Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-38

88. országos ülés 1897. január 30-án, szombaton. 101 ügyminiszter iVr sem, hiszen ez nem személy ellen irányúi, hiszen ő úgyis másnemű igen fontos ügyekkel foglalkozik, én elvi okokból a történelmi tudományszak szempontjából ajánlom azt, hogy az országos levéltár vétessék ki az, ő tárezája köréből és tétessék át a kultuszminiszteréhez, így van az egész müveit világon, és Magyarország csak czivilizált államok példáját fogja e tekintetben követni. (Helyeslés a szélső baloldalon és jobbfelöl.) Ezen dolgokat én sem egyéni, sem pártszempontból, hanem a nemzeti tudományosság és a magyar kultúra reám nézve egyedül irányadó szempontjából tartottam szükségesnek elmondani. A tétel ellen különben kifogásom nincs, sőt azt részemről oly csekélynek tartom, hogy erre a czélra, a magyar történetkutatás czéljaira többet is hajlandó volnék megszavazni. (Általános helyeslés és éljenzés.) Elnök: Kivan még valaki szórni ehhez a tárgyhoz? Senkisem kívánván, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon röviden kívánok azon kétségtelenül nagyérdekű vita után, a mely az országos levéltár tételénél a tegnapi és a mai napon elhangzott, felszólalni és nem annyira azon czélból, hogy én is belebocsátkozzam azon tudományos értékű fejtegetésekbe, melyeket hallottunk, hanem hog-y néhány kijelentést tegyek, a melyek egynémelyike talán alkalmas lesz úgy a ház tagjait, mint a nagy közönséget is megnyugtatni. (Halljuk! Halljuk!) Legelső sorban kijelenteni tartozom, hogy az országos levéltár élén ez idő szerint szerencsénk van oly egyént birni, a ki, úgy is mint köztisztviselő, úgy is mint tudományos szakember az országnak kétségtelenül elismerését, valamint az én bizalmamat is a legmagasabb mértékben kiérdemelte. (Helyeslés.) Én tehát mindazon dolgokban, a melyek a levéltárnak úgy is mint hivatalnak úgy is mint tudományos eszköznek vezetését és kezelését illeti, a leghatártalanabb bizalommal viseltetvén iránta, javaslatainak mindenkor a legkészségesebben adok helyet. Meg kell nyugtatnom a t. házat az iránt is, hogy igenis tudom, hogy valóban igen sok alapja van annak, a mit a képviselő urak felhoztak; de másrészt hozzá kell tennem, hogy azért az országos levéltár rendezetlenségéről vagy pongyolaságáról szólni nem lehet, mert igaz Ugyan, hogy az tudományos szempontból nincs egészen felhasználva, de hiszen a felszólaló képviselő urak sem fogják tagadásba venni, a mint épen az Akadémiának legtöbb kiadványában is látható, hogy igenis felhasználták azt az anyagot, a mely az országos levéltárból rendelkezésükre bocsáttatott. (Iqaz! tfyg van!) De a levéltár fejlesztésére is az utóbbi időben igen sok történt. Itt van a Hunyady-levéltár megszerzése, mely az 1896. évben hajtatott végre. (Igaz! Úgy van! .jobbfelől.) Bajorországból szerenesések voltunk megkapni a Hunyady-levéltár egyes darabjait. A kamarai levéltár Magyarországra vonatkozó részének átvétele és részünkre való kiszolgáltatása iránt abszolúte a legkisebb elvi vagy más akadály sem forog fenn, tisztán csak az egyes daraboknak kiválasztása és elküldése van hátra. Ez folyamatban van és biztosíthatom a t. házat, hogy ennek siettetése, a mennyiben az én hatáskörömbe tartozik, rajtam múlni nem fog. (Helyeslés.) Ép így vagyunk a hiteles helyek levéltárainak átvételével. Ez régi dolog, régóta levélváltás folyik e tekintetben. Épen e napokban, talán 10 nap előtt, voltam abban a helyzetben, hogy megsürgettem két káptalant, a melyek válaszaikkal még hátralékban vannak. Mihelyt ezek megérkeznek, úgy, a mint eddig foglalkoztunk vele, siettetni fogja a belügyminisztérium azt is, hogy ezen levéltáraknak — értve mindig a publikus részt, a mely nem a káptalant, mint birtoktulajdonost illeti — az országos levéltárba való beszállítása biztosít tassék. Eötvös Károly: Még meg sem kezdő dött! Perczel Dezső belügyminiszter: A képviselő úr itt azt kiáltotta közbe, hogy meg sem kezdődött. Az átvétel nem, de a tárgyalás igen. Felhozom az egri káptalan esetét. Ez a leghatározottabban megtagadta az átadást. A kérdés tehát nem olyan, a mely a belügyminiszter egy tollvonásával elintézhető v(dna. De biztosíthatom a t. házat, hogy a tárgyalás folyik és mihelyt alkalmas stádiumba jut, a megoldás be fog következni. Itt van továbbá a levéltár helyiségének a kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen igazuk van a t. képviselő uraknak, hogy az a helyiség, melyben az országos levéltár ez idő szerint el van helyezve, — a régi helytartósági levéltárnak e2;y része — semmiféle szempontból nem felel meg a czélnak. De e tekintetben is hozzátehetem, hogy épen azon alkalomból, hogy a most életbeléptetett közigazgatási bíróságnak alkalmasabb elhelyezése szempontjából a belügyminisztériumi épületet abban a részében, a mely a vár uri-utczai vonalát képezi, ki kell építeni, e részben máris megkerestem a kereskedelemügyi minisztert, hogy oly tervet készíttessen, a melyben e bíróság elhelyezhető lesz és ezzel kapcsolatosan a belügyminisztérium