Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-39

jgg 89. országos ülés 1897. felrnár 3-&n, szerdán. akkor meggyőződhetünk arról, hogy nemcsak igazi magyar intézmény, hanem egyszersmind elsőrangú müintézet, mely helyet foglal az európai elsőrangú mfüntózetek sorában. (Igazi Ügy van! a jobboldalon.) A t. képviselő úr azt mondja, hogy nagy a szubvenczió. Én esak egypár tételt leszek bátor t. képviselőtársamnak előadni, kinek úgy látszik nincs fogalma arról, mily óriási összegekbe kerül egy operaház fentartása. így például egyedül a zenekar évenkint belekerül 90 ezer forintba. Hogy ha kisebb fizetéseket adnánk, gyengébb mfívészeket, vagy esetleg nem is művészeket, csak muzsikusokat alkalmaznánk a zenekarban és akkor az intézet művészi színvonala nagymértékben alászállna. Továbbá ne méltóztassék elfelejteni, hogy a magyar királyi operaháznak körülbelül 600 alkalmazottja van, hogy ezen szubvenczió mellett, melyet nem tartok magasnak, hanem inkább csekélynek, vannak oly szégyenletes fizetések, hogy az embernek megesik a szíve, hogy nem adhat többet. Midőn tavaly, vagy tavalyelőtt a vidéki elemi tanítók fizetésfelemeléséről volt szó, emlékszem, hogy Polónyi t. képviselőtársam egy számítást tett, menuyi az a minimum, melyből egy családos ember megélhet. Biztosítom a t. képviselő urat, hogy itt a fővárosban, épen a magyar királyi operaháznál oly fizetések léteznek, melyek nagyon alul vannak azon a minimumon, melyet Polónyi t. képviselő úr kiszámított. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Vannak ott 180, 240, 250 forintnyi évi fizetések, s daczára ennek a szubvencziónak, alig tudunk vele kijönni, pedig nem lehet azt mondani, hogy a magyar királyi operaház most nagyobb mérvű látogatottságnak nem örvendene, mert konstatálni lehet, hogy a bevételek évrőlévre szaporodnak. De miután a művelt közönségnek Budapesten nagyon magas művészi igényei vannak a magyar királyi operaház iránt, nem tehetjük azt, hogy a művészi szinvonalat nagymérvben csökkentsük, hogy ezáltal a szubvenczió alábbszállását elérjük, mert mentül kevesebb lesz a szubvenczió, annál kevesebbet adhatunk művészi irányban a nagyközönségnek, annyival csekélyebb lesz a látogatottság és akkor a veszteség nemcsak a szubvencziónál lesz meg, hanem a bevételekben is óriási veszteség fog beállani, úgy, hogy ezen intézményt akkor egyáltalán fentartani nem lehet. (Igás! Ügy van! a jobboldalon.) Visontai Soma t. képviselőtársam az ösztöndíjasokról is volt szives megemlékezni. Nagyon örülök, hogy t. képviselőtársamnak az ösztöndíjasokra nézve is a felvilágosítást megadhatom. Mi volt a keletkezése az ösztöndíjaknak? Öt évvel ezelőtt az ösztöndíjasok intézménye elődöm, gróf Zichy ajánlatára lett behozva az operaházban. Akkor meg is lett adva neki az engedély, hogy három éven keresztül húsz ezer forintot adjon ösztöndíjakra. Midőn letelt ezen időszak, akkor megszűnt volna egészen az ösztöndíj. És konstatáltatott, hogy ezen megszavazott 60.000 forinttal nagyobb eredményeket nem lehetett elérni. Ezen eredmények pedig sokkalta alatta maradtak a várakozásoknak, melyeket ezen pénzkiadásra alapított az intendáns és pedig nem az intendatura, nem a magyar királyi operaház hibájából, hanem talán az iskola gyöngesége folytán, vagy pedig azért, mert az illetőkben csakugyan nem volt oly hanganyag, a melyet ki lehetett volna képezni annyira, hogy megfelelt volna a várakozásnak. Akkor még voltak ösztöndíjasok s ezeknél nem lehetett a tanítást megszakítva, azonnal kitenni őket onnan, úgy hogy, én tavaly kértem, hogy habár nem ilyen nagy összeggel, továbbra is tartassák fenn az ösztöndíjas intézmény, kértem pedig akkor 8000 forintot e czélra. Azóta megapadt az ösztöndíjasok száma s az idén már csak 5000 forintot voltam bátor kérni a belügyminiszter ő nagyméltóságától. En, t. ház, hibásnak tartottam akkor az ösztöndíjas intézménynél követett eljárást. Az ösztöndíjas intézményt úgy képzelte akkor az intendáns, hogy kötelezte az illetőket a zeneakadémiába járni és leczkéket venni, de az operának ebből az ösztöndíjas intézményből haszna nem volt, haszna volt belőle csak a zeneakadémiának. Ösztöndíjas most talán csak kettő van. a kikből remélni lehet, hogy lesz valami. Én azt tartottam s azt tartom ma is, hogy az ösztöndíjasokra a pénzt pazarolni nem lehet, hanem egyes kiváló hanggal biró egyéneknek kell ösztöndíjat adni és akkor sem lehet őket arra kötelezni, hogy itt tanuljanak, hanem nagyobb mérvű ösztöndijakat kell nekik adni, — elődöm idejében 600 forint volt megállapítva, — inkább kevesebb egyéunek adni az ösztöndíjat, a mint mondám, nagyobb összegben, hogy a külföldön végezhessék tanulmányaikat elsőrangú mestereknél, mi által remélhetőleg el fogjuk érni azt, a mit az ösztöndíjasoktól várhatunk, hogy az elsőrangú mestereknél fejlődni fognak. Ez történt az ösztöndíjasoknál. Visontai Soma t. képviselő úr még azt mondotta, hogy 174.000 forint adatott ki a szubvenczión kivűl a két színházra, azon oknál fogva, hogy a millennium alatt tisztességesen megállja a helyét. Erről a dologról szólni képtelen vagyok. Ez az összeg nem abból az okból adatott.