245.000 forintot kap évenkint. És a balletet és balletiskolát maga a város tartja fenn. Thaly Kálmán: Gazdag város az, a leggazdagabb városa Olaszországnak! (Felkiáltások jobbfélől: Nem gazdag!) Fenyvessy Ferencz: Itt nem szabad elfelejteni, hogy más városokban az operának milyen óriási a bevétele: a bécsi operaház évi bevétele I 1 / 2 millió forint, a párisié 4 millió forint; csak az évi bérlet kitesz ott i x J2 millió forintot. Mindig forintokban beszélek. Nálunk az operaház nem szanálható jövedelmezés szempontjából egyszerűen azért, mert építése alapjában el volt hibázva. (Igaz! a szélső baloldalon.) Sehol a világon nem építtettek színházat oly kicsinyre. Pedig nem a napi bevételből él meg egy színház sem, hanem kapja a jövedelmet nagyon érdekes, mondjuk díszelőadás következtében, mikor keresik a jegyeket, de nem kapnak. Azért kell a színháznak nagyobbnak lennie, mint a rendes közönség számára, hogy ilyenkor meg is legyen az óriási bevétele. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy sok ez a szubvenczió. Én azt állítom, hogy kevés, (Helyeslés jobbfélől. Mozgás a szélső baloldalon.) mert a magyar publikum nincs hozzászokva a nagy helyárakhoz. Nálunk 2 forintért igen tisztességes hely kapható az operaházban; Parisban egy támlásszék 14 frank, vagyis 8—9 fit és ezért sem Jehet kapni, mert előzőleg megveszik az ügynökök a jegyeket és így csak drágábban kaphatók: 20 frankba is belekerülnek. Gr. Benyovszky Sándor: Ott sok pénz van! Fenyvessy Ferencz: Ott egy páholyülés 16 forint, nálunk egész páholyt kapni 14—15 forintért. Szóval a különbség óriási. Általában az a baja ennek az országnak ebből a szempontból, hogy például Bécs igen közel van Budapesthez. A mit Bécsben lát a budapesti publikum, — és szokott odajárni — azt ugyanazt mind megkívánja a magyar királyi operaháztól is és elfeledi, hogy a bécsi operaház udvari színház, a melynek elég a bevételi forrása mindazon nagy kiadások eszközlésére, melyekbe egy kitűnő előadás belekerül. Hiszen nálunk, midőn Lassalle szerződtetve volt pár hétre, 1400 forintot kapott egy estére, Jean Reszké 1300 forintot, van Dyk 1200 forintot kap ma is, Tomogno, van Zandt 1700 forintot kap egy estéért; ezt nem győzzük, részint, mert nem elég a szubvenczió, részint, mert kicsinyek a helyárak, részint, mert kicsiny a színház maga. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Szegények vagyunk ! Zaj. Elnök csenget.) Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy az államnak nem hivatása a zene, az operaház fejlesztése. Kereken tagadom. Az államnak igenig hivatása a zenei képzés. Ajánlom t. képviselőtársam kegyes figyelmébe az idevágó egész irodalmat, melyben ki van mutatva könyvekben, előkelő tudós folyóiratokban a pedagógia terén a zene fejlesztésnek jótékony hatása s általában az, hogy minő fontos szerepe van a zenének a műveltség előmozdítására, a nemes érzés fejlesztésére. Már Pythagoras tantételeiben megtalálja t. képviselőtársam a zenének pedagógiai fontosságát. Lykurgus törvényeit énekekben tanították meg az ifjúsággal és ezek azért tanulták meg. Az államnak igenis hivatása a zenei képzés, épen Magyarországnak, mert — nem bánom, ha kigúnyolnak érte — de ennek az országnak épen az a baja, hogy teljesen ki van elégítve művészi érzéke azáltal úgy a magasabb osztály, mint a középosztály, ha czigány-muzsikái hallgat. (Úgy van! jobbfélől.) Sehol a világon nincsen annyira túltengve . . . Madarász József: Nincs is annál jobb! (Derültség.) Fenyvessy Ferencz: ... a népzenészet, mint nálunk. (Úgy van! jobbfélől.) Hiszen másutt is vannak, így Francziaországban is vannak nép-sanzonettek, Németországban is, s mint tudjuk Olaszországban is, de ott mindenütt (Mozgás a szélső baloldalon.) az a középosztályú ember, a ki magát műveltnek tartja, nem elégszik meg a népzene kezdetleges, bármennyire is ritmikus dallamaival, hanem felkeresi, sőt maga is műveli a magasabb, igazi, műveltebb klasszikus zenét, a mely elvégre nagyobb fogékonyságot ad a léleknek és legalább is több lendületet kölcsönöz az emberi szívnek, mint sok czikornyás, elrontott népzenészet dalai. Minálunk nii történik a fővárosban is? Ha valaki zenére szomjúhozik is, zenét hallgatni elmegy!;a Hungáriába, Pannoniába. S miféle hallgatás az a Pannonia-féle zenehallgatás, a hol a kellnerek tányéraikkal ide-oda futkosnak, a szomszéd asztalnál beszélgetnek ; ezt nevezi a művelt magyar publikum zenehallgatásnak s ezzel zenei érzéke ki van elégítve. Polónyi Géza: Jobb les?, ha verklist hallgat? (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget); Nagyon kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe! Fenyvessy Ferencz: T. képviselőtársam is úgy tesz, mint a verklis, mindig egy nótát fúj; (Derültség.) mint szakértőt ezen a téren készséggel elismerem. (Tetszés és derültség.) Azért hivatása az államnak épen Magyarországon különösen, hogy abból a czikornyás 17*
