Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-33
276 ^ orsz&gos ülés 1897. január 25-én, hétfőn. felettem szigorúan Ítélni akarnak és méltóztatnak. Szükségesnek láttam, t. ház, ezt elmondani, magamat akartam első sorban tájékozni ezen levélnek hozzámjutäsa módozatairól, és ha már magamat tájékoztam, szükségesnek tartottam ezt elmondani a t. ház tájékozása végett is. (Helyeslés jóbbfélöl.) De szükségesnek tartottam ezt elmondani azért is, mert azon igen tisztességes orgánuma a napi sajtónak, melynek útján ez hozzám jutott, ezt tőlem joggal kívánhatta, (Egy hang balfelöl: Ki az?) Hát kérem, ha méltóztatnak nagyon kívánni, elmondom, de azt gondo lom, nem tartozik közvetlen a dologhoz, (Ügy van! jobb/elöl.) de nem is akarom feltétlenül titokban tartani. Szükségesnek tartottam — mondom — ezt elmondani azért is, mert nem akarom, hogy az illető eljárására az én szavaim és kijelentéseim rendjén valami jogtalan bírálat alkalmaztassák. Ő nem jutott inkorrekt módon ezen iratokhoz, nem bánt azokkal inkorrekt módon, tehát reá nem találhatott az a kifejezés sem, a melyet használtam, hogy lopott. (Egy hang balfelől: Ki az?) Vészi József, az akkori »Napló« főszerkesztője. Nem jutott inkorrekt módon hozzá, nem járt el inkorrekt módon, tehát egyáltalában semmi felelősség, vagy olyan vád nem terhelheti, a mely talán reája homályt vethetne. Ezért láttam szükségesnek, t. ház, ezeket elmondani hogy méltóztassanak teljesen tájékozva lenüi speczialiter ezen iratnak eredetéről, hozzámjutásáról és felhasználásának indokairól is. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Blaskovics képviselő úr személyes kérdésben kért szót. Blaskovics Ferencz: T. ház! Midőn ezen levél ismételten, mindannyiszor természetszerűleg jelenlegi állásomra való tekintettel, úgy hozatott fel nemcsak itt, hanem a sajtóban is, mint Blaskovics Ferencz néppárti képviselőnek levele: kérném szépen a t. miniszterelnök urat, szíveskedjék ezen levél keltét a t. házzal közölni. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: 1895. szeptember 20. Blaskovics Ferencz : Csak annyit akarok konstatálni, hogy ez több mint egy évvel ezelőtt, a múlt országgyűlés bezárása és a választások kiírása előtt történt, midőn engem semmiféle pártkötelék nem tartott, midőn eljárásomból, lett légyen az bármilyen, a mint azt különben •A t. miniszterelnök úr is kijelentette, sem egyéni becsületemre, sem pedig a nemzeti párt álláspontjára, magatartására és programmjára nézve semmiféle következtetést jogosan levonni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István jegyző: Molnár János! Molnár János: Mélyen tisztelt képviselőház! Csak 4—5 perczre fogom igénybe venni a t. háznak szíves türelmét. Mindenki tudja, hogy a jelenlegi kormány iránt sohasem viseltettem bizalommal; de ha iránta a bizalomnak csak egy szemernyije is lett volna lelkemben, szivemben: az is megingott volna azok láttára és hallatára, a miket e napokban és ma is hallottunk és tapasztaltunk. Mert mit láttunk és tapasztaltunk, t.^ház? Azt, hogy névtelen leveleknek és a miniszterelnök úr által is »nem helyesnek« ismert módon kézrekerített bizalmas közléseknek titkos rugói által akarják az állami kormányzat gépezetében a kerekeket mozgatni. Oly jelenség ez, a mely szignaturát fog nyomni e kor viszonyainak beteges képére, még pedig oly mélyet és oly sötétet, hogy azt az évszázadoknak sok mindent magával hömpölygető árjai sem fogják lemoshatni évkönyveink lapjairól. Nagyon természetes tehát, hogy a tárgyalás alatt levő rendelkezési alapot, mivel az rendesen bizalmat szokott involválni a kormány iránt, meg nem szavazhatom, hanem csatlakozom Horánszky Nándor t. képviselő úr határozati javaslatához, indítványához, annál is inkább, mivel azon két feltételnek, a melyhez a képviselő úr ezen javaslat sorsát fűzte, a t. miniszterelnök úr egyikét sem teljesítette. Horánszky Nándor t. képviselő úr ugyanis azt kívánta a t. miniszterelnök úrtól, hogy nevezze meg azt a módot és azt a forrást, a melynek révén a Blaskovics-féle levélhez jutott és másodszor, hogy nyilvánítsa ki, vájjon az erre illetékes faktorok, egyének feljogosították-e őt ezen levél közlésére. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Az első kérdésre xígy felelt, hogy legalább én, jobban örültem volna, ha semmiképen sem felel, (Zaj. Mozgás jobbfelöl.) mert sokkal jobb lett volna nem felelnie, mint úgy, a hogy azt tette. Az imént mondotta el a t. miniszterelnök úr, hogy mikép kapta ama levelet. Én ezt nem akarom ismételni, hanem csak reflektálni akarok arra, mikép és hogyan történhetett az. Ez a dolog nem májusban, nem is tavaszkor, nem is a múlt évben, hanem harmadéve, 1895. november 2-án történt, mert akkor hurezolkodtunk azon helyre, a hol most vagyunk. A hurczolkodáskor nagyon természetes, hogy irományainkat össze kellett raknunk. A ki ismeri a néppárt irodáját és a ki tudja, hogy mily rend van ott, (Derültség jobb/elől.) és hogy az iratok miként s hogyan vannak elhelyezve és elrendezve: az igazat fog nekem adni, ha azt állítom, hogy midőn ott a földön találtak iratokat, ez csak úgy történhetett, hogy egy vagy két csomó a hurczoikodás alkalmával leesett, és mert nem lehettünk mindenütt ott, hanem a szolgákra is kellett hagyatkoznunk, ott is maradt. De épen az, hogy ez november 2-án történt és pedig 1895-ben, bizonyítja azt, a mit Blaskovics Ferencz t. képviselőtársam is felhozott, hogy ez a levél telje-