Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-23
28. országos ülés 1897. január 13-án, szerdán. 67 az államfentartó erő, ha úgy tetszik Verbőczyt.ől egész Bánffy Dezsőig (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) nem személyes érdekből, hanem a liberalizmus elpusztíthatatlan erejéből merítette meggyőződését, (Igás! Úgy van! a jobboldalon) abból a liberalizmusból, mely 48-ban leütött mint a manaykő, 67-ben pedig mint a záporeső áldása lett annak a földnek, a melyre hullott. Hagyjuk tehát, t. ház, ezeket a törvénytelen eszközöket békében, . . . (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek a baloldalon ! Kristóffy József: . . . melyekkel talán egy-egy mandátum kölcsönösen megszerezhető, de melyekkel Magyarországon a közhatalmak gyakorlását — Istennek hála! — még megszerezni nem lehet, Számoljunk le a tényekkel, számoljunk le azzal, hogy a nemzet megunta a meddő közjogi harczokat, megunta a tartalom nélkül való nemzeti aspirácziók hangoztatását. (Helyeslés, Tjgy van! jobbfelöl. Nagy mozgás a szélső baloldalon.) A nemzet t. ház, dolgozni akar, a nemzet haladni akar, (Élénk helyeslés balfelől, mozgás a széhő baloldalon) hogy megedzze erőit ÍIZ új ezredév küzdelmeihez és elvezesse az utódait a szellemi és anyagi boldogulás forrásaihoz (Élénk tetszés a jobboldalon, mozgás balfelől.) Az út pedig, t. ház, mely oda vezet, a liberalizmus útja, az a nagy történelmi út, melyen apáink is jártak, melyet felváltva vérükkel és verejtékükkel öntöztek, de a mely végre maga az alkotmányos magyar állam létesüíéséhez vezetett. Ez a mi utunk is, t. ház, a kik ezen az oldalon ülünk, és ha már keressük ezen nagy többség titkát, nyíltan rámutathatunk, hogy az a liberalizmus elpusztíthatatlan erejében rejlik, mely mint annak előtte, épúgy most is elsöpörte azokat, a kik vele szembeszálltak, megtépte azok babérait, a kik vele csak kaezérkodtak, (Zajos helyeslés, Úgy van! jobbfelöl, mozgás a szélső baloldalon) mert, t. ház., nem elég a liberalizmus verőfényében sütkérezni, nem elég annak jelszavaival pillanatnyi dicsőséget szerezni, mert az igazi dicsőség, a munka dicsősége azoké, a kik a liberalizmus nehéz küzdelmeiben is tántoríthatatlanul megállják helyöket. Elfogadom a költségvetést. (Hosszantartó, zajos helyeslés és éljenzés jobbfelöl. Szónokot számosan üdvözlik. Mozgás balfelöl.) Elnök; T. ház! Miután még egy interpelláczió megteendő, javaslom a t. háznak, hogy a vitatkozis folytatását holnapra halaszszuk. (Helyeslés.) Egyszersmind kérem a ház határozatát a holnapi napirendre nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a holnap d. e 10 órakor kezdődő ülés napirendjének első tárgy** legyen a bíráló bizottságba egy tag választása, azután a költségvetési vitának folytatása. Hozzájárul ehhez a ház ? (Igen!) Ezt tehát a ház határozataképen kimondom. Most következik Sima Ferencz képviselő úr interpeliácziója. Sima Ferencz: T. ház! Hogy a t. házat egy pillanatra a liberalizmusnak azon melegen és lelkesülten csapkodó szárnyairól leszállítsam, a mely szárnyakon az előttem szóló képviselő úr szállt és beszélt, mindenek előtt, minden bevezetés nélkül magát az interpellácziót olvasom fel, melyet a miniszterelnök úrhoz, a belügyminiszter és igazságügyminiszter urakhoz van szerencsém intézni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa) : »Interpelláczió a miniszterelnök, belügyminiszter és igazságügyminiszter urakhoz. Van-e a miniszter uraknak tudomásuk arról, hogy Vadnay Andor Csongrád vármegye főispánja, 1896. deezember 4-én Pandovics Döme görögkeleti lelkészt este 9 órakor másnak a lakásán azon czímen, hogy az iskolaszéki pénztárnál vizsgálatot akar tartani, csendőrökkel letartóztatta s ugyanazon éjen Budán Lajos iskolaszéki elnök lakására zsandárokkal tört he s nevezett elnököt személyesen vitte el rendőri fedezet alatt saját lakásáról; a pénztárvizsgálat után Pandovics Döme lelkészt személyesen adta át a csendőrségnek, hogy börtönbe hurczolják? Tudják-e a miniszter urak, hogy Szentes rendezett tanácsú város s mint ilyenben a csendőrség közvetlen a rendőrhatóság rendelkezése alatt áll, — s hogy bárkit bármi czímen is letartóztatni egyedül a rendőrhatóság- és bíróságnak áll jogában? S ha vau erről tudomásuk, — mivel van, mert a hazai sajtó annak idején nagy nyilvánossággal tárgyalta ezt a hazánkban is szinte páratlanul álló esetet: kérdezem első sorban is a miniszterelnök és belügyminiszter urat, azt a főispánt, ki éjnek idején zsandárokkal magánlakásba tört, onnan az iskolaszéki elnököt elhurCÍoltatta s ezzel magánlaksértést és személyes szabadság megsértését, a pénztáros letartóztatásával a hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettét követte el: vájjon a jog, törvény, közés személybiztonság ily botrányos megsértése után meddig tartják még helyén valónak, hogy Vadnay Andor úr Csongrádmegye főispáni székét elfoglalva tartsa ? Kérdezem külön az igazságügyminisztert : igaz-e, hogy Magyarországon jog és törvény előtti egyenlőség uralkodik ? — (Felkiáltások a széhő baloldalon: Dehogy igás!) S ha igen, mivel a szegedi ügyészség vagy konfliktusban áll e tekintetben a törvénynyel, vagy nem meri és nem akarja ezt egy magasabb rendű állami a--™*-.-, 9*
