Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-22

22. országos ülés 1897. január 12-én, kedden. 27 vannak adónemeink, — különösen a kereseti adónak első és második osztályára hivatkozom — a melyekben különösen szerepeinek nemcsak a hátralékok, de maguk a leírások is, behajthatlanság czímén, és e tekintetben rendkívül érdekes az a tapasztalás, a mit nemcsak a vidéken, de itt a fővárosban is tettünk, mert azt nem lehet tagadui, hogy még ezen osztályoknak is kereseti forrása, például az első osztályú kereseti adó tekintetében a fővárosban elég kedvező, és mégis, ha nézzük a főváros adófejlődését, azt, tapasztaljuk, hogy minden adónemben és minden klasszisban a kereseti adónál is nagyon szép fejlődés van, de az első osztályú kereseti adónál teljes stagnáczió van, daczáia annak, hogy itt minden, az építkezési munka és a lakosság forgalma nagy mértékben arra indikál, miszerint ezen osztályoknál is nagyobb szaporulatra a népességben és nagyobb adó bejövetelére lehetne számítani. Ez eléggé intő példa arra, hogy az adók ezen része reformra szorul. Ezzel kapcsolatosan tehát még egy pontot kívánok felvetni, mielőtt konkludálnék e kérdésben, és ez az, hogy az állami adók rendes befizetése az utóbbi évtizedben nagyon szépen fejlődött. Tudom én, t. ház, és ebből titkot nem csinálunk, hogy a kényszernek is befolyása van erre, mert az iskolázottabb adókezeiés, a tökéletesebb szervezet és jobb nyilvántartás e tekintetben biztosabb eszközöket szolgáltat a kormány és a hatóságok kezébe. De kétségtelen az is, — és ezt adattal is képes vagyok bizonyítani — hogy az önkéntes pontos adófizetés nagy mértékben fejlődött az országban, és ezt nemcsak arra viszem vissza, a mi a legnagyobb részre általában határozottan áll, hogy tudniillik a fizetési képesség is nőtt, de egyúttal arra is, hogy a szokások e tekintetben már előrehaladottabb államok szokásaihoz nagy mértékben közeledtek, úgy, hogy ha valaha valaki meg fogja írni erről az országról azt, a mit a franeziák »moeurs finaneiéreä«-nak neveznek, . . . Horánszky Nándor*. Nem »meure«, hanem »bőr«-! (Derültség.) Hegedüs Sándor előadó: . . . ezt bizonyára a fejlődésnek &gy fényes pontjaképen fogja megjelölni. Bizonyítja ezt az is, hogy a késedelmi kamatok és végrehajtási illetékek czímén a bevételek csökkennek. Mit tesz ez? Azt, hogy nem késlekednek már az adózók oly mértékbe.! a fizetéssel, mint régebben, és míg régebben a magyar embernél a fizetés tekintetében utolsó helyen volt az állam, most azt hiszem, nagy mértékben elő van léptetve. Ennek daczára sem hallgathatja el a pénzügyi bizottság azt a követelményt, hogy az adóreform elkerülhetetlen és sürgős. Nemcsak ezek az adatok, hanem sok más adat és az általános tapasztalás bizonyítja, hogy egyenes adórendszerünkben rendkívül sok hiba és hiány van. Tudom, t. ház, hogy a nemzetgazdasági irodalom legújabb fejlődésében az az iskola, mely szoczialisztikus tendencziáktól van áthatva, arra az álláspontra helyezkedik, hogy az állam az adó útján markoljon bele a vagyoni viszonyok körébe is, és a különböző osztályok vagyonossági viszonyai közt bizonyos kiegyenlítés idézzen elő. Ily radikális álláspontra én nem helyezkedhetem. De azt hiszem, a mai kalturviíágban minden adórendszertől, és így a miénktől is meg lehet követelni, hogy egyfelől ne rontsa a megélhetési viszonyokat, másfelől ne rontsa az erőarányokat. Mert az, hogy egyes exisztencziákat veszélyeztessen és egyes rétegeket jobban nyomjon, mint másokaf, ez már sem az igazsággal, sem a méltányossággal meg nem egyezik. És az állami jövedelmek fejlődését is akadályozza. Abból nem szabad titkot csinálnunk, hogy adórendszerünknek sok része van, a mely ebbe a hibába esik. Még egy tényezőre kell hivatkoznom, mely államháztartásunk felduzzasztására, habár ideiglenesen, lényeges befolyást gyakorol: és ez a valuta-rendezés, tudni illik a fémbeszerzés és pénzverés czímén 77 millióval duzzadt az államháztartás. Természetes, hogy a ki betekintene ebbe a növekedésbe és felkiáltana, hogy menynyire nőttek a szegény nép terhei, nagyon csalódnék. Ebben a költségvetésben már csak egy és 3

/4 millió fordul elő ezen a czímén. De azt is ki kellett emelnem azért, hogy jelentésem kapcsán kinyilatkoztassam a t. háznak, hogy a kormány a valutarendezés terén egyáltalában nem szándékozik halasztást előidézni, hanem ellenkezőleg dolgozik a tekintetben és a kormányok közti megállapodások érteimében a képviselőháznak rövid időn alkalma lesz meggyőződni arról, hogy e tekintetben a rendezés mily mértékben halad és mily kilátással bír. Fontos kérdések fognak itt felmerülni, melyeket a pénzügyi bizottság jelentésében csak felemlít, melyeket én is itt csak érintek, példäú! a kurrens-ezüst kérdése, a kisebb bankjegyek kérdése, a bankkérdés, továbbá a koronaszámítás behozatala és más ily kérdések, melyeket csak akkor fogunk megvitatni, mikor érdemleges formában konkrété előttünk fognak lenni. Mindezek oly kérdések, a melyekről a közvéleményt tájékoztatni kell, melyeket tisztázni kell. De van még egy pont költségvetésünkben, a melynél fogva lényeges változás van ebben az előirányzatban, és a melyre szintén felhívom a í. ház figyelmét. És ez az úgynevezett tárczaadósságok kérdése. Mint méltóztatnak tudni, az egyes miniszteri tárczában különböző a:apókból 4*