Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-22
34 22. országos ülés 1897. január 12-én, kedden. hogy a 67-es alapnak köszönhető-e, hogy huszonöt év előtt csak 3,500.000 darab sertés volt az országban, ma pedig 6,900.000 darab a sertések száma? Ez már csak nem a 67-es alapnak köszönhető. (Nevetés a szélső baloldalon.) Ezek a példák, melyeket felhoztam, mind azt mutatják, hogy Magyarországon a közvagyon nagyon emelkedett ugyan, de csak azon okok következtében, melyeknek a 67-es alappal semmi köze; gyarapodtunk, igenis, mert Magyarországon a közművelődés emelkedett; gyarapodtunk, mert a tizenkilenczedik század szelleme Magyarországon is elterjedt; gyarapodtunk, mert a közlekedések megkönnyebbültek és megszaporodtak az országok közt, tehát Magyarországnak közlekedése a művelt nyugattal megszaporodott és a nyugat szelleme áthatolt Magyarországba. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ugyanezt kellene mondanom a szellemi fejlődésről. Kérdem, vájjon a 67-es alapnak köszönhető-e az, hogy a tudományok terén minden egyes tudományos szakmában vannak jeles tudósaink, a kik a külföldnek is becsületére válnának? talán a 67-es alap teremtette bennünk ezt a tudományt? Azt hiszem, hogy nem; (Derültség a szélső baloldalon.) megteremtette tudósainkban a tudományt az, hogy megértek emberi létüknek méltóságára és meggyőződtek arról, hogy egy ember és nemzet csak annyit nyom, a mennyit tud és a mennyivel bir. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Azt merem állítani, hogy a 67-es alap nemcsak nem mozdította elő haladásunkat, de korlátozta, hátráltatta ezt, (Igaz! Úgy van! a szélső' baloldalon.) akadályozott bennünket és nem elősegített. Kétségtelen tény az, hogy oly országban, a melyben az ipar nem fejlett, ha tért engedünk egy régóta fejlett ipar szabad mozgásának, akkor a fejletlen ország iparának fejlődése lehetetlen. Ezt senki nem tagadhatja, a ki a politikai ökonómiáról legtávolabbról is fogalommal bír; azt pedig lehet tagadni, hogy a tizenkilenczedik századbeli Európának teljes közepén egy oly ország, mely földművelő ország marad mindig a megfelelő iparfejlődés nélkül, ily ország előbb-utóbb tönkre megy. Ki lehetne számítani, ha vizsgáljuk azon angol ankétek konklúzióit, a melyeket kiküldött az angol kormány Amerikába azért, hogy megvizsgálják a búzatermelés árának csökkenése okait; ki lehetne számítani, mondom azt, hogy mikor jutunk el arra a pontra, a mikor Magyarországon a búza, mely főterményünk, többé termelhető nem lesz és oda fogunk jutni, hogy csakis az fog termelhetni, a ki vagy maga eszi meg terményeit, vagy állataival eteti meg, de a ki a termékeket eladni lesz kénytelen, az többé a levert árakon termelni képes nem lesz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Olyan rendszer, mely Magyarországot arra kárhoztatja, hogy örökké földmívelő ország legyen, e rendszer örökös páriaságra kárhoztatja hazánkat, mert a tizenkilenczedik század végén, a kellő iparral nem biró és főleg földművelő ország a nemzetek versenyében örökké hátra fog maradni, és mint pária fogja oly áron, a milyet adni méltóztatnak majd érte, szolgáltatni ki szerencsésebb nemzet-társainak azt az anyagot, melyet nagy nyereséggel ezek feldolgoznak. Az a rendszer, a mely Magyarországot erre kárhoztatja, nem lehet hasznára, hanem kárára van Magyarország fejlődésének. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Eltérve most a politikai konszideráczióktól, rá fogok mutatni egynehány pénzügyi okokra, melyek miatt én, és azon párt, a melyhez tartozom, nem helyeselhetjük és nem fogadhatjuk el az előterjesztett költségvetést. Visszatekintek a multakra azért, hogy: kiemeljem, mily óriási hanyatlás van Magyarországon a közszellemben akkor, midőn az utolsó 30 évben: 1868 ban még olyan dolog volt lehetséges, hogy a pénzügyi bizottság 5,847.000 frttal szállította le a kormány előiránj^zatát, most pedig soha egy krajczárral sem módosítják a pénzügyi bizottságok a kormány előirányzatait. A pénzügyi bizottság e hajlékonysága folytán szépen emelkednek is az állam költségei; így például 1868-ban a költségek kerekszámban Í30 millióra rúgtak, most pedig 475 millióra rúgnak; 30 év alatt tehát óriási nagy a szaporodás. Erre nézve a t, előadó úr egynehány üres megjegyzést tett, de, hogyha megengedi, igyekezni fogok megjegyzéseiből néhányat valódi értékére leszállítani. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta az előadó úr, hogy olyan kiadások, a melyek nem terhelik tulajdonképen az adózókat, 52°/o-át képezik az egész költségvetésnek. Felhozta erre mint példát azt, hogy a vasutak és gépgyárak 111 millióval figuráinak a költségvetésben, a mire nézve azt mondta, hogy nem terheli e tétel az adózókat. Hát, t. előadó úr, engedje meg nekem azt a megjegyzést, hogy az az ember, a ki utazik, a jegyét meg is fizeti, és az, a ki valamit küld a vasúton, a küldeményért vitelbért fizet. Hegedüs Sándor előadó: De nem fizeti adóban! Kossuth Ferencz: Közvetlenül igen, mert az államnak fizetek önköltségnél nagyobb összeget, melynél ha kevesebbet fizetnék, a különbség a zsebemben maradna. Engedje meg, hogy kifejtsem eszméimet. (Halljuk! Halljuk!) Ha a vasutak jövedelmet hoznak az országnak, az annak a jele, hogy többet fizetnek az utazók és a küldők, mint a mennyi költségbe kerül az ö és az ő tárgyainak a vitele, tehát