Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-33

33. országos ülés 1897. január 25 én, hétfőn. 277 sen magánlevél volt, mert akkor sem a néppárt, mint parlamenti párt nem létezett, sem ő semmi­féle pártkötelékhez nem tartozott. Hogy azután ezt a levelet akár Vészi, akár más úr elvitte a miniszterelnökségbe, és hogy a miniszterelnök ár ezen tisztán magánlevelet, mely hozzám volt intézve, felhasználta, méltóztassék ennek hord­erejét a mélyen tisztelt háznak megbírálni. Még egy elszomorító dolgot mondott a mélyen tisztelt miniszterelnök úr, midőn nem­csak ezen levél titkát fedezte fel, hanem egyúttal azt is kinyilvánította, hogy ő a kém­kedőknek reláczióit — készségesen, vagy nem készségesen, azt nem tudom, de — tényleg nem csak elfogadja, de még itt a házban is előadja. A második kérdésre, hogy fel volt-e jogo­sítva a t. miniszterelnök úr azok által, kik erre egyedül illetékesek, hogy azon levelet közzé­tegye, nem felelt, de nem is felelhetett, mert ezen levélnek közlésére csak két egyén van széles e világon feljogosítva őt felhata]mázni, és ez: Blaskovics Ferencz t. képviselőtársam és csekélységem. Miután pedig sem ő, sem én arra őt fel nem hatalmaztak, nagyon termé­szetesen nem is felelhetett igennel. Én, t. ház, csatlakozom Horánszky Nándor képviselőtársam indítványához és egyúttal fel­kérem a mélyen tisztelt miniszterelnök urat, szí­veskedjék azon szerinte is nem helyes módon elidegenített, de nála levő levelet egyedüli jogos tulajdonosának: csekélységemnek visszaadni, avagy azt, hogy átvehessem, a ház asztalára letenni, hacsak nem kívánja azt talán corpus delicti gyanánt a bíróságnak fentartani. Rakovszky István jegyző: Ivánka Oszkár! Ivánka Oszkár: T. képviselőház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára rátérnék, miután a szombati ülésbe későn érkeztem, hogy személyes kérdésben felszólalhattam volna, szük­ségesnek tartom most, hogy egy pár i szóval re­flektáljak azokra, miket szombaton Grajári Ödön t. képviselőtársam elmondott. Én Grajári Ödön t. képviselő urat eszes embernek ismerem, ki ha valamit hall vagy olvas, annak az értelmét s egyéb tartalommal való összefüggését tökélete­sen meg is képes ítélni. Én abban a vélemény­ben is vagyok, hogy ő túl van az első fiatal­ságon, midőn valaki csupán momentán felhevü­lésben indokolatlanul másoknak neki ront. Mi­után így fogom fel a dolgot és miután úgy az általam történt közbeszólásból, melyet a kép­viselőháznak pénteki, vagy csütörtöki ülésében alkalmaztam, valamint azon szövegből, mely a képviselőház naplójában van, de különben a hír­lapokban is közöltetett, félremagyarázhatlauúl világos az, hogy az én közbeszólásom nem Vadnay főispán úrra vonatkozott, hanem az el­nöki enuncziáczióra, én nem is gondoltam, hogy Grajári Ödön képviselőúr közbeszólalása engem .il­lethet. Midőn a házból távoztam, többen kérdezték ezt tőlem s én mindenkinek azt mondtam : Nem hi­hetem, mert nem láttam, hogy mi oka lehetett, hogy engem ily közbeszólással aposztrofáljon. Nekem Vadnay főispán úrhoz semmi közöm, neki sincs köze én hozzám, az egész dologhoz pedig Grajári Ödön képviselő úrnak épen semmi köze. Hát hogyan vonatkoztathattam volna a közbe­szólást magamra? De elismerem, hogy a kép­viselő úr teljes lojalitással eleget tett azon kö­telességnek, mely őt ezek folytán terhelte és teljes lojalitással nyilatkozott a szombati ülésen, annyira, hogy ma én is ez ügyben fel sem szó­laltam volna, ha ő így nem végzi beszédét: ezt szükségesnek tartotta kijelenteni azért, mert nem tartozik azokhoz, a kik a ház tanácskozásainak eldurvulásához hozzájárulni akarnak. De akkor miért használ ily közbeszólásokat, melyekről később maga is beismeri, hogy minden alapot nélkülöznek. A ki a ház tanácskozásainak eldur­vulásához hozzájárulni nem akar, elsősorban tartózkodjék attól, hogy indokolatlanul, hívatlan prókátor módjára bele avatkozzék valamely do­logba és másokat megtámadjon. Ilyen indoko­latlan aposztrofálás mindenesetre arra vezet, hogy az illetőben felpezsdül a vér; e felpezs­dülés pedig nem vezethet nyugalomra. Ha pe­dig az illető temperamentumos ember, akkor ily eljárással csakugyan hozzájárulunk a tanács­kozások eldurvulásához. Jobb ezért, ha valakit megkérdezünk előbb, hogyan értette szavait; ha pedig megértettük, ne értsük félre, a mit kü­lönben nem akarok neki inszinuálni. Elnök: Méltóztassék várni. Egyre figyel­meztetnem kell a t. képviselő urat, nem szavai tartalmát illetőleg, hanem a házszabályok tekin­tetében. A ház rendje szerint, ha a napirend előtt valami felszólalás történik, a mit némely esetbeu az elnök, vagy a ház megenged, arra észrevételt lehet tenni, de csak vagy akkor, a mikor a felszólalás történt, vagy ha az illető akkor nincs jelen, máskor kérheti ezt, de esakis napirend előtt, mert ily kérdést a napirend tár­gyalásába bevonni nem szabad. Erre figyelmez­tetem a képviselő urat általánosságban. Nem akartam megakasztani a képviselő urat, hogy ez egész ügy legyen már egyszer befejezve. De általánosságban kérem a képviselő urakat, hogy jövőben szíveskedjenek a szabályok ez értel­méhez ragaszkodni. (Helyeslés.) Ivánka Oszkár: Midőn a szombati ülésre bejöttem és Gajári képviselő úr közbeszólásáról értesííltem, kértem az elnök urat, hogy nekem személyes kérdésben szót engedjen 0 azt felelte, hogy most a napirend tárgyaltatik, ennélfogva e felszólalást megtehetem a hétfői ülésen. Most

Next

/
Thumbnails
Contents