Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-24

24. országos fllés 189?. január 14-én, csttt8rt5kSn. 8Í Albert grófot Bernády György meri következet­lenséggel vádolni, (Zajos felkiáltások a szélső bal­oldalon: Igaz! Úgy van!) felzúdul bennem minden becsületérzés, minden tisztességérzet, mert Ber­nády űr négy-öt hét előtt még a függetlenségi pártnak volt elnöke Marosvásárhelyen. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Úgy van!) Bernády György éveken át vitte a maros­vásárhelyi függetlenségi és 48-as pártnak az elnökségét, Bernády úr volt az, a ki szervezte a mostani választását a függetlenségi pártnak és tartott egy horribilis beszédet azon a gyűlé­sen, hogy »a kormánynak készülő erőszakos­kodásai ellen állj ki, Marosvásárhely*. És ha ő meg akarja czáfolni, le akarja tagadui, a unt mondok, hivatkozom Marosvásárhelyről ide fel­jött négyszáz vagy ötszáz emberre, a kik iga­zolni fogják, hogy a választások előtt hat vagy nyolez nappal, midőn teljesen szervezve volt már a függetlenségi párt, állítólag az elnök által, midőn megbíztak abban az elnökben, a ki évek óta azon elvek törhetlen bajnokául vallotta magát, a ki patikájával épen azért, mert any­nyira ragaszkodott hozzá a nép, vagyont, tisz­tességet és becsületet szerzett abban a Maros­vásárhely városában, a ki még néhány nappal ä választás előtt tárgyalt a függetlenségi párt különböző vezetőivel, mondom, ez az ember egy­szerre csak kitűzte reggelre a szabadelvtípárti zászlót. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Ez aztán az erkölcs! Gyalázat!) Bolgár Ferencz: Aztán az ilyenek lecz­kéztetik Apponyit! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Pichler Győző: Én tudom, hogy a mit én mondok, az teljesen igaz, és én lehetetlen­ségnek tartom azt, hogy még a kormánypárt legnagyobb része is a politikai harlequin-ség és a politikai szemfényvesztés ilyen eljárását el ne ítélné. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sohasem említettem volna föl, hogy ezt meg­tette a t. képviselő társam, de felemlítettem azért, mert az már csak még sem tűrhető el, hogy a mikor a nemzeti párt a passzivitást mondta ki, itt minden szónok piszkolja és ki­kezdje azt a nemzeti pártot, a mely a felelet­ben ép passzivitásánál fogva meg van akadá­lyozva. Én, mikor az ellenség rám vissza nem lőhet, csupa tisztességből nem lövök az ellen­ségre. És felesleges is fejtegetni, hogy az ellen­zéken hogyan jutottunk be annyian és ily ke­vesen. Az a mi dolgunk. A kormánypárton levő igen tisztelt képviselőtársaim örüljenek, hogy megvan ez a többségük, mert második ilyen többségük nem lesz soha. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hock János: Azokkal az eszközökkel meg lesz mindenki! (Zaj jobbfelől.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. II. KÖTET. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne disku­ráljon közbe. Hock János: Tiszta mandátummal tessék ilyen többséget mutatni! (Zaj.) Elnök: Hock képviselő urat rendreuta­sítom. Hock János: De hiszen rám kiabáltak! Elnök: Nem, a képviselő úrra nem kiabál­tak. (Derültség.) Az tévedés volt. (Élénk derült­ség.) Tessék folytatni. Pichler Győző: T. ház! Nem akarom tovább a t. ház figyelmét igénybe venni. (Hall­juk! Halljuk!) És kijelentem, hogy bármily he­ves legyen a harcz, melyet az ellentáborral szemben politikai álláspontom és meggyőződé­sem folytán kötelességem folytatni, én mindig iparkodni fogok és iparkodtam is, a hol mű­ködtem vagy nem működtem tárgyilagosnak lenni. E tárgyilagosságot most sem akartam elve­szíteni, és hogyha igen, — bár azt hiszem, hogy a mértéket túl nem léptem, — engedjék meg, t. ház, hogy egyre kérjem az igen t. kormány­pártot. Nem tudom, van e ott vitarendező, vagy nincs. (Egy hang jobbfelöl: Nincs!) Ha a jövőben költségvetési vitára, vagy bármily tárgyalásra készülnek, kegyeskedjenek úgy elrendezni a dol­got, hogy két ily szónok egymásután ne be­széljen. (Élénk helyeslés á« taps a bal- és szélső baloldalon.) Az erkölcs és tisztességérzet pírt hajt az ember arczába, midin kötelességtudásról, po­litikai konzequeczniáról ós következetességről be­szélnek azok, kik közül az egyiknek semmi politikai múltja nincs és kezdetén van annak, hogy a jövőben egyáltaláb in konzequens lehes­sen ; a másik politikai működésének megterem­tése pedig még azon csekély erkölcsi alapon sem áll, melyet a többi kormánypárti mandá­tumokra bizonyos jóakarattal a túloldalon rá lehet fogni. (Élénk tetszés balfelöl. Nagy zaj a jobb­oldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy minden visszaélést konkrété meg lehet je­lölni, de a háznak egyik részét sem szabad sértő kifejezésekkel illetni. Pichler GyŐZŐ: Kijelentem, i. ház, hogy a szabadelvű pártot sérteni nem akartam és sértő szándékom nem volt. Azt hiszem, nem veszik vossz néven, ha az igen tisztelt elnök úr figyel­meztetését ezzel a magam részéről megpótlom. Arra kérem tehát a t. szabadelvű pártot, hogy két ily szónokot ne méltóztassék egymás­után felszólalni hagyni, mert ha ez gyakran elő­fordul, gyakran lesznek azok a szónokok abban a keserű helyzetben, a melyet én is átérzek, hogy ilyeneket meg kell hallgatniuk. A költségvetést nem fogadom el, és esat­n

Next

/
Thumbnails
Contents