Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-22

22. országos illés 1897. január 12-én, kedden. 25 haszonnal természetesen, de e nélkül is el lehet képzelni még egy jogi és kulturállamot is, a minthogy például Angliában csak a legutóbbi időben vette át az állam ezt a szolgálatot. A negyedik csoport a kincstári birtokok és a selyemtenyésztés. Az államnak ezek körüli működése 50y2 millióra megy. Roppantul növeli a költségvetést, de az adózók terhével és foglalkozásával semmi összeköttetésben nem áll, sőt ellenkezőleg, azt lehet mondani, hogy ez a foglalkozás, melyet ezen birtokok nyújtanak, vagy maga a selyemtenyésztós, nem terhet, hanem nemzetgazdasági erőt képvisel az állam működése következtében az adózók számára. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Az állami erdők, a lótenyész-intézetek és ménesgazdaságok együtt 13 milliót tesznek ki. Ez is gazdasági működés, mely természetesen rendkívül elősegíti a haladást és a nemzet gazdasági fejlődését, de tagadhatatlan, hogy el lehet képzelni az államot, minden még a modern fogalmak szerinti attribútumaival is, a nélkül, hogy az államháztartásnak ezek kiegészítő részét képeznék. És végre, van egy nagy tétel: az államvasutak és gépgyárak, melyek együttvéve 111 millió összeget képviselnek bruttó az államköltségvetésben, s a melyek, azt lehet mondani, az államnak egy magánüzelme, magángazdálkodása. Itt az állam, mint forgalmi szolgáltatásokat teljesítő és mint gyáros lép fel. Szükségből és kényszerűségből, valamint közgazdasági érdekekből vállalkozott ezekre a feladatokra nálunk, hogy forgalmi hálózatunkat konszolidálja és a nemzetgazdasági tényezőknek és érdekeknek megfelelőbbé tegye; valamint az a nagy gyári foglalkozás, melyet a. gépgyárakban kifejt, szintén ily fontos nemzetgazdasági érdekek által van indokolva. De nem lehet állítani, hogy egyáltalában ezekkel a foglalkozásokkal szorosan véve állami kötelességet teljesítene. Horánszky Nándor: Csak kartell eket csinál! Hegedüs Sándor előadó: He közvetve határozottan az állam gazdasági fejlődését mozdítja elő, és pedig oly téren és mértékben, a mely téren és oly mértékben, a hol és a melyben a társadalom a maga erejénél, illetőleg inkább gyengeségénél fogva ezekre a feladatokra képes nem lett volna. íme, t. ház, ha csak ezeket a csoportokat veszem, ezek együttvéve 246 milliót tesznek, tehát azon nagy összegnek, a mely államháztartásunkban bruttó kifejezést nyer, 52°/o-t, úgy, hogy a többi feladatokra, mindazon bevételekre, melyeket az állam, mint ilyen, a maga polgáraitól szolgálmányaiuak és feladatainak fejében jogosan szed, az összes adók- és illetékekre köz vetett és közvetlen jövedelmekre összesen 229 KÉPYH. NAPLÓ. 1896—1901. II. KÖTET. millió marad, tehát l8°/o-a azon nagy budgetnek, a mely most a t. ház előtt van. Bátor leszek még később egy pár körülményre reá térni beszédemben, a melyek szintén jellemzik háztartásunkat. E csoportokkal csak azt akartam bebizonyítani, hogy mik a főokai azon nagy felduzzadásnak, a melyet államház tartásunk az utóbbi másfél évtized alatt felmutat; és bebizonyítani azt, hogy nem annyira az adózók terhére esik mindez, mint inkább oly foglalkozások és üzemekre, a melyeknek intenzív és extenziv művelése következtében az állam a közönségnek nagy szolgáltatásokat teljesít, egyúttal azonban ezáltal nagy költségekkel és koczkázattal összekötött ténykedést fejt ki, melynek jellemzésére szintén rá fogok térni. És pedig, hogy e pontnál megállják, kötelességemnek ismerem rámutatni arra, hogy államháztartásunk ezen részei — azt lebet mondani — annak üzletszerű alkatrészeit képezvén, úgy szólván konjunkturális alkatrészét is képezik annak; a mi azt teszi, hogy ezen nagy összeg és az abban kifejezésre jutó nagy jövedelem, az államnak ezen bruttó-bevételei mint konjunkturális jövedelem az összes, nemcsak nemzetgazdasági, de nemzetközi viszonyokkal is összefüggésben van, részben a forgalommal, részben az árakkal és egyúttal a társadalmi helyzettel, a gazdasági viszonyokkal, s ennek következtében tehát nagyon nagy csalódásnak tenné ki magát az ország közvéleménye, ha látván a duzzadást ebben a részben is és főleg ebben a részben, azt hinné, hogy itt oly fejlődés előtt állunk, melynek végtelensége következtében költséges feladatokra vállalkozhatunk, mert ime azokra a fedezetet ezen bőséges források szolgáltatni fogják. Bátorkodom figyelmeztetni a tisztelt házat, hogy mindezen dolgok nagy koczkázatnak, tehát nagy hullámzásnak vannak kitéve és ennek következtében az államháztartásban biztos jövedelmeket és fedezetet képeznek ugyan, de nem olyanok, a melyek általában kényszerbefolyás alatt állanak és ennek következtében feltétlenül az állam rendelkezésére állanak tiszta eredményeikben, hanem általában olyanok, melyek semmiféle kényszernek magukat alá nem vetik és mindig az üzemi, forgalmi és társadalmi viszonyokkal szoros összeköttetésben vannak, ennek hullámzásait követik. Ha látjuk az előirányzatokat, e tekintetben már is több jelenségre találunk, a melyek a legnagyobb óvatosságra intenek e tekintetben számításainkban. Mert régebben — jól emlékszem — pl. a posta-jövedelem, vagy a vasúti forgalom növekedését számítottuk 8~10—12 százalékkal egyik évről a másikra. Természetes dolog, hogy most, hogy a hálózat úgyszólván kiépítve és posta- és távirda-intézményünk teljes mértékben kifejlődve van, a 4