Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-24

78 24. országos ülés 1897. január 14-én, csütörtökön. gyaláeát hosszú beszédekkel nyújtani, mert nem akarja a kormány életét hosszabbítani. Alkalmat akar adni arra, hogy hozakodjék elő a kormány minél előbb a kiegyezési tárgyalásokkal: hadd lássa, hogy lesz-e bátorsága a kormánynak vagy e pártnak a hazát eladni? No hát ezért ugyan kár volt a képviselő úrnak oly röviden szólani, mert ebben a látványban nem fog gyönyörködni: sem e kormány, sem e párt a hazát eladni nem fogja. Epúgy a kormánynak, mint a pártnak minden tagja legalább is oly szeretettel viseltetik a haza minden talpalatja, minden joga és érdeke iránt, mint a t. képviselő úr. (Élénk helyeslés jőbbfélöl.) S most a t. ház engedelmével rátérek Kossuth Ferencz úr tegnapi beszédére; többek között Kossuth Ferencz képviselő' úr azt mondja (olvassa)]: »Oiyan orszígokban, melyeknek ugyanazon uralkodója van, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a két országnak népe egyetértésben éljen, hogy jóindulattal, szeretettel viseltessék egymással szemben.« Hát, t. ház, Kossuth Ferencz képviselő úr — mint beszéde további folyamán kifejezi — azt tapasztalta, hogy a helyett, hogy ez a szeretet a túloldalról nyilvánulna felénk, annak épen az ellenkezője nyilvánul. Tökéletesen igazat adok neki ebben, csak nem helyeselhetem az okot, a melyben ő ezt az ellenszenvet keresi. Kossuth Ferencz képviselő úr ezt az ellenszenvet ugyanis első sorban a 67-iki kiegyezésben, abban az alapban keresi, a mely alapon hazánk oda fejlődött, a hol jelenleg áll. Pedig nem abban az alapban rejlik azon ellenszenv, azon gyűlölet oka, a melylyel Ausztria lakosságának némely része irántunk viseltetik, hanem egyszerűen abban az irigységben rejlik, melyet az a haladás keltett fel Ausztriában, a mely haladásnak példáját a művelt világ alig mutatta fel ily rövid idő alatt. Madarász József: Eredeti bűn az! Bernády Gyula: Beszéde további folyamán azt mondja Kossuth Ferencz képviselő úr, hogy (olvassa): »Azt mondják politikai ellenfeleink, hogy a 67-iki kiegyezés óta óriási az országban a fellendülés úgy anyagi, mint szellemi téren. Ez mindenesetre így vau s ezt tagadni nem lehet, de nem is volna szabad a hazafias magyar embernek, a ki büszke hazája haladására.« Beszédét tovább folytatva, azt mondja, hogy ez a párt egy fallácziában szenved, abban a fallácziában tudniillik, hogy ezt a haladást a 67-es alapnak tulajdonítja, míg szerinte nem a 67-es alapnak köszönhető ennek a népnek, ennek a nemzetnek, ennék az országnak a haladása, hanem annak daczára történt halasztást. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Erre nézve, t. ház, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az a kiegyezés még sem lehet épen olyan rossz, mint Kossuth Ferencz képviselő úr feltűntette; mert ha épen olyan rossz lett volna, akkor nem tett volna ez a nemzet akkora haladást az utolsó 30 esztendőben, a mekkora haladást egyetlenegy nemzet történetében ily rövid idő alatt nem látunk. Nem lehet annyira rossz ez a kiegyezés, a mely kiegyezésnek hatása alatt a nemzet évtizedek alatt századok hibáit hozta helyre. Hivatkozik továbbá Kossuth Ferencz képviselő úr a 67-iki alap ellen intézett támadásinak plauzibilisebbé tétele végett Barta Ödön képviselő úrnak Magyarország földterbeiről közölt statisztikai adataira. Tökéletetesen igaza van Kossuth Ferencz képviselő urnak, hogy ha azok az adatok úgy állíttatnak össze, a mint Barta Ödön képviselő úr összeállította, mert így bizony azok nagyon elszomorítók. De ha megnézzük az érem másik oldalát, ha a felszaporodott földterhek mellé oda állítjuk a gazdasági beruházások értékének statisztikáját, oda állítjuk a megtakarított összegeknek, a takarékpénztári betéteknek statisztikáját, azt fogjuk tapasztalni, hogy bizony az a kép még sem oly elszomorító, mint a milyennek Kossuth Ferencz képviselő úr festette. Foglalkozhatnám még röviden a néppárt vezérszónokainak felszólalásaival, ezekkel foglalkozni azonban nem kívánok, hanem egyszerűen kijelentem, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral teljesen egy nézeten vagyok abban, hogy ez a párt csak egy szimptóma, egy tünet, mely állanadósággal egyáltalán nem bír, mert a magyar nép lelkében és szivében gyökeret egy olyan párt, mely a vallási türelmetlenségen, a vallási érdekeken alapszik, egyáltalában nem ver és a magyar nemzet jelleménél fogva nem is fog verni. Ezen kijelentésem folytán megvigasztalhatom az illető t. képviselő urat, hogy nincs miért búsuljon, mert nem kell soká várnia a katholikus kongresszus összehívására. Ha mindezek mellett látom azt a munkásságot, melyet a kormány a haza érdekében kifejt, azt a biztató reményt, mely már a közel jövőben valósággá válik, hogy elévült és részben igazságtalan adórendszerünk meg lesz javítva; ha látom a most tárgyalás alatt levő költségvetésből, hogy a közegészségügy, tanügy általános és szakipari oktatás czéljaira mind több és nagyobb összegeket fordít a kormány; ha látom, hogy a korszakalkotó egyházpolitikai törvényeket oly simán és minden nehézség nélkül vitte át az életbe: akkor azt hiszem, természetesnek fogják találni, hogy én a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha mindezek mellett azt látom, hogy a kormány a kisipar érdekében is mindig többet és többet tesz és a kisipar érdekében az állami