Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-33

83. országos ülés 1897. január 25-én, hétfőn. 28! tabuinak idinerje el. Én nem tudom, mily motívumok azok, melyek a miniszterelnök urat arra vezették; én ezt abszolúte képtelen vagyok megmagyarázni. Mit gondol a t. miniszterelnök úr a magyar bíróságokról? Vagy a miniszterelnök úr abban a meggyőződésben van, hogy a magyar bíróságok bármelyike oly dologban felmentő ítéletet hoz, a hol az illető bűnös, vagy ez esetben mondjuk: vétséget elkövető teljes beismerésben van, s önmaga beismeri, konstatálja, hogy a vétséget elkövette? Hát meri feltételezni a magyar bíróságokról csak azért, mert Bánífy Dezső miniszterelnök? (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Hiszen épen ez súlyosító körülményt kell, hogy képezzen kettős okból: különösen azért is, mert joggal megvárhatja minden ember, hogy Magyarország miniszterelnöke korrekt gentleman legyen. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hát hogyan meri ő feltételezni, hogy bármely magyar bíróság fel fogja menteni? Kérem, ha ez megtörténhetnék, az nagyon szomorú dolog lenne. Én nem merem feltételezni, hogy ez megtörténhessék. (Helyeslés. Igaz! JJgy van! balfél öl.) És, t. ház, a miniszterelnök úr minek tartja a képviselőházat, hogy a midőn önmaga beismeri, hogy egy inkorrekt módon kezéhez jutott levelet tesz itt közzé és ezzel vétséget követ el, azt kívánja ettől a háztól, vagy az őt egyéb kérdésekben támogató többségtől, hogy őt ebben is támogassák szavazatukkal, hogy nyíltan, az egész ország-világ előtt konstatálják azt, hogy midőn a miniszterelnök úr valamit elkövet, a mi gentlemaulike szempontból is inkorrekt, hogy ők szavazatukkal fedezik őt ? Én nem merem ezt feltételezni és ha megtörténnék, a legnagyobb konsternácziőval fogadnám. T. ház! Mikor a dolog ennyire világos, én tovább ezzel a rettenetes dologgal foglalkozni nem kívánok. Egyszerűen kérem a t. házat, méltóztassék objektíve elbírálni és akkor ennek egyéb következménye nem lehet, mint hogy a t. képviselőtársam "határozati javaslatát fogják elfogadni. Mert ennek a határozati javaslatnak két része van. Az egyik az, a melyben Horánszky t. képviselőtársam azt mondja, hogy azon esetben, ha a miniszterelnök úr elegendőképen igazolni nem tudná, vagy nem akarná, hogy Blaskovíes Ferencz képviselő úr leveléhez, melyre folyó hó 20-iki beszédében hivatkozott, megengedett módon jutott, vagy annak közzétételére valamely arra jogosított egyén által lett felhatalmazva, azon esetben mondja ki a képviselőház, hogy a miniszterelnök úr eljárását elítéli és rosszalja. Nem tudom, hányszor fog még a miniszterelnök úr ezen dologban felszólalni, de akárhányszor fog, azok után, a miket elmondott, újat nem mondhat, ő azt KÉPVH.HAPLQ. 1896—1901. II. KÖTET. be nem igazolhatja, hogy a levélhez helyes úton jutott; semmiesetre sem igazolhatja be azt, hogy jogosult volt azon levelet felolvasni, mert a tulajdonosok nem egyeztek bele. Tehát a határozati javaslatnak ezen első része szerintem ma már egészen felesleges. Akkor még lehetett némi remény arra, hogy sikerül ezzel elérni azt, hogy a második feleslegessé válik. Ma már ezen túl vagyunk. Én tehát kérem a házat, hogy Horánszky t. képviselőtársam határozati javaslatának azon részét, hogy a miniszterelnök úr eljárását elítéli és rosszalja, tegye magáévá. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: G-ajári képviselő úr személyes kérdésben kért szót. Gajári Ödön: T. képviselőház! Személyes kérdésben és egyúttal az ügy érdekében is kívánok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szóló t. képviselő úrnak imént elhangzott beszéde eszembe juttatja azt, hogy »si duo faciunt idem, non est idein*. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy csak személyes kérdésben szóljon, mert a tárgyhoz előtte mások vaunak fölirva. Gajári Ödön: Azt hiszem, hogy mellette nincsen senki, tehát én most kérhetek szót. Rakovszky István jegyző: Bolgár Ferencz ellene van felírva. Elnök : Akkor tessék szólani. Gajári Ödön: Ez áll felfogásunkra úgy Horánszky Nándor t. képviselőtársam beadott határozati javaslatára vonatkozólag, mint azon személyes dologra nézve, melyet Ivánka Oszkár t. képviselőtársam felszólalása elején felhozott. Azt hiszem, a mi a lojalitást, egymásnak, egymás nézetének kölcsönös tiszteletben tartását illeti, bátran hivatkozhatnám azokkal szemben, a miket t. képviselőtársam elmondott, a ház elfogulatlan ítéletére, vájjon azon eljárás után, a melyet én vele szemben elkövettem, jogosítva érezhette-e magát a t. képviselő úr arra, hogy ezen a közbeszólásoktól való tartózkodás iránt leczkét adjon. De mert a t. képviselő úr rákén} szentéit arra, hogy kimutassam, mennyire nem volt igaza, tehát megcselekszem. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr azt mondta, hogy én, a kiről készségesen megengedi, hogy bizonyos értelmi tehetségem van, talán birok annyi észszel, hogy felfogjam, kinek szava mit jelent. A t. képviselő úr nagyon jól tudja, hogy azoa szavait, melyek következtében én közbeszólottam, meg kellett magyarázni és ennek következtében, mert ilyen magyarázatra szükség volt, talán nem volt egészen felesleges az én közbessólásom is. (Helyeslés jobbfelöl.) Azonban én teljes lojalitással és egészen önként elismerem, hogy, miután én az inteneziók bírálója nem lehetek, és mert a képviselő úr 30