Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-23
50 23. országos ülés 1897. január 13-án, szerdán. egy statisztikát, melyben az ő egy egyházmegyéjében létező jótékony egyesületek, nemkülönben más katholikus egyesületek szerepelnek; van pedig ez egyházmegyében negyvenhét nevelőintézet szegény gyermekek részére 2200 növendékkel; 99 óvoda 11.000 növendékkel, 162 Páli szent Vincze jótékonysági egyesület 2786 taggal, melyek nem kevesebb mint 41.000 szegény családot segélyeznek; 75 szent Erzsébetről nevezett egyesület működik 1148 taggal, a mely mintegy 6200 szegény családot segélyez évente; 125 intézet ambuláns szegény betegek részére; hét intézet szegény gyermekek és gyermekágyasok részére ; 1 börtönből kikerültek részére ; 23 egyesület, mely szegény családok részére ebéd és ruházat kiosztásával foglalkozik ; továbbá 155 kórház 9500 ágygyal; 10 elme-gyógyintézet 1350 ágygyal ; 2 intézet epileptikusok és idióták számára 400 ágygyal. A katholikus egyesületek közül van 103 egyesület iparossegédek és tanonczok részére mintegy 15.000 taggal; katholikus legényegylet körülbelül 60 van 12.000 taggal ; a katholikus kereskedőseg'dek egylete 21-re rúg mintegy 2300 taggal; van azonkívül 108 katholikus egyesület munkások részére 28.000 taggal; nőcselédek aziluma 7 van, a melyben évenként 6300 eselédleány talál menhelyet. Van még 18 katholikus munkásegylet 3300 taggal; 6 kórház munkásnők részére 500 ágygyal; 30 háztartási és varró-egyesület 500 taggal stb. Ezen katholikus intézmények száma összesen 1148; legtöbbjük az utolsó ötven évben alakult. A hol a hitélet oly hatalmas lüktetése észlelhető és a társadalom ily magasztos akczióra képes, ott a szoczializmusnak tere nincsen, ott a szocziális kérdések minden nehézségein könynyebben diadalmaskodik az igaz hit a felebaráti szeretetnek intézményeivel. Nem hagyhatom szó nélkül a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a felirati vitánál tett egy megjegyzését, a melyben koczkáztatott egy diagnózist, hogy tudni illik a néppárt egy heveny betegség, múlékony és eltűnő. Engedje meg a t. közoktatásügyi miniszter úr, hogy én ezt a diagnózist, a mely sántikál, megczáfoljam. Ugyanis tekintsünk csak vissza, t. ház, arra az időre, a mikor az elkeresztelési rendelet kiadatott és ezáltal az országban egy izgalom idéztetett elő. Ennek a lecsillapítására a legtermészetesebb dolog lett volna azt, a mi azt okozta, eltávolítani, egyszerűen visszavonni; azonban mi történt a helyett? Az igen t. kormány és pártja egy napon is drasztikus gyógyszerhez nyúlt és behozta a radikális egyházpolitikát, a mely azután az izgatott országot csakugyan beteggé tette, annak vérkeringését megmérgezte, idegrendszerét elzsibbasztotta és annak szervi összműködését megakadályozta. (Igazi Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Okozta volt ezen radikális gyógyszer az országnak most észlelhető súlyos megbetegedését, a melylyel szemben a néppárt uem heveny betegség, hanem épen legbiztosabb gyógyszer. De legyen szabad egy kis példát mondanom, a mely azt hiszem, igen találó lesz. Ez ép olyan, mintha egy orvost hívnak egy helyre, hol szálka ment valakinek a lábába, s az illető orvos a helyett, hogy a szálkát kivette volna, lemetszette az illető lábát. így sántikál az a diagnózis is, a melyet a miniszter úr felhozott. Engedjék meg, hogy alkalmat vegyek magamnak és egy kissé visszatekintsek az elmúlt választási mozgalmakra. Talán némileg jogosítva érezhetem magamat erről beszélni, mert elég alkalmam volt két csáktornyai választásnál a visszaélések egész sorát tapasztalni. (Halljuk!) Az első 1895-iki csáktornyai választáson már határozottan megkezdődött a miniszterelnök iirnak legutóbb is alkalmazott választási módszere. Ott találták fel a csekély korkülönbség s a jelölt nevének idegenajkúak által nem kellő korrektséggel történt kiejtése miatti visszautasítást, az agyonzaklatását a választóknak, hogy megzavarodva szóhoz sem tudtak jutni, ott használták legnagyobb fokban a katonai segélyt. Mindent elkövettek ott, a mi visszaélés, hivatalos erőszak, elnöki önkény és más faktorok által elkövethető; de semmin sem ütköztem meg úgy, mint azon, hogy a pénzintézetek valamennyi néppártinak felmondták a kölcsönt, sőt nem átalották a liberális jelölt nevének a felmondó levélben megemlítésével azzal fenyegetni, hogy ha nem szavaz az illető a liberális jelöltre, a kölcsön meghosszabbíttatni nem fog. Ha már a tőke ragadja magához az alkotmányos jogok gyakorlatát és elkobozza a választási jogot épen azon szegény polgároktól, kiktől a pénzintézet él, mi biztosít bennünket arról, hogy nem fogja-e ez a tőke később az ország létérdekeit érintő közgazdasági és politikai kérdésekben hatalmát ép úgy a maga részére érvényesíteni ? (Felkiáltások a baloldalon: Már megvan!) Mindez mélyen meg kell hogy döbbentsen minden hazáját igazán szerető polgárt. Megtörtént, hogy az utólag érkező néppárti választók elfogattak és elzárattak és csakis a főszolgabíró közbejöttével, miután tudomásukra lett hozva, lettek kiszabadítva, a kormánypárti kordonon belül elzárt helyiségből. S midőn a szegény nép a lehető legnagyobb nyugalommal viselte magát, úgy a választás napján, mint azelőtt, kérdem, mi igazolja a t. túloldalnak azon nyilatkozatát, hogy ezek a felpanaszolt
