Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-23
B> 23. országos ülés 1897. január 18-An, szerdán. hivatalnokkal szemben gyakorolni: adott-e már, vagy akar-e utasítást kiadni a szegcdi ügyészségnek az iránt, hogy Vadnay Andort, Csongrádmegye főispánját az általa elkövetett tömeges hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettéért bíínfcnyítő per alá vonja ?« (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház ! írásban foglalt interpelláezióm ez, a melyet azonban, mikor itt a t. háznak bejelentek, kell, hogy szóval is kommentáljam, és kell, hogy a t. képviselőháznak ebben a liberális korszakban, a mely szent jelszó köpenyege alatt szeretnek sütkérezni önök, (Nagy derültség jobbfelöl.) figyelmét felhívjam arra, vájjon Magyarországon jog, törvény uralkodik-e, és hogy ha törvény uralkodik, ezen törvénynek hatása alá pusztán csak az ellenzéki emberek tartoznak-e, hogy a törvénynek sályát érezzék, és hogy azok, a kiknek hivatása és legszentebb kötelessége lenne a törvény felett őrködni, annak alkalmazását becsületesen és lelkiismeretesen eszközölni, a törvény alá tartoznak-e, ha bíínt követnek el, és kell-e, hogy törvény által sújtassanak az ál táluk elkövetett bíín miatt? Emmer Kornél t. képviselő úr, a ki kúriai bíró volt, mosolyog. (Egy hing : Igasságägyminiszter lesz!) Hát épen ő rá, mint hír szerint a közel jövő igazságügy miniszterére (Nagy derültség.) appellálok, hogy ő, mint kúriai bíró nincs-e lelkiismeretében megbotránkozna, hogy egy főispán ily határtalan visszaélésekre ragadtatja magát? (Derültség jobbfelöl. Felkiáltások: Hát öt interpellálja?) Mert a liberalizmus szárnyain kapaszkodó egyes fiatal képviselőktől, kik nem azt mondják, hogy Verbőczytől Bánffy Dezsőig szállt le a korszak, hanem megfordítva, Verbőczytől Bánffy Dezsőig emelkedett: ezektől nem veszem rossz néven. De mikor egy kúriai biróból lett képviselő mosolylyal fogad ily törvénytelenséget, azon felháborodom. (Helyeslés balról. Zaj.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urat arra figyelmeztetem, hogy a ház szokásai kizárják azt, hogy az egyes képviselőt mosolyért interpellálják! Nemcsak a ház szokásai, hanem a házban figyelemmel tartandó rend és illem is azt kivánja, hogy személyekhez intézendő interpellácziókban bizonyos határ tartassák. (Helyeslés jobbfelöl.) Tessék beszédét folytatni. Sima Ferencz: Az elnök úr figyelmeztetését köszönöm. Bár az elnök úr tagja volt a háznak 68 óta, ha jól tudom s ő mint közjogi alapon álló politikus átélte itt a magyar parlamentnek azon harczait, melyekben sem mosoly, sem ellenmondás nem volt megtűrve a kritika legkeményebb ostora nélkül ... (Felkiáltások jobbfelöl: Ugyan?f) Igenis, tessék átnézni a lapokat, hogy akkor, mikor itt Csernátonyék beszéltek : mi volt. Engem senkisem fog korlátozni abban, hogy véleményemet a tárgyalás méltóságának szemmel tartásával, de a kritika teljes szigorú alkalmazásával elmondjam. Elnök! Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy elnöki enuncziáezióra senkinek észrevételt tenni nem szabad. Sima Ferencz: T. ház ! Én a miniszter úrnak figyelmét felhívtam e páratlan törvénytelenségre. Ha igaz, hogy ez országban a törvény és az igazság szelleme uralkodik, lehetetlen, hogy interpelláczióm bármelyik kormánypárti képviselő társamat is a megbotránkozás érzete nélkül hagyja. Mert nem reánk, az ellenzékre nézve szógyen, hanem a mai kormányzatra süti az erőszakoskodás és törvénytelenség bélyegét az, mikor egy főispán éjnek idején egy magánember lakására zsandárokkal tör be. Előttem úgy tü'.iik fel, t. ház, hogy az a Bach- és Schmerling-korszak, a melyet Magyarországon a szomorú idő korszakának tekintünk történelmi szempontból, elpirulhat, szégyelheti magát, bújjon a föld alá úgy, a mint az el is biíjt a történelem lapjai útján, mert akkor a megyefőnökök legalább éreztek állásuk méltósága iránt annyi tisztességet, hogy ha egyes hazafinak vagy magán polgárnak lakába kellett a személyes szabadság megsértésével törni, maga nem ment, zsandárt küldött, de a főispáni méltóságot nem hurczolta a zsandár szárnya alatt és nem taposta sárba. (Úgy van! a szélső baloldalon !) Hogy ha magában egyedül állna is Vadnay Andor főispánnak a jelen interpellácziómban foglalt hivatalos hatalommal való visszaélése, ez magában véve is elég arra, hogy az egész kormány, sőt a kormány háta megett álló nagy hatalmas párt, a mely örökké és állandóan a liberalizmus czímén hirdeti, hogy Magyarországot egy egészséges erkölcsi alapon akarja kormányozni, vezetni s a felvirágzás útjára vinni: akkor ennek az egész kormánynak és a parlamenti többségnek teljes mértékbea éreznie kell a kötelességet arra, hogy az efajta visszaéléseknek határt szabjon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ámde az a t. főispán úr, a kiről én itt szólok, nem elégszik meg azzal, a mit én itt interpelláeziómba foglalva elmondtam, hanem a szó legszorosabb értelmében az egész vármegye közönségét tisztikarával állandó terrorizmus alatt tartja; tisztviselőket rendel magához és azt mondja, hogy ha pedig ön Sima Ferencz mellett mer szólni, akkor önnek pusztulnia kell a hivatalából. Figyelmeztetem a belügyminiszter urat, hogy például egyik főbb tisztviselőnek a következőket mondotta; (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) »ön fegyelmi vizsgálat alatt
