Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-33

33. országos ülés 1897. január 25 én, hétfőn. 277 sen magánlevél volt, mert akkor sem a néppárt, mint parlamenti párt nem létezett, sem ő semmiféle pártkötelékhez nem tartozott. Hogy azután ezt a levelet akár Vészi, akár más úr elvitte a miniszterelnökségbe, és hogy a miniszterelnök ár ezen tisztán magánlevelet, mely hozzám volt intézve, felhasználta, méltóztassék ennek horderejét a mélyen tisztelt háznak megbírálni. Még egy elszomorító dolgot mondott a mélyen tisztelt miniszterelnök úr, midőn nemcsak ezen levél titkát fedezte fel, hanem egyúttal azt is kinyilvánította, hogy ő a kémkedőknek reláczióit — készségesen, vagy nem készségesen, azt nem tudom, de — tényleg nem csak elfogadja, de még itt a házban is előadja. A második kérdésre, hogy fel volt-e jogosítva a t. miniszterelnök úr azok által, kik erre egyedül illetékesek, hogy azon levelet közzétegye, nem felelt, de nem is felelhetett, mert ezen levélnek közlésére csak két egyén van széles e világon feljogosítva őt felhata]mázni, és ez: Blaskovics Ferencz t. képviselőtársam és csekélységem. Miután pedig sem ő, sem én arra őt fel nem hatalmaztak, nagyon természetesen nem is felelhetett igennel. Én, t. ház, csatlakozom Horánszky Nándor képviselőtársam indítványához és egyúttal felkérem a mélyen tisztelt miniszterelnök urat, szíveskedjék azon szerinte is nem helyes módon elidegenített, de nála levő levelet egyedüli jogos tulajdonosának: csekélységemnek visszaadni, avagy azt, hogy átvehessem, a ház asztalára letenni, hacsak nem kívánja azt talán corpus delicti gyanánt a bíróságnak fentartani. Rakovszky István jegyző: Ivánka Oszkár! Ivánka Oszkár: T. képviselőház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára rátérnék, miután a szombati ülésbe későn érkeztem, hogy személyes kérdésben felszólalhattam volna, szükségesnek tartom most, hogy egy pár i szóval reflektáljak azokra, miket szombaton Grajári Ödön t. képviselőtársam elmondott. Én Grajári Ödön t. képviselő urat eszes embernek ismerem, ki ha valamit hall vagy olvas, annak az értelmét s egyéb tartalommal való összefüggését tökéletesen meg is képes ítélni. Én abban a véleményben is vagyok, hogy ő túl van az első fiatalságon, midőn valaki csupán momentán felhevülésben indokolatlanul másoknak neki ront. Miután így fogom fel a dolgot és miután úgy az általam történt közbeszólásból, melyet a képviselőháznak pénteki, vagy csütörtöki ülésében alkalmaztam, valamint azon szövegből, mely a képviselőház naplójában van, de különben a hírlapokban is közöltetett, félremagyarázhatlauúl világos az, hogy az én közbeszólásom nem Vadnay főispán úrra vonatkozott, hanem az elnöki enuncziáczióra, én nem is gondoltam, hogy Grajári Ödön képviselőúr közbeszólalása engem .illethet. Midőn a házból távoztam, többen kérdezték ezt tőlem s én mindenkinek azt mondtam : Nem hihetem, mert nem láttam, hogy mi oka lehetett, hogy engem ily közbeszólással aposztrofáljon. Nekem Vadnay főispán úrhoz semmi közöm, neki sincs köze én hozzám, az egész dologhoz pedig Grajári Ödön képviselő úrnak épen semmi köze. Hát hogyan vonatkoztathattam volna a közbeszólást magamra? De elismerem, hogy a képviselő úr teljes lojalitással eleget tett azon kötelességnek, mely őt ezek folytán terhelte és teljes lojalitással nyilatkozott a szombati ülésen, annyira, hogy ma én is ez ügyben fel sem szólaltam volna, ha ő így nem végzi beszédét: ezt szükségesnek tartotta kijelenteni azért, mert nem tartozik azokhoz, a kik a ház tanácskozásainak eldurvulásához hozzájárulni akarnak. De akkor miért használ ily közbeszólásokat, melyekről később maga is beismeri, hogy minden alapot nélkülöznek. A ki a ház tanácskozásainak eldurvulásához hozzájárulni nem akar, elsősorban tartózkodjék attól, hogy indokolatlanul, hívatlan prókátor módjára bele avatkozzék valamely dologba és másokat megtámadjon. Ilyen indokolatlan aposztrofálás mindenesetre arra vezet, hogy az illetőben felpezsdül a vér; e felpezsdülés pedig nem vezethet nyugalomra. Ha pedig az illető temperamentumos ember, akkor ily eljárással csakugyan hozzájárulunk a tanácskozások eldurvulásához. Jobb ezért, ha valakit megkérdezünk előbb, hogyan értette szavait; ha pedig megértettük, ne értsük félre, a mit különben nem akarok neki inszinuálni. Elnök: Méltóztassék várni. Egyre figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat, nem szavai tartalmát illetőleg, hanem a házszabályok tekintetében. A ház rendje szerint, ha a napirend előtt valami felszólalás történik, a mit némely esetbeu az elnök, vagy a ház megenged, arra észrevételt lehet tenni, de csak vagy akkor, a mikor a felszólalás történt, vagy ha az illető akkor nincs jelen, máskor kérheti ezt, de esakis napirend előtt, mert ily kérdést a napirend tárgyalásába bevonni nem szabad. Erre figyelmeztetem a képviselő urat általánosságban. Nem akartam megakasztani a képviselő urat, hogy ez egész ügy legyen már egyszer befejezve. De általánosságban kérem a képviselő urakat, hogy jövőben szíveskedjenek a szabályok ez értelméhez ragaszkodni. (Helyeslés.) Ivánka Oszkár: Midőn a szombati ülésre bejöttem és Gajári képviselő úr közbeszólásáról értesííltem, kértem az elnök urat, hogy nekem személyes kérdésben szót engedjen 0 azt felelte, hogy most a napirend tárgyaltatik, ennélfogva e felszólalást megtehetem a hétfői ülésen. Most