Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-23

6 fi 23. országos ülés 1897. január 13-án, szerdán. lasztott tisztviselők, a kiknek a választásához pedig a t. túloldal annyira ragaszkodik, a falusi kisbírákkal és bakterekkel egy kategóriába helyeztettek, mert felteszem, hogy ez csak a szónoki hatás kedvéért használtatott, de lelkem egész meggyőződésével sérelmezem és kifogásolom, t. ház, azt, hogy Magyarország választott tisztviselői itt az ország tanácsában az alkotmányos jogok eltiprásával és az egyéni szabadság elkobzásával vádoltatnak. (Felkiáltások halfelöl: Úgy is van! Eát nem igaz?! Felkiáltások jobbfelől: Nem igaz! Felkiáltások balfelöl: Be igaz !) Hock János: Próbálja meg ellenzéki jelöltnek lenni. (Zaj. Közbeszólások.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne javasoljanak semmit, hagyják beszélni aszónokot! Tessék folytatni! Kristóffy József: Oly súlyos vád ez,... Szalay Károly: De igaz! Kristóffy József: . •. hogyha ennek csak egy része is igaz volna, (Egy hang a szélső baloldalon: Pedig igaz!) ha a magyar közélet az alkotmány visszaállítása óta csakugyan egy ilyen új generácziót nevelt volna, akkor ez a nemzet nem érdemelte meg, hogy az alkotmány áldásaiban részesüljön. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Nem is érdemli meg! Hivatalból nem érdemelték meg! Zaj.) De, Istennek hála, t. ház, ennek az alkotmánytipró tisztviselői karnak odakinn a vármegyében sokkal jobb híre van, mint itt, az ország tanácsában. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy van!) Kubinyi Géza: Jobb volt a Bach-korszakban? Szalay Károly : Már rosszabb nem volt! Elnök: Szalay képviselő urat már most rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Kristóffy József: Mindez azért van, t. ház, mert a nép őket még mindig vezéreiíí i tekinti s visszaemlékezik azon időkre, midőn minden alkotmányos forma szünetelt és csak a tisztviselői kar volt melynek segélyével egy nem magyar kormány pressziója daczára, a tisztviselők közreműködése folytán jutottunk vissza alkotmányunkhoz. Polónyi Géza: Deák Ferencz persze tisztviselő volt! Holló Lajos: Bánffy is tisztviselő volt! (Zaj.) Polónyi Géza: Azt hiszi, hogy Deák Ferencz szolgabíró volt! (Zaj. Elnök csenget.) Kristóffy József: Ez a választott tisztviselői kar, t. ház, a megyékben az egykori államalkotó, alkotmányvédő és államfenfartó nemesség, hivatásának és feladatainak természet szerint való örököse és mint ilyen gyakorolja a közéletben vezérlő befolyását. (Igaz! tlgy van! jobbfelöl.) A közélet tanulságaira és saját tapasztalataimra hivatkozom, midőn kijelentem, hogy akár közművelődési, akár egyesületi, akár könyörületességi, akár pedig valamely közérdekű, mondjuk politikai mozgalom bevezetéséről van szó, igaz a vezetők és részesek gyanánt mindig ott találjuk a közigazgatási tisztviselőket. De mindez azért van, t. ház, mert a nagyközönség érdekeltjei úgy nyitják rájuk az ajtót, mintha otthonukba mennének és ők ezen anyagi, megengedem, néha politikai

1 áldozatok meghozatala elől az állásukkal járó örökség természetes erkölcsei szerint el nem zárkóznak, de azou függő viszonynál fogva, melyben a közönséggel szemben állanak, el sem zárkózhatnak. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Ebben rejlik, t. ház, a közigazgatási tisztviselők politikai közreműködésének mondhatnám kényszerhelyzete, a mit azonban nem úgy korlátozhatunk, ha ezen tisztviselői kart igaztalan vádakkal illetjük, hanem ha Őket azon függő helyzetből, a melyben a választó közönséggel szemben állanak, ép az állami adminisztráczió behozatala által mentől hamarább kiemeljük. A választott tisztviselői kar, t. ház, hosszú idők óta Athszként viseli vállán az ország nagy politikai érdekeit. Az államhatalom által bizony sokszor mel'őzve, sokat tűrt és sokat szenvedett. És ha osztályrésze gyanánt hazafisága öntudatánál már egyéb nem is jutott, de azt tán még sem érdemli meg, hogy itt az ország színe előtt igaztalanul pellengérre állíttassák. De egyet megérdemel, t. ház, és ez az: Ha történtek volna is sajnálatos kivételek, melyekért az egész testületet elítélni nem lehet, ezekre ép a tisztviselői kar reputácziója érdekében a toleranczia fátyola boríttassák. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Egyébiránt, t. ház, ha végigtekintünk az ország választó közönségén, ha látjuk, hogy a művelt középosztály legnagyobb része, a populus Werbőczy;;nus természetes örököse, — a hol az intellektuális erő lakozik, — a szabadelvű párt soraiban foglal helj et, ha látjuk, t. ház, hogy az összes városok polgársága s a középbirtokosság tekintélyesebb része a szabadelvű párt zászlaja alá tömörült, (Nagy zaj és ellenmondás a bal és szélső baloldalon. Elnök csenget.) akkor én egész nyugodtan merem felvetni a kérdést, vájjon ezt a művelt középosztályt is a törvénytelen eszközök szorították a szabadelvű párt jelvényei alá, vájjon ez az államfentartó elem is épúgy árúba bocsátotta-e meggyőződését, mint a hogy a t. ellenzék szónokai állították ? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem, t. uraim! Történhettek hibák mind a két részről, melyeket kölcsönösen helyteleneknek tartunk, de ezek a magyar középosztály politikai tisztaságát nem érintik, hazafiságánaü Bzeplőtlenségére homályt nem vetnek, mert ez