Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-24

24. országos illés 18S7. január 14-én, csütörtökön. Asbóth János: T. ház ! (Halljuk! Halljuk.') Az idő előrehaladt. Az utóbbi választások által teremtett helyzetről igénytelen nézeteimet behatóan elmondtam a felirati vita alkalmával . . . (Halljuk! Halljuk! Nagy mj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Asbóth János: A költségvetés egyes tárczáiról ég így a pénzügyi helyzetről is nyilatkozni azoknak tárgyalásánál alkalmunk lesz. És így, t. ház, én csak néhány rövid nyilatkozatra kívánom igénybe venni a f. ház figyelmét. Ezekre, t. ház, azért van szükség, mert a legbujább champion-tenyészdében nem terem annyi gomba, mint a mennyi szándékos és szándéktalan félreértéssel és félremagyarázással és alaptalan imputáczióval támadják meg a néppártot. (Halljuk! Halljuk !) Mivel nem engedhetjük meg, hogy olyan tendencziák tulajdoníttassanak nekünk, a melyek nem a mieink, azokat visszautasítani szükséges és talán helyes lesz legalább megkísérlem, hogy azt, a mi valódi törekvésünk és szándékunk, röviden bár, de érthető világossággal jelezzük. Azzal a kontroverziával t. ház, bogy a néppárt arisztokratikus és feudális vagy pedig demagóg párt, nem kívánok foglalkozni. Ezt azokra az államtudósokra bizom, a kik ezt vitatják, bizonyítsák be kölcsönösen, ezáfolják le egymást kölcsönösen, qu'il se mangent entre eux, egyék meg egymást maguk közt. Inkább érdemes t. ház, foglalkozni azzal a kontroverziával, a mely felmerült a t. igazságügy miniszter úr és t. kép viselőtársam Eötvös Károly közt. A t. igazságtigyminiszter úr kijelentette, hogy a néppártot nem ismeri el konzervatív irányzatú pártnak. Szerencsére, t. ház, ehhez miniszteri elismerés nem szükséges. Nem vagyunk viczinális vasút. Nem jöttünk e liázba miniszteri konczesszió alapján és nem miniszteri konczesszió alapján fogunk politikát csinálni. De míg az igazságügyminiszter úr nem hajlandó elismerni konzervatív irányunkat, addig Eötvös Károly t. képviselő úr anynyira megvadult konzervativeknek néz bennünket, hogy azt imputálja nekünk, hogy mindazt, a mi az országon valaha egész más körülmények között akár helyesen, akár helytelenül konzervatív czégér alatt történt, mi meg akarjuk repetálni. T. ház, ha nekem is szabad idéznem egy klasszikust, egy magyar klasszikust, egy magyar klasszikus szónokot, a kit három élő legnagyobb szónokunk egyikének tekintek: engedje meg a t. képviselő úr, hogy nagy esze iránti minden tiszteletem mellett azt mondjam, hogy ez »közönséges ostobaság«. Mit mondana a Kossuth-párt, mit a szabadelvű párt, ha mi utánozni akarnók e harczmodort, és azt mondanók, hogy mivel a Kossuth-párt és a szabadelvű párt — mert e kettő akkor identikus volt — kimondták egyszer a detronizáeziót, ma is titkolt bár, de ez valódi törekvésük? Ez igen helytelen, illojális és nem fair harczmodor volna. Ha háromszor kukorékol a kakas, elmúlik a setétség. A közoktatásügymi miniszter úr háromszor mondta el profécziáját a néppártról, (Derültség balról.) hogy e párt azért fog elmúlni, mert a nép látni fogja, hogy nem következik be a mivel korteskedtek: hogy tudniillik a keresztény népet meg akarják fosztani vallásától, templomait be fogják csukni stb. — egész bokrétáját mutatta be a miniszter úr annak, a mit a néppárti választási campagne alatt állítólag összeszedett. Major t. képviselőtársam ugyan kétségbe vonta ezeket, Páder t. képviselő úr pedig felhívta a miniszter urat, nevezze meg az illetőket, a mit én is helyeselnék, már csak azért is, hogy audiatur et altéra pars. De az okoskodás kedvéért fogadjuk el, hogy mindaz csakugyan mondatott a korteskedés folyamában ; akczeptáljuk azért, hogy méltóztassanak látni, hogy lám: milyen igazságtalanok a t. urak a néppárttal szemben. Ország-világ tudja, hogy minden párt milyen nagy mértékben veszi igénybe azt a privilégiumot, hogy a választási harcz alatt képviselőjelöltjei vagy ha nem azok, hát legalább kortesei vagy a pártnak egyes hivei bolondokat is mondjanak. És csak a néppártnak nem akarják megadid ezt a privilégiumot? (Derültség a baloldal hátsó padjain.) Csak ettől a párttól kívánják és követelik, hogy valamennyiüknél okosabb legyen és hogy mindazokért, a mik a néppárt érdekében vagy nevében mondatnak, mi itt helyt álljunk és elismerjük a mi politikai irányunknak és programinunknak? T. ház! Bizonyára a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, vagy a t. szabadelvtípártnak bármely más vezérférfia, nem fogja megtenni azt, hogy itt a miniszterszékről felkeljen és elmondja, hogy mi szabadelvűek, mi kormánypártiak szivünk belsejében épen oly függetlenségi érzelmekkei vagyunk, mint akár a Kossuth-párt; hogy mi is óhajtjuk Magyarországnak azon teljes függetlenségét, de nem látjuk arra még elérkezettnek az időt, mi más utakon akarjuk azt elérni, mi előbb meg kívánjuk várni a nemzet megerősödését és ha időszerű és nem imposszibilis lesz, fogjuk azt megvalósítani. Itt bizony nem fogja elmondani a t. szabadelvű párt egyetlen egy vezérférfia sem, pedig tudjuk igen jól, hogy akárhány kormánypárti képviselőjelölt és kormánypárti kortes már a harmadik itcze bornál és a második ötösnél így beszél. (Élénk derültség.) De hát, t. ház, vizsgáljuk, hogy vájjon az, a mit a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ti*