Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-38

|02 38, országos ülés 1897. január 30-án, szombaton. udvarában a két traktus, az országos levéltár elhelyezésére a mostani kor igényeinek teljesen megfelelő helyiséget nyújthasson. (Helyeslés.) Végre, t. ház, még csak Eötvös Károly t. képviselő úrnak egy megjegyzésére kell hogy kiterjeszkedjem arra, melyben a megyei levéltárakról szólt. (Halljuk! Halljuk!) Én teljesen méltánylom és teljesen értem is e felszólalását, örömmel is fogadom annyiban, a mennyiben ez az egy felszólalás igen alkalmas arra, hogy egymagában megdöntse azt a két napi érvelést, a melyet a t. képviselő úr itt e házban az önkormányzat érdekében kifejtett. (Tetszés jóbbfelől.) Mert ha valami sajátos tulajdonsága van a vármegyének a saját székházán kivííl, a levéltára az. (Igazi Ügy van! jobbfelől.) Már most, ha ennek a, kezelése, tudományos felhasználása is olyan, mely nem az önkormányzat körébe tartozik, hanem ezt is a kormánytól kívánja: akkor ennél flagransabb bizonyítékot nem szolgáltathatott arra, hogy e tekintetben a mi álláspontnnk a helyes. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Maga a tétel nem támadtatván meg, kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. Végezetül csak kijelenthetem, hogy a legnagyobb örömmel veszem azt a minden oldalról nyilvánuló áldozatkészséget, melylyel a ház az országos levéltárnál esetleg általam javaslatba hozandó személyszaporítás iránt most már előleges készségét kinyilvánítani szives volt. (Általános élénk helyeslés.) Eötvös Károly: T. képviselőház! Félreértett szavaim helyreigazítása czímén óhajtom a t. ház kegyes figyelmét egy pillanatra igénybe venni. (Halljuk/ Halljuk! a szélső baloldalon.) Nem a t. államtitkár úr tegnapi beszédére reflektálok, mert ő nem szavaimat értette félre, egész beszédemet félreértette, sőt egész beszédemet meg sem értette, (Derültség a bal- és szélső báloldalon.) hanem a t. belügyminiszter úr által a vármegyék levéltáráról mondottakra. Én nem azokat értettem, hanem a városi, törvényhatósági levéltárakról beszéltem, a melyek között még becsesebbek is vannak, mert a török, tatár és német barbarizmus által nem dulattak fel anynyira némely felvidéki városban. Én azokat is felemlítettem, de a t. belügyminiszter úr szintén alaposan félreértett, mert én nem azt mondtam, nem is gondoltam, hogy a kormány vagy a miniszter avatkozzék bele, hogy mi történjék a vármegyék és törvényhatóságok levéltárával, hanem abból az analógiából, hogy egyes előkelő, főbb, de köznemes családok is elég anyagi áldozatokkal, erkölcsi érzékkel, fáradalommal és buzgalommal családi levéltárukat sajtó útján a nemzet tudományossága rendelkezésére bocsátották és bocsátják, következtettem, hogy menynyivel inkább megtennék ezt azok a vármegyék, ha volna egy férfiú, egy államférfiú, a ki ennek az eszmének az élén állana, buzdítólag, serkentőleg, a tudományosságnak és a hazafiságnak nagy szempontjai által engedve magát vezéreltetni. Azt mondtam, fáj nekem, hogy ezt az államférfit azokon a piros székeken nem látom 30 esztendő óta és keletkezőben sem látom ma sem. Nem az önkormányzatot akarom ezzel megtámadni, ámbár megjegyzem: minden vármegye a leghazafiasabb, a legszívesebb örömmel venné, ha az ország kormánya a tudomány nevében és érdekében oda szakférfiakat küldene ki időnként. Minden vármegye a legnagyobb buzgalommal nyitná meg levéltárát, hogy azok a szakférfiak abba betekintsenek s a mi rendezésbeli hézag van, annak pótlására segédkezet nyújtsanak és azt az anyagot tudományos feldolgozásra alkalmasabbá tegyék. A mit pedig a vármegyék és a vármegyei törvényhatóságok hazafias örömmel vesznek, abban az önkormányzat megtámadása nincs. A tudomány és a hazafiság érdekéről van itt szó, nem pedig nagy politikai elvek ilyen vagy olyan valósításáról. Várom a t. belügyminiszter úrtól . . . Elnöki Kérem, a képviselő úr nagyon is megmagyarázta szavait; (Derültség.) méltóztassék ehhez tartani magát. (Derültség.) Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, befejezem rögtön. Én azt gondolom, erre a nagy megmagyarázásra nagy szükség is volt. Még csak azt jegyzem meg, hogy abban az igen tisztelt belügyminiszter úrral egyetértek, hogy az az érdeklődés, mely itt a házban az ügyet most kiséri, csakugyan üdvös dolog lehet, de csak akkor, ha a t. belügyminiszter úr mai állásában ennek az ügynek tovább is élén marad és tovább is azzal az érdeklődéssel és buzgalommal intézi, mint a minőt most Ígérni szives volí. Madarász József: Csak hozzák haza az iratokat! Latkóczy Imre államtitkár: Személyes kérdésben kérek szót. Az előttem szólott t. képviselő úr tegnapi beszédére utalva, azt mondta,hogy én azt meg nem értettem. Ez kétségtelenül csak beszédjének egy részére vonatkozhatott, mert azokra a kívánalmakra, a miknek kifejezést adott a képviselő úr, én tegnap — legalább úgy emlékszem, és Thaly Kálmán úr mai felszólalása is igazolja ezt — a választ megadtam. Ha nem értettem meg beszédjének egy részét, helyesebben félreértettem, annak nyitja épen az az úgynevezett tudományos irányban rejlik, a melyre nézve Eötvös Károly úr már a költségvetés általános vitája alkalmával elismerőleg nyilatkozott, tegnapi beszédjében pedig épen ezt tette kritika tárgyává. (Tetszés jobbfelől.)