Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-34
4 34. országos ttlés 1897. jännár 20-án, kedden. véve 330.000 forint az az összeg, a melylyel ez a költségvetés az előző évinél az államháztartásra nézve kedvezőtlenebb. A nagyobb szükségletek a közbiztonsági kiadásoknál fordulnak elő, legkivált azért, mert úgy a fővárosi rendőrségnél, mint az országos csendőrség fejlesztésénél a fokozott igényekkel szemben nagyobb összegeket kellett előirányozni. Jelentékenyen nagyobb tétel fordul elő az anyakönyvi kiadásoknál 101.000 forinttal, mely magyarázatát leli abban, bogv ma már az anyakönyi kiadások összes szükséglete fel van véve a költségvetésbe. Miután a költségvetés irányzata a tényleges szükségletnek felel meg, ajánlom azt a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés joblfélől.) Egyúttal van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy a belügyminiszter úr megfelelt a a ház határozatának az anyakönyvi kiadásokra vonatkozólag előterjesztendő jelentés tekintetében, és négy kimutatással számolt be erre vonatkozólag. A kimutatások elseje feltünteti a kis- és nagyközségek és rendezett tanácsú városok költségvetését a dologi és személyi kiadásokról. A dologi kiadások összege 388.000 forint, a személyi kiadások összege 65.000 forint. A második kimutatás a törvényhatósági joggal felruházott városokról számol be. Itt a dologi kiadások 49.900 forintot, a személyi kiadások 41.000 forintot tesznek ki. Kimutatja továbbá a belügyminiszter úr két további kimutatásban azt, hogy az állam személyi kiadásai kis és nagyközségekben és rendezett tanácsú városokban tiszteletdíjak fejében 486.427 forintot, és az anyakönyvek behozatala alkalmából az állam terhére szervezett áj állások költségei 268.613 forintot tesznek ki. Ugyancsak ezen czímeken a törvényhatósági joggal felruházott városokban tiszteletdíjak fejében 10.690 forint, és új állások szervezése fejében 52.000 forint az az összeg, a mely az államnak megterheltetését képezi az állami anyakönyvek életbeléptetése alkalmából. Tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék a költségvetés mellett azt a jelentést tudomásul venni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Bemutatom továbbá a főváros közönségének feliratát, mely a t. ház asztalán fekszik az államrendőrségi hozzájárulásra vonatkozó törvényes intézkedések megváltoztatása iránt. A törvény szerint ugyanis a fővárosi államrendőrség költségeihez a főváros fele részben járul hozzá. E rendelkezést, tekintettel a főváros" rohamos fejlődésére, a rendőrséggel szemben támasztott fokozott igényekre és az ebből felmerülő nagyobb költségekre, a főváros magára nézve kedvezőtlennek tartja. Utal a főváros arra, hogy már kérvénynyel is fordtilt a belügyminiszterhez, hogy ő a saját hatáskörében indítványozza e rendelkezés megváltoztatását. De a belügyminiszter, tekintve, hogy a fővárosi rendőrség költségeinek felén túl úgyis kizárólag az állam viseli az alkalmazottak nyugdíjainak, kegydíjainak, özvegyi ellátásainak terhét, ezt nem tartotta teljesíthetőnek. Ezért a főváros, tekintve, hogy más fővárosok nincsenek olyan arányban megterhelve, mint Budapest, és hogy a fővárosi államrendőrség első sorban az ország közbiztonságát szolgálja, a házhoz fordul a fővárosi törvény említett megváltoztálása tárgyában. Tisztelettel kérem, hogy a kérvényt a belügyminiszternek kiadatni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) A költségvetést újból ajánlom elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbról.) Lakatos Miklós jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bizonyos csalódás vett rajtam erőt, midőn a t. előadó úr előadói beszédét befejezte; mert bár a beszéd számokban elég gazdag, de teljesen üres volt azon elvekre nézve, melyeket a kabinet a közigazgatás vezetésében követ és a melyekkel a közigazgatásunk minden ágában meglevő tömérdek hibát pótolni, javítani és kiigazítni törekszik. Abban a feliratban, mely a többség részéről benyújtatott, valamint a királyi trónbeszédben is utalás történt arra — nem is épen kishangú Ígéretek kapcsolatában, — hogy a közigazgatás jnvítására nézve az országgyűlés előtt nagy teendők állanak, és hogy a kabinet nagy kezdeményezések megtételére vállalkozik. A dolog természetéből folyik, hogy a nagy közigazgatási reform kérdéseiről sem a felirati vitában, sem más tárczánál, vagy kérdésnél beszélni nem lehet; de igenis lehet és kell a belügyi tárcza. költségvetésénél. És én igen természetesnek találtam volna, ha a t. miniszter úr és a t. előadó úr is, — a ki úgy látom, már megint ki van cserélve — nekünk módot és alkalmat nyújtott volna arra, hogy mindjárt kezdetbeu tájékozva legyünk azon elvekre és irányokra nézve, melyek a kabinetet majd a reform-munkánál vezérelni fogják. (Helyeslés a szélső balon.) Ez nem történt meg, ennélfogva mireánk hárult az a kötelesség, hogy mi nyújtsunk elveket és irányokat a t. kabinet számára és ha netalán azok a t. kabinet tetszésével nem találkoznának megkísértsük, a vita folyamán azon elveket és irányokat kibányászni a melyek a kabinet tagjaiban rejlenek. (Helyeslés a széls'á baloldalon.) Mint valami különös zenehang, mint valami idegen, ismeretlen gazdátlan ige, úgy szállong évről-évre a mi közéletünkben az a szó, hogy államosítás és ennek kapcsán úgy szállong az a másik gazdátlannak látszó ige, hogy mert közigazgatásunk rossz, gyenge, sok a hiánya,
