Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-33

280 33. országos ülés 1897. január 25-én, hétfőn. közt van ez is, és a melyekről ő maga is mondja, hogy nagy részben jogosulatlan módon, lopás útján kerülhettek — nem mondtam, hogy 8 lopta, de közvetve, tolvaj küldhette neki — az ő birtokába; és minket felhív arra, hogy tánczoljunk vele, olvassuk el vele azokat a leveleket, vegyünk részt benne, kövessük el ugyanazt a — mit mondjak — egyszerűen a magam részéről azt mondom, hogy disznóságot. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van! balfelől.) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy a szabályokat alkalmazni fogom. (Helyeslés jobbfelől.) Justh Gyula: Az ország érdekéről van szó! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Justh Gyula: Hiszen csak nem lehet fátyolt borítani rá! Tisztázni kell ezt a dolgot! Kllbinyi Géza: De azért nem kell gorombáskodni ! MÜnnich Aurél: Nem ilyeü kifejezésekkel ! Elnök: Engedelmet kérek, ne méltóztassanak egyik oldalról a másikra átkiáltani, mert akkor lehetetlen rendet csinálni, a szabályokat alkalmazni. A szabályok mindenekben teljes szabadságot engednek a diskussziónak és a fejtegetésnek ; de a parlamenti illemet szem előtt kell tártaid és a durva sértést tartalmazó kifejezéseket abszolúte kerülni kell. (Helyeslés jobbfelől.) Mindent meg lehet mondani; a szabályok csak azt követelik, hogy parlamenti formában mondassák meg. (Helyeslés.) Tessék folytatni. Ivánka Oszkár: Mondjuk, — nem mindenki köteles annak tartani, — én tisztességtelen dolognak tartom, hogy betekintsek oly levelekbe, a melyek nem hozzám érkeznek, a tulajdonos felkérése nélkül. Én ezt tisztességtelen dolognak tartom. Viszont a miniszterelnök úr felhív minket arra, hogy tegyük ezt meg, tekintsünk bele ezekbe a hozzá érkezett dokumentumokba. Én nagyon sajnálom, hogy rólam a miniszterelnök úr csak annyi véleménynyel van, hogy hozzám ily felszólítást intézhet és én annak nem fogok megfelelni. (Helyeslés balfelől.) Sem én, sem más képviselőtársam, a kik a gentlemanlike gondolkodásban részesek és azt magukénak ismerik, annak, hogy bármily jogtalan és helytelen úton másnak a tulajdonába jutott levelekbe betekintsünk, részesei lenni nem fogunk. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Midőn a miniszterelnök úr mai felszólalásában azt mondja, hogy a levél tartalma — nem tudom mikor, mert ezt nem mondja meg — közölve lett a nemzeti párt több kitűnő tagjával is, megint abba a hibába esik, a mi nála most már nagyon általános, hogy azokat az urakat meg nem nevezi. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Mert nem tudom! Ivánka Oszkár: És igy senki sincs abban a szerencsés helyzetben, hogy védekezhessék. Én már gondolom, hogy kikre vonatkozik, és tudom is, hogy egyeseknek ezek közül nem lett ez a levél megmutatva. Különben akárhogy áll is a dolog, méltóztassék a miniszterelnök úrnak őket megnevezni, hogy az illetők azután felismerhessék, hogy ki a levél megmntatója, vagy tiltakozzanak ellene. De ha megmutatták is, ki követte el a hibát? Nem az, a kinek megmutatták; mert hiszen, ha valaki hozzám jön, hogy olvassak el egy levelet, én addig, a míg abba bele nem tekintek, nem tudhatom, követek-e el helytelenséget, ha elolvasom ; mert azt gondolhatom, hogy a ki nekem prezentálja, jogosan jutott annak tulajdonába. Hogy ki volt, a ki az illető uraknak megmutatta, azt ismét nem tudom. Ügy látom a miniszterelnök úr mai felszólalásából, hogy ő a Budapesti Napló szerkesztőjét tartja annak, meglehet, hogy tévedek. Ám ha Vészi úr tette, ha ő helyesnek tartja, nem tartozik rám, nem akarok vele foglalkozni, semmi közöm az ő egyéniségéhez. Ha pedig helytelennek tartja, nem tudom, felhatalmazta-e a miniszterelnök urat, hogy azt a kijelentést megtegye, hogy ő ilyeneket cselekedett, vala mint azt sem tadom, mert a miniszterelnök úr ma nem mondta meg, hogy Vészi úr azzal a megbízással adta-e át a levelet, hogy annak tartalmát közzé tegye. De ha így adta volna is, ez az o hibáját semmiképen sem kisebbíti és ez csak a vétségben részessé tenné egyúttal Vészi urat is. Súlyosabb beszámítás alá esnék az ő részessége ebben a dologban akkor, ha az 8 felhívása folytán tette közzé a miniszterelnök úr, mint abban az esetben, ha megbízása nélkül tette. A miniszterelnök urat, tekintettel arra a helyre, melyet elfoglal, semmiképen sem lehet menteni. Bármennyi bűnrészese van is, bármennyien legyenek is, a kik elkövették e vétséget, bármiképen jutott is kezéhez: illetékes, jogosult ennek közzétételére ő nem volt, és letagadni azt, hogy a teljesen beismert vétséget ő elkövette, nem lehet. (Igás! Úgy van! balfelől.) Azt pedig, hogy Magyarország miniszterelnöke ily természetű vétséget elkövessen, megtűrni teljesen lehetetlen. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Hát t. ház, akkor azután a miniszterelnök úr, mikor teljes beismerésben van, beszéde első részében oda konkludál, hogy azok után, a miket nektek elmondtam, most már hivatkozom még büszkén a bíróságokra, ám ítéljenek a bíróságok, és kívánom a háztól, hogy a ház Horánszky Nándor határozati javaslatát tárgy-