Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-34
34. országos ülés 1897. január 26-án, kedden. b sok benne a kívánni való, mindezt máskép, mint a közigazgatás államosításával elintézni, gyógyítani, orvosolni, kipótolni nem lehet. Madarász József: Akkor lesz meggyógyítva. Eötvös Károly: Hol a t. többség és a kabinet itt a házban hozza elő ezeket a dolgokat és tesz kísérletet arra nézve, hogy ezeket az eszméket vagy elveket a mi közönségünk gondolkozásába beoltsa, hogy itt hallgat ugyan róla, de a sajtóját küldi előre, hogy ezen eszmékkel ii gondolkozást megtöltse. De egy vagy más módon örökösen fenyeget és örökösen úgy lóg a fejünk felet mint az egyszeri Damokles kardja, ijesztget bennünket, noha tudjuk, hogy az a kurd se nem súlyos, se nem éles, sőt talán nem is lóg. (Derültség) De ez bent van mégis a kormány és a többség igen sok nyilatkozatában. Igen sok működési irányzata oda törekszik, hogy az államosítás mintegy meggyökerezett eszme, melyből majd intézményeknek kell kifej lődniök, foglalja el a közgondolkozás termő talaját. Nekünk ezzel szemközt kell államink még akkor is, ha a tárcza t. előadója hallgatóival akarja, mert ezeu kérdést vitatkozásunk köréből kizárni. Általános és gyökeres közigazgatási reform az államosítás alapján : ez volna tehát a jelszó. És én kérdem, miért oly gyakori ez a jelszó? Miért látszik állandó törekvésnek az? És egyáltalán miért kell az államosítás? Hogy a közigazgatás nagyon rossz, abban mi is a kabinettel egyetértünk. Hogy azt olyan roszezá a központi vezetés és a központi kormánynak a megyékbe kiküldött közegei teszik: abban meg a t. kabinetnek kell velünk egyetértenie. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen a téren tehát teljesen egyetértünk ; hanem azt kérdem, miért van az, hogy az oly rossz, hogy az általános és gyökeres szabályozásra szorul ? Hiszen egy negyed század óta a közigazgatás terén mind a központi kormányzatnak, mind a vármegyei és községbeli igazgatásnak vezetése, részint kizárólag, részint ellenállhatlan hatalma befolyásával főleg a t. kabinet kezében van. Ismétlem, a megyei közigazgatás is, a főispánok és a vármegyékben elhelyezett ezer meg ezer alakú és minőségű állami tisztviselők útján a kabinet kezében van; tehát a dolgok lényegében az államosítás huszonöt esztendő előtt behozatott, azóta folyton folyik és folyton erősbödik, és mind a mellett a mely arányban erősbödik azon arányban romlik a közigazgatás (Úgy van! a szélső baloldalon.) Miért romlik az minden téren, miért olyan rossz, hogy egy általános orvosszert a régiek által úgymondott panaczeát kell keresni és azt másban, mint az államosításban megtalálni nem lehet? Mije van még a vármegyének, a mit el lehet rontani, vagy el lehet tőle venni ? Kivették a kezéből az igazságszolgáltatást s itt megjegyzem, hogy a mikor felsorolom' : azt, a mit kivettek a kezéből ezzel a felsorolással még nem akarom jelezni, hogy mindazt visszakövetelem a vármegyei közigazgatás számára. Kivették a kezéből a házi pénztárt és az önadóztatást, mely nélkül alig képzelhető egészséges önkormányzat; kivették az adóügyet, az adó kirovását, ellenőrzését, behajtását, kezelését egészen. Kivették a tanügyet; kivették nagyobb részében a közmunkát; kivették a köztisztviselők elleni fegyelmi eljárat nemcsak az állami tisztviselőknél, de még a megyei tisztviselőknél is, mert a végleges döntés most már nem az önkormányzati hatóságokhoz tartozik. Kivettek e.»y csomó nagyon fontos közgazdasági ügyet, a melyeknek oda kellene tartozniok ; kivették a vízjogot, a birtokrendezés körűi előforduló száz meg száz kérdés elintézését. Kivették a vállalatok engedélyezésének egész sorát. Mi maradt tehát meg az önkormányzatnál, a vármegyénél, a mi vagy nem jó, vagy a mit esetleg még el lehet rontani ? Nem maradt semmi. S épen ezért akkor, a mikor vagy önök közül néhányan, vagy a kabinet tagjai azxal állnak elő. bogy a közigazgatás terén lévő hibák magában az önkormányzatban vannak, és hogy a mi történelmi intézményeink most már képtelenek arca, hogy a korszerű közigazgatás minden igényének megfeleljenek, akkor voltaképen a szavakat alkalmazták önök hamisul, mert a saját politikájukat Ítélik el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen önök töltik meg az önkormányzati szellemet az állam által oda helyezett hatalommal és közegekkel, és a mikor az önök közegei, az önök központi vezetése az általános közigazgatást napról-napra rosszabbá teszik, mégis még mindig azt az önkormányzatot teszik felelőssé, a mely az önök kezében voltaképen már nem is létezik. (Helyeslés a széhö baloldalon.) Hamis kiindulási pont: hamis végezel; helytelen argumem tumok: tökéletlen megoldás. Akkor, a mikor önök a bajt voltaképeni következményeiben ugyan fölismerik, de a bajok kútforrásai gyanúnt egészen mást jelölnek meg, mint a valódi forrást: akkor önöknek nincsen igazuk elmé'etiíeg se azzal, hogy az államosítás fog segíteni a közigazgatás bajain, de nem lesz igazuk — fájdalom — gyakorlatilag sem, mert a mi rossz., miután ugyanazon úton és ugyanazon irányban akarják módosítani, átalakítani és javítani azt, a milyen úton és irányban a rosszat előidézték, ugyan az a közigazgatás még roszszabbá válik és még jobban meg fogja rontani általános közállapotainkat. Azt mondják a hírlapok, de mondották szó-
