Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-23
23. országos ülés 1897. január 13-án, szerdán. SÍ eszközök csak önvédelműl alkalmaztattak a t. túloldal által? Ép úgy mi igazolja épen a t. túloldalon Orley képviselő úr által felhozott azon kijelentést, hogy a hivatali hatalommal való visszaélés, illetve a hivatalos közegeknek befolyása a választásokra szükséges és kívánatos? S mit látunk leginkább? Azt, hogy rendesen a választások terén túlbuzgóságot kifejtő tisztviselőknek ez a túlbuzgóság rendesen takarójául szolgál a közigazgatás terén és más téren elkövetett mulasztásoknak. És hogy ha, t. ház, az ily visszaéléseknél asszisztálá<-úl még a csendőrség is felhasználtatik, kérdem, vájjon nem fog-e később demoralizálólag hatni ezen különben igazán üdvös intézményre az, hogy asszisztencziáúl használtatik fel épen a hivatalos erőszakoskodásoknál ? Sajnos, mélyen tisztelt ház, hogy a lefolyt választásoknál a nép ellenálló ereje diszkreditálva lett, de vájjon csoda-e, hogy 20 évi erőszak és érdekpolitika a polgári erkölcsöket megingatta. Kétségtelen, hogy nagy veszélyt rejt magában a kormánynak és pártjának az aíkotmánynyal űzött ilyen játéka, mely míg egyrészt az erkölcsöket fogja sülyeszteui és lazítani fogja a törvény iránti tiszteletet, az alkotmányba vetett bizalmat megrendíti, a tekintélyt teljesen diszkreditálja s előidézi az erkölcsi csődöt; másrészt méhében rejti az alkotmány mezébe öltöztetett abszolutizmust. Az előadottakban rejlő veszély pedig annál nagyobb, minthogy hazánk többféle nemzetiségek és több vallásfelekezet által lakott terület, hol úgy is egymással szemben állanak az érdekek, és hogy a nemzetiségi kérdésnek ma is akut jellege van, annak oka egyedül a rossz közigazgatásban és a törvényeknek nem mindenkor részrehajlatlan kiszolgáltatásában rejlik. Említés nélkííl nem hagyhatom szintén az előadó úr által hangoztatott azon vádat, hogy a néppárt lázít. Szabad legyen e kifejezést visszautasítanom s az ellen tiltakoznom, hacsak a t. túloldal azt a lelkesedést nem minősíti lazításnak, a mely a mi törekvéseinket és nyilt programmunkat az egész országban kiséri. Kérdem a vádak emelőjétől, volt-e más eszköz rendelkezésünkre, mint épen a szó hatalma? Igenis a szó hatalma és programmunk tisztasága volt az, a mi a népet lelkesíteni tudta. Az fáj az igen tisztelt túloldalnak, hogy a nép átérezte és átértette a mi programmunkat és lelkesedni tudott mellette. Mutasson fel az igen tisztelt túloldal az egész parlamenti időszakban oly momentumot, mint a minőt a néppárt rövid idő alatt felmutatott, hol a népek százezrei lelkesedéssel jöttek össze a népgyűléseken daczára annak, hogy a kormány és közegei mindent elkövettek ezen gyűlések megakadályozására. Pedig ezeket a gyűléseket nem a hivatalos hatalom hozta össze, miként azokat a bizalmi nyilatkozatokat, melyeket a t. túloldal szokott kierőszakolni, a mire leginkább példa volt az egyházpolitikai törvényeknél. Áttérek most, mélyen tisztelt képviselőház, beszédem tárgyára, a mezőgazdaságra, mely téren a kormány is igért reformokat; de vájjon bizalommal lehetünk-e a jelenlegi kormány iránt, mely hatalmi politikájának súlypontját a tőkébe helyezi ? Pedig a nemzeti erő, a mely hazánkat ezer évig fentartotta, a mezőgazdaságban rejlik, nem pedig a tőkében, a melyre a kormány baszirozza az ő exiztencziáját. Kérdem, mélyen t. ház, vájjon volt-e előrelátással kormányzatunk az általános nemzetközi jellegű okok hatására és ellensúlyozására? A magyar kormány az ország mezőgazdasági érdekeit a kereskedelmi szerződések megkötésénél teljesen figyelmen kívül hagyta; már a Németországgal, Svájczczal és Olaszországgal kötött szerződések fedetlenül hagyták a mezőgazdasági érdekeket. Leginkább elhanyagolta ezt azonban a Romániával, Szerbiával és Oroszországgal kötött szerződéseknél, a mikor már nemcsak passziv irányban, hanem aktív irányban is megkárosította az országot. Ugyanis legfontosabb fogyasztási piaczunk Ausztria levén, melynek épen e czélból az ipar terén nagy engedményeket tettünk és épen ez a piacz sem lett szerződések útján megvédelmezve. Nem akadályozták meg ugyanis azt, hogy Románia és Oroszország mezőgazdasági terményei az osztrák piaezra ne hozassanak. Sőt az sem lett meggátolva, hogy ezen termények behozatalát maga az osztrák kormány tarifa-kedvezményekkel elő ne segítse. Azonban ha hajlandók vagyunk is, mélyen tisztelt ház, az e téren felmerült mulasztásokat a szerződések megkötésének tulajdonítani, annál szigorúbban kell itélnéznünk a kormány mulasztásai felett azon a téren, mely speczialiter mezőgazdasági érdekeinket érinti. Rideg közönynyel nézte a kormány évtizedeken át, miként nehezedik meg az idő járása a magyar mezőgazdaság felett és míg igen sokszor kicsinyes jellegű, a magán-szférák körébe tartozó dolgokra nagy figyelmet fordított, a mezőgazdaságot saját sorsára hagyta. A gyáripar emelése —• ez volt a jelszó két évtizeden keresztül s ennek hozott meg a kormány minden áldozatot, míg mezőgazdaságunkat, mely a nemzetet egy ezredéven át táplálta, figyelmen kivűl hagyta. Mi szükséges tehát, igen t. ház, első sorban? Szükséges radikális intézkedés a mezőgazdaság terén; szükséges, hogy a mezőgazdaság jövedelmezősége szempontjából az újítások egész 7 *
