Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-22
26 22. országos ülés 1897. január 12-én, kedden. fejlődésnek az a része, a mely új vidékek megnyitásával, írj forgalmi czikkeknek és oly piaczok nak bevonásával áll kapcsolatban, a melyek eddig a forgalomba nem juthattak, most már fokozatosan az emelkedésbe, mint tényező nem fog esni, mert be van vonva és igy csak a fejlődés egészségéé, nemzetgazdasági alakulásának azon emelkedésére számíthatunk, a mely sokkal kisebb mértékben mutatkozik. így tehát ne méltóztassanak csodálkozni, hogy most az előirányzatban egyik évről a másikra a postajövedelem csak 5 százalék, vagy az államvasutak személyforgalmi bevétele csak 4 százalék és egy frakta, vagy a teherbevétel csak 3"6 százalék emelkedéssel szerepe], mert realiter és a valószínűség szerint komolyan számítani arra, hogy magasabb emelkedési százalék mutatkozzék, most már nem lehet. Ebből mi következik? Az, hogy ezen a téren nekünk egyfelől a fedezet előirányzásánál nagy óvatossággal és szigorral keli eljárnunk, másfelől ebből valami rohamosan emelkedő fedezetre a tiszta jövedelem tekintetében nem nagy mértékben számíthatunk a jövőben. És hogy ezek a dolgok mennyi gondot adnak más országokban is, csak egy példára hivatkozom. Ott van Poroszország, a mely mindig előttünk ment és ép oly rendszeresen folytatta pl. a vasutak államosítását, mint mi. És mit tapasztaltak Poroszország költségvetésében? Bizony ott, noha a vasút pluszokat adott éveken át, egy pár év előtt beállott a visszaesés is, úgy, hogy Poroszország pénzügyminisztere arra a gondolatra jött, hogy a visszaesés ezen bekövetkezése ellenében megóvja az államháztartást, és most dolgoznak egy kompenzaczionális kasszának létesítésén, egy bizonyos összegnek — gondolom 80 millió márkának — kiszakításán, a mely fedezetűi szolgálna, ha ezen jövedelmek kisebb emelkedést mutatnak, nehogy az államháztartás ezen a téren meglepetésnek legyen kitéve. Méltóztatnak tehát látni, hogy mekkora óvatosságot igényel ezen dolgoknak kezelése, tisztán pénzügyi szempontból is. Mennyivel nagyobbat kivan az, hogy egyáltalában a közgazdasági érdekeket, másfelől a társadalmi tevékenységet fejleszszük ugyan, de meg ne bénítsuk. Az államnak némely téren pl. az ipar és főkép a gyáripar terén kifejtett tevékenységének bizonyos korlátai kell, hogy legyenek, különben a magántevékenységet bénítjuk meg. Igen szép feladata voit a magyar államnak ezen a téren, mert oly iparágakat honosított meg állami eszközökkel, a melyeket a magyar társadalom gyengeségénél fogva az előbbi években meghonosítani nem lett volna képes. Úttörő volt bizonyos üzletágak meghonosításában, de azért nem szabad itt az extenzivitásban messzire menni és azt hiszem, hogy bizonyos jelenségekre kell ügyelnünk a tekintetben, hogy itt a kellő' korlátokat szem előtt tartsuk. Tehát nemcsak pénzügyi szempontból, de közgazdasági szempontból és társadalmi szempontból is vannak itt problémák, a melyek figyelmünket megérdemlik, a melyek még megoldva nincsenek. A fedezetnek az a része, a mely már a szorosabb értelemben vett régi felfogás szerinti állami bevételeket illeti, nevezetesen az egyenes adók, a fogyasztási adók, illetőleg bélyegek és a többi bevételek ebben az előirányzatban, a mely a t. ház előtt van, a zárszámadások tanúsága szerint kellő szigorral vannak előirányozva s ennek következtében azt hiszem, hogy még kedvezőtlen gazdasági viszonyok között is, ha nem nagyon kedvezőtlenek, betartható az előirányzat Ennek illusztrálására egy pár példát voltam bátor a pénzügyi bizottság általános jelentésében felhozni és így a t. házat ezzel nem untatom, de két adatot még kiegészítésül felhozok a t. háznak, tudniillik az egyenes adók, a közvetett adók, a dohány és az illetékek, ez a négy jövedelmi forrás a 97-iki előirányzatban I8Y2 millióval vau kevesebbre téve, mint a mennyi tényleg 95-ben a zárszámadás szerint bejött. Azt hiszem tehát, hogy e tekintetben elég szigorral járt el az igen tisztelt pénzügyminiszter úr; sőt hogy egy újabb adattal szolgáljak a t. háznak, a múlt év, az 1896-iki év 11 első hónapjában tisztán az egyenes és a fogyasztási adók terén nyoícz millióval jött be több, mint a mennyi a 97-iki előirányzatban ezeken a czímeken elő van irányozva. Azt hiszem tehát, hogy a midőn így a főbb jövedelmi ágak bírálatának kritériumát adtam, eleget tettem azon kötelességemnek, hogy meggyőzzem a f. házat, hogy minden aggodalmam és fentartásom és óvatosságra, figyelmeztetésem mellett is joggal hihetem, hogy a költségvetés előirányzata a fedezeti részében elfogadható. De nem szabad szemet hunynunk az előtt, hogy vannak még észleletek e tekintetben, a melyek nem mutatnak egészen kedvező fejlődéit. Nevezetesen kétségtelen az, hogy az egyenes adók hátraléka az 1895-iki zárszámadás szerint még mindig 35 millió. Kétségtelen az, hogy minden évben 2—3 millióra megy a leírás, még pedig ebből körülbelül 1 — l 1 /^ milliót tesz az elemi csapások által okozott leírás, a mi természetesen előre nem látható, de egyúttal előfordul körülbelül l 1 ^ —1 3 /4 millió — mindig csak átlagban beszélek — a mi behajthatatlanság czímén iratik le, a mi mindenesette oly jelenség, a mivel régebben persze nagyobb mórtékben találkoztunk, de a mi, hogy most is megvan, még pedig ily jelentékeny mértékben megvan, mindenesetre a közvéleménynek kellő figyelmét érdemli, annyival inkább, t. ház, mert
