Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-39

39, ország«s ülés 1897. február 3-á.B, szerdán. 125 mint jelentékenyen szünőfélben vannak azok az esetek is, hogy az illető felek a jegyzőkönyvet vonakodnak aláírni. A t. képviselő úr felsorolva az állami anya­könyvvezetés költségeit, azon költségekhez, melye­ket én a lehető legrészletesebb gondossággal és külön jelentésben a t. ház elé tártam, hozzá­számítja a belügyminisztérium központjában levő külön anyakönyvi osztály költségeit, melyeket 15.000 forintra tesz. Tény, hogy az anyakönyvi ügyek ellátására egyik főosztálynak egy alosz­tálya létesíttetett a belügyminisztériumban ; de sem az 1895-iki, sem az 1896-iki budgetben nincs e czímen költségszaporulat, a központi igazgatás költségei teljesen azonosak. Teljesen téves tehát a képviselő úr számítása; de még ha hozzáadhatná is ezt a 15.000 forintot, az sem bizonyítana semmit. T. ház! Az anyakönyvi kérdésre vonat­kozólag, nem ugyan most, hanem az általános vita alkalmával Buzáth képviselő úr felhozta, hogy a belügyminisztérium a római és görög katholikusok összeházasodásából korábban szü­letett gyermekek vallását nem az 1868 : LIII. és nem az 1894 : XXXIV. törvényezikk szerint állapította meg. Ha ismerné az ügyek állását, nem is várhatna mást. De ez még nem általános joghatályú rendelkezés. Ily általános joghatályú rendelet kibocsátása iránt a belügyminisztérium, igazságügyminiszterium és a vallás- és közok­tatásügyi minisztérium között tárgyalások folynak, de igenis egyes konkrét esetek alkalmából a belügyminisztérium vegyes házasságnak csakis a külön felekezetekhez tartozók házasságait te­kintette, tehát a katholikus vallás római és görög ritus szerinti híveinek házasságát nem tekintette vegyes házasságnak s így erre nem volt kiterjesztve a törvény. Örülök, hogy Mol­nár János képviselőtársunk, mint az egyházjog alapos ismerője, a ki e téren teljesen tájékozott, nekem ad igazat, hogy az ily házasságból szü­letett gyermekekre sem az 1868 : LIII., sem az 1894.XXXIV. törvényezikk nem lehet mérv­adó, hanem mérvadó a jogfolytonosság szabályai szerint csakis az 1814. október 4-én 23.034. szám alatt kibocsátott helytartótanácsi rendelet volt, a mely szerint a kétszertartású katholiku­sok közt kötött házasságból származott gyer­mekek valamennyien az apa vallását követik. (Helyeslés.) T. ház! Most csak nagyon röviden arra a kijelentésre kívánok a magam részéről is egy rövid megjegyzést tenni, a melyet Páder kép­viselő úr a kormányhoz intézve tett, felszólítván azt, hogy ne tekintse a dolgot meghátrálásnak, vagy nem tudom bálorsághiánynak, hanem egész elhatározottsággal lépjen az állami anyakönyvek megszüntetésének terére. Ezt ő azzal motiválja, hogy hiszen egy régi példabeszéd is azt mondja ; »Sapicutis est eonsilium mutare in melius.« Hát engedje meg, hogy én ezt a tanácsot vissza­fordítsam s így ajánljam az ő és igen tisztelt párt­jának figyelmébe. (Tetszés jobbfelol.) Meg vagyok győződve, hogy ebben az esetben a konzílium­nak ezt a mutálását az ő részükről mindenki nemcsak sapientiának, hanem egyúttal hazafiság­nak is fogja venni. (Tetszés jobbfelol.) Kérem, méltóztassanak a tételt elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a szavazás. Három kérdésről van szó. Az első a tételre vonatko­zik : Megszavazza-e a ház a 979.000 forintos tételt, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik megszavazzák, álljanak fel. (Meg­történik.) Többség; a ház a tételt megszavazta. A második kérdés az átruházási jogot illeti. Megadja-e a ház az átruházási jogot az előadó úr indítványa értelmében, igen vagy nem? (Igen! Nem! Egy hang a szélső baloldalon: Nem adunk semmit!) Kérem azokat, a kik az átruházási jogot megadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Több­ség; az átruházási jog meg van adva. Tudomásul veszi-e a ház a miniszter jelen­tését az anyakönyvi költségek iránt, igen, vagy nem ? (Igen!) A ház a jelentést tudomásul vette. A következő tétel ? Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Szín­művészeti kiadások és bevételek. Rendes kiadá­sok XVI., 6. czím; rendes bevételek Hí. fejezet, 2. czím. Kiadás a magyar királyi operaház ál­lami javadalmazása 215,000 forint. Elnök: Kiván-e valaki ehhez a tételhez szólani? Lakatos Miklós jegyző: Gr. Benyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. képviselő­ház! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Benyovszky Sándor: A t. ház en­gedelmével felszólalásomat nagyon rövidre sza­bom és így a t. ház béketürését is csak nagyon rövid időre veszem igénybe. A mi az operaház költségvetését, illetőleg szubvenczióját illeti, az igen magas. 215.000 forint van előirányozva és ez még nem minden, mert ezenkívül az operaház 315.000 forintos kölcsönének törlesz­tésére is 19.750 forint, összesen tehát 234.750 forint van előirányozva, a mi a mi viszonyaink­hoz képest mindenesetre igen nagy összeg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi az operaháznak előadásait illeti, azt hiszem, hogy évenkint körülbelül 300 előadást tartanak, így tehát minden előadásra körülbelül 800 forint szubvenczió esik. Ez mindenesetre igen nagy összeg. Én nem tudom, t. belügy­miniszter úr, vájjon nem volna-e czélszertí ily

Next

/
Thumbnails
Contents