Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-24

24. országos ülés 1897. január 14-én, csütörtökön. 70 szükségletek mindig nagyobb és nagyobb menynyiségét fedezi, hogy a kisipart állami segélylyel alakított szövetkezetekkel támogatja, ha visszagondolok a közelmúltban (Derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem jó lesz!) arra a jelenetre, mely lejátszódott a milleniumi ünnepségek alkalmából mindnyájunk szemei előtt, mely jelenet a nemzetet és a királyt oly közel hozta egymáshoz, a minő közelségben soha ezideig nem volt: akkor azt hiszem, t. ház hogy teljesen jogosultnak és helyesnek fogja tartani azt a következtetést, melyet én mindezekből levonni kívánok. Mielőtt felszólalásomat befejezném, még csak egyet kívánok megjegyezni azt, hogy én úgy, mint ezen pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, minden egyes tagja, a jelen kormány vezérlete alatt bizalommal tekintek a jövőbe és megnyugvással tekintek a kiegyezési tárgyalások elé, mert meg vagyok győződve arról, hogy űgy a kormány, mint ezen pártnak minden egyes tagja tudni fogja kötelességét, tudni fogja azt: mivel tartozik hazájának, nemzetének. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lakatos Miklós: Pichler Győző! Elnök (csenget): Csendet kérek! Pichler Győző: T. ház! A költségvetés általános vitája, szerény nézetem szerint, mindig az az alkalom, a hol a pártok álláspontjukat a kormánynyal és pártjával szemben a legeklatánsabban kifejtik, mert a költségvetés általános vitája alkalmával mindenkinek módjában van nemcsak a, kormányzat egyes tárczáit megbírálni, hanem módjában és jogában van mindig az ellenzéknek azon politikai helyzetet is mérlegelni, a melynek alapján a kormány a költségvetést benyújtotta. A nemzeti párt és a függetlenségi párt egyik árnyalata e vitában az egyszerű passzivitás alapjára helyezkedett, és mindenesetre érett megfontolás után tette egy olyan kiváló államférfiú, mint gróf Apponyi Albert, a midőn ő és pártja ezt az álláspontot elfoglalták. Az egyedüli párt a mi pártunk, a mely a legnagyobb határozottsággal kiállóit a küzdőtérre és a kormány jelenlegi működését és a megalkotott többséget bírálva határozottan a vitát vezetni az ellenzék részéről magát hivatottnak erezi. De az ellenzék egy része, az igen tisztelt néppárt úgy a felirati vita alatt, mint a költségvetés általános vitája alatt eddig a leghevesebb támadásokat intézte a kormány ellen és csodálatos módon mégis mindig arra a konklúzióra^ jutott, hogy a költségvetést megszavazza. En nem tudom, hogy a megszavazás az ő részükről mily indokolást talál, mert hogy miért szavazzák meg, azt a számos támadás közt nem fejtették ki. Egy kormánynak az erejét, mindig a többség adja meg, ennek nagyságától függ az ereje, (Ellenmondás halfelöl.) legalább alkotmányos fogalmak szerint. És miután a többséget szavazás útján állapítják meg, igen csodálkozom azon, hogy miért gyarapítják épen ők szavazataikkal a kormány többségét. (Egy hang a néppártról: Szövetségesek vagyunk!) Azt méltóztatott mondani, hogy szövetségben vannak. Hát én kijelentem, hogy sohasem gyanúsítok. Ezt teljese.í a közbeszóló t. képviselő úrnak engedem át, én ezt magam nem teszem. (Derültség.) T. ház! A költségvetési vita alatt az igen tisztelt túloldal szónokai eddigelé nem a régi gárdából kerültek ki, hanem a költségvetési vita, mely oly kiváló fontosságú, mintegy bemutató előadásává lett a kormánypártnak, és e bemutató előadáson kirukkoltak az új tagok, míg a régi kipróbált bajnokai a szabadelvű pártnak eddig teljesen hiányoztak. Mezei Mór: Hát öu? Pichler GyŐZő: Bocsánat, mi oly kevesen vagyunk, hogy mindnyájunknak szólani kötelességünk. (Tetszés a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Ne konverzáljanak a képviselő urak! Pichler GyŐZő: A kormánypárt fiatal tagjai, vagy ne mondjuk: fiatal, hanem új tagjai, mert hiszen ezek közt is vannak fiatalabbak és idősebbek, a pénzügyi helyzetet oly rózsás színben látják és tűntetik fel, mintha az ország nem is állana az előtt a helyzet előtt, hogy egy rettenetes alku folyik két fél között s mindig jobb az eredmény szempontjából olyankor, midőn két fél alkuszik, ha egymást kisebbíti, hogy ezáltal mennél többet kapjon a másiktól, mintsem ha valaki, mint'dr. Aránya Miksa képviselő úr, a »Csaba királyfi« igen tisztelt megírója, azt mutogatja, hogy micsoda nagy, hatalmas és gazdag ország a miénk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha végighallgatta az ember dr. Arányi Miksa képviselő úr előadását, önkénytelenül arra a gondolatra kellett jutnia, hogy itt minden embernek legalább is négy millió forint vagyona van. (Derültség. Közbeszólás a szélső baloldalon: Hiszen ha volna, nem volna most odaát többség!) És ha neki egy adata nem stimmel, elutazik »röptében a nagy világ körűi«, bejárja egész Európát, Ázsiát, Afrikát, Amerikát és Ausztráliát, s a végkonkluzió az, hogy a láthatáron egy nagy ködfátyol emelkedik; de jön a millenium s az a ködfátyol a milleniumi nap alatt egyszerre szétfoszlik. Hogy helyesek adatai, abban nem kétkedem, mert hiszen ő beszédében nem böngészett a statisztikában, hanem, hogy egy zsurnalisztikái kifejezéssel éljek: ollózott; egész lapokat ollózott ki és olvasott fel. Jekeífalussy ő méltó-