Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-39

39. országos ülés 1897. február 3-án, sserdán. 129 A képviselő úr tudja és tudja egyáltalán mindenki, a ki színházi ügyekkel foglalkozik, hogy a szerződések a két színháznál úgy vannak megkötve, hogy az egyes tagok csak azon időre vannak kötelezve működni, a mennyire az idény terjed. így például a magyar királyi operaháznál nyolcz és fél hónap, a nemzeti színháznál pedig tíz hónap az idény s ezentúl Bzabadságot kell adni az illető tagoknak. Miután azonban az idén az egész nyáron át együtt kellett tartani a tagokat, természetesnek fogja találni a t. képviselő úr, hogy a szabadságidőt meg kellett tőlük váltani, erre pedig pénz kellett. De tovább megyek, t. ház! Minden egyes előadás bizonyos összeget emészt fel, ilyenek a világítási, a fűtési, a biztosítási költségek stb. Ez mindennapi költség. Ha most az előadások száma szaporodik, ezen költségek is szaporodnak ; és miután ezen a nyáron sokkal több előadásunk volt, természetes, hogy a nagyobb kiadások fedezetéről is gondoskodnunk kellett. De volt egy harmadik ok is, főkép a magyar királyi operaháznál, fájdalom, oly rossz állapotban voltam kénytelen a ruha-, jelmez- és díszlettárakat átvenni, hogy nem is mertem volna külföldi vendégek előtt ily kiállítással előállani, és épen ezért e tekintetben is bizonyos beruházásokat kellett tenni a magyar királyi operaháznál, különösen mikor magyar operákat adtunk elő. Azt hiszem, hogy Benyovszky t. képviselőtársamnak is megnyugtatására szolgál tehát, ha azt mondom, hogy erre kellett a pénz; s méltóztassék megnyugodva lenni, hogy én az egész külföldi sajtónak megelégedését láttam, a mely egyhangúlag a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a magyar királyi operaházról, a mikor a sajtókongresszus alkalmával a Bánk bán előadást rendeztük számára, a mely oly fényesen sikerűit, hogy ezáltal a magyar királyi operaház a külföldi előtt is az első ilyfajta műintézetek sorába lépett, a melyeket ismerünk. (Helyeslés a jobboldalon.) De bátor vagyok még megemlíteni szent István díszelőadssát is, a mely szintén teljes megelégedásre lett előadva. (Helyeslés a jobboldalon.) Természetes, hogy mindez pénzbe kerííl, és ott, a hol mindennap 1500 és 2000 forint között váltakozik a kiadás, ha mindjárt mindig telt házat csinálunk is, nem lehet 180 előadást úgy rendezni, hogy szubvenczióra szükség ne legyen. De merem állítani, hogy a magyar ének- és színművészet az utóbbi időben a magyar királyi operaháznál nagyban fejlődött. (Helyeslés a jobboldalon.) És ha ezt az irányt meg tudjuk tartani, és legyen meggyőződve t. képviselő úr, hogy ha én ezen helyen megmaradok, meg is j fogjuk ezen irányt tartani, (Éljenzés a jobboldalon.) \ IÉPVH. NAPLÓ. 1892—1901 III. KÖTET. akkor, t. képviselő úr, tovább fogjuk fejleszteni a magyar énekművészeiét és a magyar zenét is. De idegen művészeket és művésznőket kénytelenek leszünk alkalmazni a jövőben is, mert ezáltal saját magyar ének- és zeneművészeink is tanúinak éa ezáltal emelkedni fog ezen intézet művészi nivója is. És így, t. ház, így én nem ígérhetem, hogy csakis tisztán magyar művészek fognak az operában közreműködni, de azt igenis ígérhetem és be is fogom tartani, hogy ezen idegen művészek és művésznők rövid idő alatt magyarul énekeljenek, hogy így az egységes előadás mindenképen előmozdíttassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy ezekkel megfeleltem a t. képviselő urak által felhozott sérelmekre, s azért a tételt — a melyet a magam részéről elfogadok — a t. háznak szintén elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Benyovszky Sándor: A t.ház engedelmével helyreigazítom szavaim értelmét. A t. képviselő úr engem tökéletesen félreértett. Én nem azt állítottam az operára nézve, mintha az nem volna magyar, vagy nem volna eléggé nemzeti, hanem azt állítottam, hogy a nemzeti színház nem az. Ez a különbség. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Gróf Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. képviselőház! Én teljes elismeréssel vagyok az igen tisztelt kormánybiztos úr működése iránt . . . Perczel Dezső belügyminiszter: Intendáns és nem kormánybiztos . . . Gr. Zichy Jenő: És talán nem is szólalok fel, ha ő felszólalásában némileg negédes vagy malicziózus szavakat nem használt volna. Negédes, a mennyiben azt tetszik mondani, hogy ha ezek a megtámadások két év előtt történtek volna, nem is bánta volna. Azt elhiszem, mert hiszen akkor nem ő volt az intendáns. (Derültség balfelöl.) Azt pedig, igen tisztelt kormánybiztos úr, hogy midőn átvette az operát s a nemzeti színházat, akkor az opera a fővárosban egy német sziget volt, a mint ő magát kifejezé. Na már bocsánat, hogy azóta azon a téren nagy haladás történt volna, azt először vagyok bátor kétségbe vonni, másrészt pedig tagadom, hogy a két év előtti intendáns részéről nem követtetett volna el minden az iránt, hogy épen az operaház ezen nem hazaíias érzelmeknek elejét vegye. Hisz az ösztöndíjak maguk is azt mutatják, hogy a mennyire lehetséges volt akkor magyar, fiatal, hasznavehető hangokat kiművelni és azokat behozni az operába, hogy a mennyire lehetséges, magyar operát teremtsenek. Ez volt a feladat és az igen tisztelt kormánybiztos úr nem egészen helyes az ítéletében, midőn azt 17