Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-24
Hí 24. országos fllés 1897. január 14-én, csütörtökön. lakozom Kossuth Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bernády György: Személyes kérdésben kérek szót. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Tökéletesen igaza van abban Piehler képviselő úrnak, hogy én annak idején a függetlenségi párthoz tartoztam a marosvásárhelyi kerületben ; de abban már nincs igaza, hogy én valaha a függetlenségi pártnak elnöke lettem volna. Igenis voltam annak alelnöke. {Élénk derültség és taps a bal- és szélső haloldalon. Elnök csenget.) Ezt csak azért hoztam fel, hogy bizonyítsam neki azt, hogy az ő informácziója elejétől végig hamis. Egyáltalában nem igaz az, hogy én a választások előtt a kormány vagy kormánypárt ellen szerveztem volna a függetlenségi pártot. (Zaj és felkiáltások a szélső báloldalon: Hát ki ellen?) Én itt kijelentem, hogy sem az elnöke, sem az alelnöke a marosvásárhelyi függetlenségi pártnak körülbelül jó két éve egyáltalában semmiféle politikai mozgalomban nem vettünk részt. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Mikor mondott le az alelnökségről?) Elnök: Kérem, ne szakítsák félbe a szónokot. Bernády György: Egyáltalában nem mondtam le, mert nem volt úgy szervezve az a párt, hogy az állandó tisztség lett volna. Az utolsóelőtti választás alkalmával egyáltalában nem is volt Marosvásárhelyen függetlenségi párt, hanem igenis volt nemzeti párt, a mely nemzeti párt küldte Bethlen Gábort ide a képviselőházba, és a függetlenségi párt e választásban abszolúte nem vett részt. Ez az igazság. Két év óta abszolúte nem is vettem részt semmiféle politikai mozgalomban. És hogy nem vettem részt, ennek indoka nem bennem feküdt, hanem az i^en tisztelt túloldalban; az igen tisztelt túloldalnak abban a viselkedésében, a melyet az éveken át folytatott össze- és szétbékülések által tanúsított, (Derültség. Ügy van ! jobbfelöl.) a mely viselkedés nemcsak engem, hanem százakat és ezreket hozott abból a táborból ide, a kik ép oly hü tagjai voltunk annak a pártnak, mint önök most is. (Tetszés jobbfe'ől. Zaj a szélső baloldalon.) Tény az, t. ház, hogy a választások előtt körülbelül két héttel nyilatkoztattam ki azt, hogy szabadelvű párti programmal lépek fel. De meg kívánom indokolni azt. hogy miért. Indokolni kívánom azzal, hogy én — és itt hivatkozom a t. belügyminiszter úrra, sajnálom, hogy nincs itt, a miniszterelnök úrra — hogy én azért nyilat koztam oly későn, hogy szabadelvű párti programmal akarok fellépni, mert magamat egyáltalában semmiféle befolyásnak alávetni nem akartam. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát volt befolyásf) Nem volt. Nem akartam magamat úgy feltüntetni, mint a kormánypárt által meghódított embert, mint hogyha engem ide e pártba ígéretek hoztak volna, hanem igenis, mint a ki legjobb meggyőződésből tettem azt. Én meg vagyok róla győződve, hogy meg volt lépetve a t. belügyminiszter úr, meg volt lépetve a miniszterelnök úr, (Felkiáltások a szélső baloldalon : És as ország! Derültség) és meg volt lépetve maga a főispánom akkor, mikor megtudták, hogy én szabadelvű programmal jelöltettem, (Derültség a szélsi baloldalon.) azért, mert erre egyáltalában nem számítottak, hanem biztosra vették azt, hogy én ellenzéki programmal lépek fel. Én ellenzéki programmal nem akartam fellépni ; nem akartam fellépni azért, mert szemem előtt tartottam épen azt a politikai tisztességet, melyet az imént annyit emlegetett Piehler Győző képviselő úr. En nyíltan kijelentettem, hogy szabadelvű párti programmal akarok megválasztatni, á ubár megválasztatáson! ellenzéki programmal egyhangú lett volna, míg a szabadelvű programmal megválasztatáson! kétes volt. És tettem ezt tisztán önzetlenül, minden rábeszélés nélkül. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) És hogy a szabadelvű párthoz csatlakoztam, abban engem, valamint eddig nem, úgy most sem vezetett érdek. Mert én ugyan sok embernek érdekében fáradtam, sok embernek érdekében kértem, de a magam érdekében nem kértem ez ideig semmit. Itt vannak tanúim rá, a kormányaik jelenlévő tagjai bizonyíthatják. A mi pedig a politikai tis;tességet illeti, azt nem fogom Piehler képviselő úrtól tanulni. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Pichler Győző: T. ház! Kegyes engedelműkkel megjegyzem személyes felszólalásban azt, hogy én sohasem akarok senkit politikai tisztességre tanítani vagy bárkitől is tanulni; ebben teljesen egyenlő állásponton vagyok az előttem szóló képviselő úrral. De a mi illeti a felszólalást, ő azt mondta, hogy az nem igaz, és hogy helytelen informácziók alapján mondottam azt, hogy ő elnöke volt a pártnak, mert az a párt szervezetlen volt; de azért mégis Ő volt az alelnöke. Kérdem, miben volt ő akkor alelnök? (Felkiáltások jobb felöl: Megmagyarázta!) Egy bizonyos, s ezt akarom megjegyezni, hogy én kétségbe nem akarom vonni azt, a mit méltóztatott mondani, ámbár tévedésen alapúi, a mit mondani méltóztatott, hogy egyhangú választás lett volna, hogy ha mint függetlenségi és 48-as jelölt lépett volna fel. De kérdezem: hogy arra a tekintélyre, arra a becstííéare ő a két évi semmittevés által adott okot vagy azon működés által, melyet függetlenségi és 48-as párti korában teljesített ? (Tetszés a szélső baloldalon.)
