Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-22
22. országos filés 1897. január 12«én, kedden. 38 gyarok érdeke az,hogy nyers terményeiket mentől drágábban adhassák el. Itt is felmérői tehát a folytonos ellentét a két érdek közt, de felmerni minden egyes vámszerződésnél is, mert az osztrák érdek igyekszik érvényre jutni és minthogy erősebb, a magyar érdeket mindig elnyomja, és ezt már mint jogot követeli és annyira jutottunk, hogy az osztrák, saját erejének érzetében, már felháborodik még annak gondolatán is, hogy a magyar ellentállásra gondol és igyekszik álláspontját megvédeni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Az összecsatoltság, a melyben Ausztriával sínylődünk, hátráltatja Magyarországot abban, hogy folytassa azt az üdvös véd vámpolitikát, melyet az egész világon minden más országban annyira folytatnak, hogy például a világ két nagy reszpublikájában, Francziaországban és az Egyesült-Állam okban épen ezen politika vezetői Mélrne és Mac Kinley jutottak a kormányok élére; mi pedig, — kik gyengék lévén, a védvámokra még nagyobb szükségünk lenne, — kénytelenek vagyunk eltűrni, hogy a magyar piacz nyitva maradjon az idegen verseny előtt azért, hogy terményeink árát leverje az osztrákok érdekében. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nemcsak az anyagi téren, hanem a politikai téren is folyvást nyilvánulnak ez ellentétek a két állam közt. Az osztrák államnak tendencziája mindig nagyhatalmi állásra vágyódás, a magyaré szükségszerfíleg az, hogy ne terjedjen, de tartsa meg e kedves hazát, melyért annyit véreztek őseink. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az osztrák külpolitika folyvást nyugat felé van irányulva, még a mostani uralkodó is több véres háborút viselt a nyugati politikába való beavatkozás kedveért, és több nagy vereséget szenvedett e miatt Ausztria; a mi érdekünk pedig kelet felé irányozni figyelmünket, nem hódításért, de hogy az ott fejlődő államokat megerősítve, ezekben barátokat és szövetségeseket leljünk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De annyira megy ez az ellentét, mely a két állam érdekei közt van, hogy még a véderő nemére is kiterjed, így az osztrák hadsereg inkább a támadásra van szervezve, a mi vederőnknek pedig az önvédelemre kellene előkészülni, de ebben meggátol az osztrák bizalmatlanság és gyanakvás; pedig Magyarország hódító hadviselést nem akar, hanem meg akarja tartani ezt az országot igj, a hogy megszerezték számunkra őseink. (Élénk helyeslés a snéhő baloldalon.) De még a korona is ferde helyzetbe juthat a 67-es kiegyezés folytán; mert ha tény, a mint tény, hogy az osztrák és magyar állam érdekei sokban összekocczannak, teljes lehetetlenség az, hogy ugyanaz a fejedelem mindakét összekocezanó érdeket kielégítse, és így, egész tiszKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. II. KÖTET. telettel és hódolattal legyen mondva, vagy nem lehet hogy jó magyar király, vagy nem lehet hogy jó osztrák esászár legyen, mert ez emberi lehetetlenség. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) íme, tisztelt ház, a 67-es alap hátrányai, melyek a két állam mindennapi életében folyvást nyilvánulnak. De van a 67-es alapnak egy másik nagy hátránya, az, hogy Magyarország e kiegyezéssel törvényszerííleg feladta olyan jogait, melyeket azelőtt törvényszerűen soha fel nem adott; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) pedig nagy igazság az, hogy nemzetek csak öngyilkosok lehetnek jogfeladásokkal, de önérzetes nemzeteket meggyilkolni nem lehet. Magyarországnak vigyázni kell tehát arra, hogy természetes jogait soha, de soha véglegesen fel ne adja. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tevékenységünk czélja épen az, hogy ily jogfeladásba a nemzet — egy nagy része legalább — soha bele ne nyugodjék, mert a mit egy nemzedék feladott, azt egy másik nemzedék visszaszerezheti (Éljenzés a szélső baloldalon.) és joga van minden nemzedéknek arra. hogy visszaszerezze a hazának azt, a mit egy előbbi nemzedék megfogyatkozásai közt feladott. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Azt mondják politikai ellenfeleink, hogy a 67-iki kiegyezés óta óriási az országban a fellendülés úgy anyagi mint a szellemi téren. Ez mindenesetre így van, és ezt tagadni nem lehet. de nem is volna szabad a hazafias magyar embernek, ki büszke hazája haladására. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csakhogy mikor ellenfeleink ezt a fellendülést a 67-es alapnak tulajdonítják, akkor abba a fallácziába esnek, melyet a logikában »non eausa pro causa«-nak neveznek; mert nem a 67-es kiegyezés következtében van hazánkban a fellendülés, hanem a 67-es alap daczára. Ezt néhány példával a t. ház engedélyével illusztrálhatnám. (Halljuk!) Kérdem, vájjon a 67-es alapnak köszönhető-e, hogy az utolsó 25 év alatt a learatott területek 2 1 / 4 millió hektárral emelkedtek? Mindenesetre nem, hanem a földmívelők munkássága emelkedésének, a polgárosodás terjedésének, az értelmiség növekedésének, egy szóval azon haladásnak, mely a tizenkilenczedik század végén minden téren észlelhető az egész polgárosodott világon. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá kérdem azt, hogy a 67-es alapnak köszönhető-e, hogy például míg a búzaterület nagysága 60 százalékkal emelkedett az elmúlt huszonöt év alatt, addig az ország összes búzatermelése 180 százalékkal emelkedett, tehát háromszor annyival emelkedett, mint a búzával bevetett területek nagysága. Ez nem a 67-es alapnak köszönhető, de a jobb mívelésnek. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Végre, hogy még egy példával éljek, kérdem,