Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-22
22. országos ülés 1897. janttár 12-én, kedden. :U, valósággal adóznak. Mert ha csak annyit fizetnének, mint a mennyibe a vitel kerül, ha csak az önköltséget fedeznék, akkor 111 millió forint maradna az ország lakosságának a zsebében, a mi most kimegy és az állam kincstárába foly, tehát adó lesz belőle. Ez már tökéletesen elvitázhatatlan dolog. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De többet is mondok. Hogyha a vasutak és gépgyárak nagyot jövedelmeznek, azok mindenesetre oly jövedelmet adnak, mely ha nem az államé lenne, hanem privát társaságoké, e társaságok ezen óriási jövedelemért nagy adót fizetnének az államnak, ez adót pótolja az utazók, küldők vagy vevők által fizetett többlet, mely a jövedelmet adja. (Igaz! Úgy van! a szäsö baloldalon.) A mi a gépgyárakat és a többi állami üzemeket illeti, azokra nézve megjegyzem, hogy nagyon kétesnek találom, hogy helyes dolog-e az, ha az állam veszi kezébe bizonyos iparágaknak űzését, mert ezáltal lehetetlenné teszi azt, hogy ezen iparágakat magánemberek űzzék és kizárja a privát emberek versenyének lehetőségét. Azt belátom, hogy Magyarországon az állam helyes dolgot cselekedett, midőn bizonyos iparágak meghonosításáért és nem létező iparágak beültetéséért gyárakat és üzemeket alapított, de mikor ezen gyárak és üzemek folytán ugyanazon iparágak meghonosúltak és más hasonló gyárak keletkeztek, akkor az állam helyesen cselekednék, ha eladná .gyárait és üzemeit magán vállalatoknak, hogy ne zavarja ez iparágak természetes fejlődését az országban, és áttérne a bevett tőkékkel más, még nem honos iparágak meghonosítására. (Helyeslés a szélsőbal felöl.) Hiába magyarázza azt a t. előadó úr, hogy a költségvetés csak e.gj része terheli az adózót, az nekünk nem vígasz, ha azt látjuk, hogy a fenmaradó rész mily veszéiyeseu nyomja a közvagyont; ennek egyik jelét maga az előadó úr mutatta ki, mikor megjegyezte, hogy az egyenes adókban 35 millió hátralék van; a teher nyomasztó voltának megítélésére egy más kulcsot adott nem sok nappal ezelőtt Barta Ödön, pártunk érdemes tagja, mikor igen alaposan kimutatta, hogy Magyarországon a földbirtok most már fele értékének erejéig van megterhelve ; én hozzá teszem, hogy csupán a tényleges adósság, a mely a magyar földbirtokot terheli, 618 millió forintot tesz ki, a mi óriási arány, tekintve, hogy az egész földbirtoknak értéke körülbelül 5000 millió forintot tesz ki. Az említett tényleges. adósság 25 év előtt csak 128 millió volt és így most megötszörösödött, csaknem meghatszorosodott, bizonyosan nem általános tékozlás folytán. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nemcsak a magyar belügyekben jelentkeznek e szomorú tünetek, hanem jelentkeznek a közösügyek költségeiben is. így 1868-ban a közösügyek 107 milliót vettek igénybe, 1896-ban már 157 milliót. Ha tehát kiszámítjuk az arányt, azt találjuk, hogy az a 3l'4í0 0 /o, melylyel most járulunk a közösügyes költségekhez, 46°/o-os hozzájárulást képvisel már azon összeghez mérten, mely akkor terheli a két országot, mikor a közös ügyek megtermettek. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy másik tétel van a költségvetésben, mely állandó aggodalmat szül bennem és pártunkban : ez a nyugdíjak folytonos emelkedése. A nyugdíjak már 8 millió 350 forintra rúgnak évenkint; és bár tény az, hogy a nyugdíjakat bizonyos törvények szabályozzák, de tény az is, hogy minduntalan egészen munkaképes emberek nyugdíjaztatnak, isten tudja mi okból, (Igaz! Úgy van! a szélsőbal felől.) még olyan férfiak is, kik egyik vagy másik minisztériumnak valóságos díszére váltak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal felől.) Még egy más dolgot kell felemlítenem mielőtt felszólalásomat bevégezném, (Halljuk! Halljuk! a szélső balfelöl.) azt, hogy sem én, sem pártom nem helyeselhetjük azt a rendszert, melylyel a költségvetést meg szokta állapítani a kormány, úgy, hogy mindig óriási meglepetéseket ad a zárszámadások alkalmával. Azt szoktuk látni, hogy a bevételek ötvenhatvan millióval többre rúgnak az előirányzatnál és a kiadások szintén többszörös tíz millióval emelkednek ; ezt nagyon helytelennek tartom, mert a bevételeket és kiadásokat úgy kellene előirányozni, hogy ne legyenek meglepetések a zárszámadásokban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én annak egy eseppet sem örülök, a mit az előadó űr említett, hogy tudniillik a múlt év első kilencz hónapjában csupán egyenes és fogyasztási adók czíinén nyolcz millióval több folyt be az előirányzatnál a kincstárba, mert ha többet adnak az adók, mint a mi előirányozva volt, ebből annak kellene következni, hogy szállítsuk le az adókat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az az ország, mely igazán helyesen gazdálkodik, mint például Anglia, folyton azt teszi, hogy ha bizonyos adók állandóan többet adnak, mint a mennyi előirányozva volt, azokat leszállítja. Ezt kellene nálunk is tenni, mert a mint a magán embert, ha több pénzt talál zsebében, mint a mennyit előre látott, arra ösztönzi e tény, hogy többet költsön: úgy a kormányok is, ha többet vesznek be, mint a mennyit előre láttak, többet is költenek, a nép pedig véres verejtékével adózik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek, t. ház, a főokok, melyek miatt pártom nevében nem fogadhatom el a költségvetést; 6*